„A migráció a megoldás az elöregedő jóléti államok problémájára, a bevándorlás valódi nyertesei a fejlett gazdaságok” – így összegezhető az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezete (IOM) nemrégiben megválasztott vezetőjének, Amy Pope-nak a programja, amely komoly nyugtalansággal töltheti el azokat az európai uniós tagállamokat, amelyeket már eddig is komoly nyomás alá helyezett a nemzetközi közösség bevándorláspárti többsége. Alábbi elemzésünkben nemcsak az amerikai demokraták üdvöskéjének fényesen ívelő karrierjét mutatjuk be, de kitérünk arra is, milyen következményekkel járhat, hogy Obama és Biden bevándolást segítő programjának megalkotója az ENSZ migrációs szervezetének élére került.
Úgy tűnik, nem érte el a nagyérdemű olvasóközönség, de még az újságírók ingerküszöbét sem, hogy Amy Pope személyében valójában ki is került az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezetének (IOM) élére október elején. Pedig az új főigazgató beiktató beszédében egyértelműen fogalmazott:
- a migráció valós nyertesei a fejlett gazdaságok;
- a bevándorlás elősegíti az innovációt;
- a migráció megoldásként szolgál a jóléti államok elöregedő társadalmainak problémáira, ideértve az alacsony születési számot és a munkaerőhiányt.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének vezető tisztségviselője tehát egy szót sem szólt az otthonmaradás elsősegítéséről, a szülőföldön való boldogulás támogatásáról, újjáépítési programokról. Amy Pope egy szót sem méltatott arra fecsérelni, milyen problémákat okoz az elvándorlás a kibocsátó országokból, hogy például a szétbombázott Szíriát nincs, aki újjáépítse, nincs, aki az öregeket gondozza, aki a szociális és oktatási intézményeket működtesse, mert őket, az életerős fiatalokat elcsábította Nyugat-Európa utcát söpörni. Amy Pope egyértelműen annak az ideológiai és hatalmi körnek a tagja, akik gazdasági hasznot remélnek a bevándorlásból, és akiknek semmi más nem számít. Nem is véletlen, hogy eleve készpénznek veszi, hogy a migrációt nem lehet megállítani (de igazából nem is nagyon akarják), hiszen
az éghajlatváltozás, a fegyveres konfliktusok, az erőszakos cselekmények és egyéb okok miatt egyre többen próbálnak meg szerencsét próbálni máshol a világon.
Amy Pope, mint az ENSZ egyik szervezetének vezetője láthatóan lemondott arról, hogy a fent nevezett, az elvándorlást ösztönző problémák megoldása révén szüntessék meg a migrációt. Ráadásul, mint bejelentette,
az IOM a migráció hatékonyabb kezelése céljából a magánszektor bevonását tervezi a közeljövőben.
Ennek megvalósulását az olvasók széles fantáziájára bízzuk, ugyanakkor megjegyezve, hogy a migráció kérdése jelen pillanatban még mindig tagállami hatáskör, és amíg az EU tekintetében a migrációs paktumot át nem erőltetik, az is marad. Ha a magánszektort hihetetlen módon az ENSZ akarja bevonni a bevándoroltatásba, ahhoz legalábbis az egyes országok szuverenitásának durva csonkítását is el kellene érnie a nemzetközi szervezetnek. És Amy Pope optimista. Ez az ő terve, ez az ő programja.
Nem idegen az ENSZ-től a migráció bátorítása
Hogy Amy Pope személyének feltűnését az ENSZ migrációs hivatalának élén még jobban megérthessük, vissza kell pörgetni az idő kerekét egészen 2018 decemberéig, amikor az ENSZ elfogadta azt a migrációs paktumot – hivatalosabban: „globális migrációs csomagot” –, amely Marrákesi egyezmény néven vonult be a történelembe. Az egyezmény célja, hogy
felszámolja és legálissá tegye a gyakran veszélyes és illegális népmozgást a határokon át, amely az embercsempészek révén világszerte „iparággá” vált, de közben lehetőséget ad a gazdasági lehetőségeket kereső embereknek.
Utóbbi, meglehetősen gyanút keltő kitétel miatt fordulhatott elő, hogy a névleg nem kötelező érvényű tervezet megszavazásakor a 152 tagország közül tizenketten tartózkodtak, öt ország pedig ellene voksolt, köztük az Egyesült Államok és Magyarország is. Ugyanakkor az egyezmény elfogadásától kezdve – hiába nem volt annak tartalma „kötelező érvényű” – fennállt annak veszélye, hogy a globális migrációs csomag hivatkozási alappá váljon. Mint arra Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter idejekorán felhívta a figyelmet,
bebizonyosodott, amit tavaly mondtunk, azok után, hogy Magyarország, az Egyesült Államok, Lengyelország, Csehország, Izrael és Brazília elutasította a globális migrációs csomag elfogadását az ENSZ-ben. Már akkor világos volt, hogy ami nem ment egyszerre és egészében, arra az ENSZ – az Európai Unió támogatásával – kísérletet tesz részenként.
Mint hozzátette, amióta a hat ország elutasította a csomag elfogadását,
az ENSZ-ben gyakorlatilag szakmányban gyártják azokat a határozatokat, amelyek a globális migrációs csomagra és a globális menekültügyi csomagra hivatkoznak, és ezáltal folyamatosan kísérletet tesznek arra, hogy ezt a két csomagot a nemzetközi jog részévé, ott hivatkozási alappá tegyék.
A jelen folyamatait tekintve nem is kérdés, hogy a Marrákesi egyezmény ideológiája meghatározta nemcsak az ENSZ, de az Európai Unió migrációs politikáját is: utóbbi épp most készül újabb módot találni arra, hogy akár az abszolút többség támogatása nélkül is átvigyék a kötelező kvótáról szóló, évek óta az európai politikai porondon tartott elképzelést. Fontos körülmény ugyanakkor, hogy az egyezmény elfogadását 2018-ban nemcsak hazánk, hanem az Egyesült Államok sem támogatta Donald Trump elnökségének köszönhetően. A Trump-adminisztráció 2021-es leváltását követően ugyanakkor az USA élére is a migrációt ösztönző erők kerültek, és ennek farvizén evezhetett Amy Pope az ENSZ migrációs szervezetének élére, aki sokkal inkább az amerikai demokraták embere, mint pusztán egy amerikai tisztségviselő a Fehér Házból. Ennek alátámasztására, már csak elöljáróban is ide idézzük Pope egyik, amerikai hallgatóknak tartott előadásán elhangzó megjegyzését, amelyben felidézi Barack Obama korábbi demokrata amerikai elnök melletti ténykedésének egyik fontos pillanatát. Mint kifejti, volt Obamának egy olyan fontos mondata, amelyet külön le is jegyzett:
van valami különleges Amerikában: mi nem csak egyszerűen befogadjuk az új bevándorlókat. Mi bevándorlónak születünk. Ez határozza meg, kik is vagyunk.
Gyorsan felívelő karrier, kedvező környezetben
Amy Pope BA-diplomáját a pennsylvaniai Haverford College-ban szerezte politikatudományi szakon, kis kitérővel, hiszen megjárta a párizsi Institut d’Etudes Politiques hasonló szakirányát is, már ekkori kutatási tevékenységének fókuszába azt a tételt állítva, hogy Európa széthúzásán csak a közös migrációs politika segíthet. Pope 2001-ben magna cum laude szerez jogi diplomát a New York-i székhelyű Duke University School of Law-n. Ezt követően munkáját az az amerikai fellebiviteli bíróságon kezdte meg: dolgozott az igazságügyi minisztérium bűnügyi jogvédő osztályánál, majd az Egyesült Államok Szenátusa igazságügyi bizottságának jogászként egyeztetett a bevándorlási és belbiztonsági jogszabályokról, többek között a bevándorlási reformról, az ideiglenes munkavállalók védelméről, a vízummentességi programról, az embercsempészetről és a kísérő nélküli gyermekek védelméről. 2009–2010 között a Szenátus jogi tanácsadójaként vett részt a bevándorláspolitikával kapcsolatos jogalkotásban. Ezzel párhuzamosan az igazságügyi minisztérium bűnügyi osztályának egyik helyetteseként a harmadik legmagasabbrangú tisztviselővé vált.
Az USA új letelepedési programjának megalkotója
Az Obama-adminisztráció idején felívelő karriert lényegében az tetőzte be, amikor Pope a Fehér Ház belbiztonsági tanácsadójává lépett elő; az elnök különleges asszisztenseként és a Belbiztonsági Tanács vezetőjeként elsősorban az elnök migrációs politikájának kialakításán és megvalósításán munkálkodott. Legfontosabb eredményei közé sorolja egy kormányokon átívelő letelepedési program megalkotását, amellyel mintegy 60 százalékkal emelte meg az áttelepítettek éves arányát. Emellett
szorosan együttműködött az ENSZ-szervezetekkel, regionális szervezetekkel és külföldi kormányokkal, valamint az érintett érdekelt felekkel a menekültek letelepítésének globális támogatása érdekében.
Megjegyzendő, hogy kerített forrást a hazatelepülő bevándorlók támogatására is, de elsősorban olyan, a migrációt gátló tényezőket igyekezett felszámolni, mint például az embercsempészetet, helyébe a legális migráció új útjait keresve.
Trump szétzúzza Pope álmait
Nem is véletlen, hogy karrierjében visszalépést jelentett Trump 2017-es megválasztása; ekkor életrajza szerint egykori egyetemén találjuk vendégoktatóként, valamint 2019-ben csatlakozik Joe Biden és Kamala Harris csapatához, és részt vesz a későbbi elnökjelölt migrációs politikájának megfogalmazásában, beleértve az Egyesült Államok menekült-áttelepítési programjának újraélesztését. Ugyanakkor már ebben az időben is kapcsolatot tartott az ENSZ migrációs szervezetével, az IOM-mal, amelynek később, mint látjuk, vezetőjévé is vált. A Trump-adminisztráció idejét Pope kihasználta arra is, hogy különböző think-tank-ek munkájába is bekapcsolódjon. Ilyen volt a londoni székhelyi Schillings, amelynek jogászokból álló csoportjában a migrációval kapcsolatos válságkezelésre és az embercsempészet visszaszorítására keresett jogi válaszokat. Részt vesz a szintén londoni székhelyű Chatham House Amerika-programjában is, ahol ajánlásokat fogalmaz meg a migráció- és menekültpolitikával, a globális egészségügyi fenyegetésekkel, a terrorizmussal és az erőszakos szélsőségekkel kapcsolatos kérdésekben.
Ismét egy elnök mellett
Biden megválasztását követően 2021 júliusáig az elnök migrációval kapcsolatos főtanácsadója; szorgalmazza az Egyesült Államok befogadókapacitásának növelését, a menekültek áttelepítésének úrakezdését, tehát annak a programnak a folytatását, amelynek kidolgozását korábban maga felügyelte. Ugyenezen év szeptemberétől az ENSZ migrációs szervezetének, az IOM-nek a reformjáért felelős főigazgató-helyettesévé választják, ahol további 75 millió dolláros büdzsét harcol ki a tagállamoktól az IOM számára, és részt vesz a szervezet belső szervezeti felépítésének megreformálásában. Így érkezik el 2023 októbere, amikor is az IOM vezetőjévé választják meg.
A nyomásgyakorlás legalkalmasabb eszköze
Amy Pope egész karrierjét a bevándorlás kérdése köré építette fel; mint fentebb is láthattuk, nemcsak kidolgozta az USA új, kiterjesztett befogadáspolitikáját, de gyámkodott is felette és elérte annak újraindítását is a Biden-adminisztráció idején. Még fontosabb, hogy személyében olyan alkalmas, kellő tapasztalatokkal és széles kapcsolatrendszerrel rendelkező jogász/diplomatát fedezett fel a mindenkori demokrata holdudvar, amely alkalmassá tette az ENSZ migrációs szervezetének vezetésére és a bevándorlással kapcsolatos ideológia érvényre juttatására. Be is ejtőernyőzték a vezetői székbe. Ilyen értelemben az USA nemcsak megerősítette az ENSZ-ben migrációtámogató pozícióit, de a Biden-adminisztráció szándékaival is tisztában lévő, azokat képviselő személyt helyezett kulcsszerepbe. Bár az ENSZ migrációs politikája korábban is egyértelműen a bevándoroltatás elősegítését irányozza elő, Amy Pope tehát nem idegen test az ENSZ szervezetében, mégis komoly beleszólása és hatása lehet a tekintetben, hogy az Európai Uniót is még nagyobb nyomásnak tegyék ki a migrációt illetően.
Vezetőkép: iom.int
Facebook
Twitter
YouTube
RSS