A politika és a jogállam terén sikeres volt a rendszerváltás, gyors és teljes volt az átalakulás, ám ugyanez nem mondható el a gazdasági és a szociális területekről, jelentette ki Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke a negyedszázaddal ezelőtti eseményeket értékelve. Bihari Mihály Kósa Ferenc filmrendezővel, volt szocialista politikussal és Pozsgay Imre volt MSZMP-s, illetve MSZP-s politikussal közösen készült Mi történt velünk. Magyarországi sorskérdések 1987-2014 című, az Éghajlat Kiadó gondozásában megjelent interjúkötete kapcsán nyilatkozott az MTI-nek.
A társadalomtudós kifejtette: a demokratikus jogállami berendezkedést, a többpártrendszert, a parlamenti váltógazdálkodást és a szabadságjogokat egy konszenzusos folyamat eredményeként viszonylag gyorsan alkotmányba és törvényekbe tudta foglalni a magyar politikai elit, a gazdasági és szociális rendszerváltás azonban több kormányzati cikluson át húzódott. Igaz ugyan, hogy ezek átalakítása a történelmi tapasztalatok szerint általában nehezebb, mint a politikai intézményeké, de ezen túlmenően ma már az is jól látszik, hogy e területeken jelentősen rontotta az ország helyzetét a politikai elit gyenge teljesítménye, aminek oka elsősorban a hozzáértés hiánya és az éles szembenállás. Ennek következményeként az egymást váltó kormányzati erők nem kellő körültekintéssel indították el az ország globális világrendszerbe történő bekapcsolódását, és így a társadalomnak több jutott e folyamat hátrányaiból, mint az előnyeiből.
A rendszerváltás előzményeit felidézve Bihari Mihály elmondta: az 1980-as években már nyilvánvaló volt, hogy a pártállami mechanizmus képtelen fejlődési pályára állítani az országot, az akkori hatalmi rendszer, bár korábban azzal az igénnyel jött léte, hogy meghaladja a többi társadalmi rendszert, e helyett totális válságba juttatta az országot a gazdaságtól az egészségügyön át az oktatásig. Mindeközben Kádár János még akkor is azt hangsúlyozta: nincs válság, csak néhány értelmiségi terjeszti ezt a nézetet. Alapvetően új mozzanat volt a jelentős ellenzéki erőket felvonultató 1987-es lakiteleki találkozó, bár ezt akkor még maguk a résztvevők sem tudták, mondta a tudós, aki maga is előadó volt a másként gondolkodókat tömörítő tanácskozáson.
Előadásának egyik központi gondolata volt, hogy Ady Endrével szólva valahol utat vesztett az ország. A szocializmus eszméje nem tudott a demokrácia és a magyarság eszméjével összekapcsolódni, és ebből a helyzetből, a kialakult strukturális válságból kell kiutat találni, a magyarság számára demokratikus úton a demokráciát megteremteni. Miközben a hivatalos nyilvánosságban le sem lehetett írni Lakitelek nevét, a tanácskozás nyomán sorra jöttek létre azok az ellenzéki mozgalmak, amelyek a későbbi pártok csírái lettek, jegyezte meg Bihari Mihály. A következő év, 1988 a változás és a változatlanság éve volt egyszerre: tavasszal alig mozdultak az események, a májusi pártértekezlet után azonban felgyorsult az átalakulás folyamata.
A vezetésbe visszakerülő Pozsgay Imre benyújtotta a demokrácia csomagtervet a parlamentnek, és az elfogadta. Ennek köszönhetően a következő évben, 1989-ben életbe lépett az egyesülési, a gyülekezési, a sztrájk-, illetve lelkiismereti és gondolatszabadságról szóló törvény, majd pedig a népszavazásról szóló törvény, idézte fel Bihari Mihály, aki maga is részt vett a demokrácia-csomagterv kidolgozásában. Mindeközben az állampárton belül éles harcot vívtak a keményvonalas Grósz Károly vezette erők és a reformszárny. Az MSZMP-reformkörök mozgalmában benne volt a lehetősége egy új demokratikus baloldali párt létrejöttének, fűzte hozzá Bihari Mihály.
Az állampárt és az ellenzéki erők részvételével a Nemzeti Kerekasztalban folyó tárgyalások akkor gyorsultak fel, amikor az MSZMP tárgyalódelegációjának vezetését a változásoktól elzárkózó Fejti Györgytől Pozsgay Imre vette át. Ezután sikerült néhány hét alatt megegyezni több fontos jogszabályról, ezek között volt alkotmány átfogó megújítása, valamint az Alkotmánybíróságról és a pártok gazdálkodásról szóló törvény, ismertette az alkotmányjogász. Bihari Mihály elmondta, hogy az első, úgynevezett négyigenes népszavazás 1989-ben már alapvetően az MSZP által köztársasági elnöknek jelölt reformpolitikus, Pozsgay Imre ellen irányult, a népszavazási kampánynak az SZDSZ állt az élére, és a párt ennek köszönhetően lett országosan ismert politikai erő. A szintén 1989-ben elfogadott választójogi törvény alapján 1990 tavaszán megtartották az első szabad választásokat, az Antall József által vezetett MDF győzött és a kisgazda, illetve a kereszténydemokrata párttal koalícióban kormányt alakíthatott.
Ezt a legnagyobb kormánypárt és ellenzéki párt megegyezése, az MDF-SZDSZ paktum előzte meg, amely a kétharmados törvények számának csökkentésével és a kancellári rendszer, a konstruktív bizalmatlansági indítvány bevezetésével javította a kormányoldal helyzetét, így egyúttal az ország kormányozhatóságát, ugyanakkor a köztársaságielnök-választással a SZDSZ is erősíthette pozícióit. Az őszi önkormányzati választásokkal lényegében lezárult a politikai jogállami rendszerváltás, idézte fel a társadalomtudós, aki maga is alakítója volt a negyedszázaddal ezelőtti történelmi jelentőségű eseményeknek.
Forrás: MTI
Fotó: Mandiner.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS