A virágzó időszakokat válság követi, a válságokban gyorsan kell cselekedni, a jegybankoknak és kormányoknak szoros stratégiai szövetségben kell fellépniük – mondta Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke egy nemrégiben tartott előadásában. Erről a témáról beszélgettünk Boros Imre közgazdásszal, aki az ő sajátos stílusában kifejtette, hogy milyen lehetőségek vannak egy nemzetközi válság kedvezőtlen hatásainak csillapítására.
A kormány gazdaságvédelmi programot tervez készíteni, amelynek a részletei még nem ismertek. Miért lenne erre szükség? Ennyire rosszak a nemzetközi kilátások?
Az esőre akkor kell készülni, amikor még ragyog a nap. Amióta a kapitalizmus kapitalizmusnak nevezi magát és amióta intenzíven működik – úgy a XIX. század második felétől -, azóta időnként baj van. Korábban a túltermelési válságok jelentkeztek állandóan, 1929 óta pedig pénzügyi válságok alakulnak ki, legutóbb 2008-ban. Emlékszünk, az akkori események milyen katasztrofális fejleményekkel jártak.
Gyurcsány Ferenc alatt 9 százalékot zuhant az ország, miközben a lengyelek a víz felett maradtak. Szóval nem mindegy, hogyan állunk be egy ilyen viharba.
Azt nem tudjuk befolyásolni, hogy mikor jön. Ha jön, akkor jön. Kicsi ország vagyunk, sokat csereberélünk a külfölddel és pénzügyi kötöttségeink is vannak, ezért kénytelenek vagyunk azzal számolni, hogy bármikor bekövetkezhet egy külpiaci recesszió.
Felkészültünk egy esetleges nemzetközi válságra
A legutóbbi válság 2008-ban tört ki, amely aztán keményen érintette Magyarországot is. De az első talán a ’81-es krach volt, amikor megérkezett hozzánk a Nemzetközi Valutaalap, az IMF. Milyen tapasztalatok szűrhetők le a korábbi válságkezelésből?
Az elmúlt 30 év tapasztalata az, hogy az ország akkor farag rá igazán, ha nagyon sok munkahely megszűnik. Gondoljunk csak a rendszerváltás utáni évekre, amikor először az MDF kormányzott, majd következtek az igen tisztelt szocialisták az SZDSZ-szel. Ebben az időszakban elveszett másfél millió munkahely és a gazdasági növekedés nem igazán produkált eredményeket: 1979 és ’98 között lényegében nem nőtt a gazdaság, csak ’99-től indult meg valami. Abban a húsz évben kis gödör, majd nagy gödör, néha egy kicsi kimászás követte egymást.
Az egész történet visszavezethető tehát oda, hogy nagyon sok munkahely odalett. A munkahely elvesztésével odalesz a munkavállaló jövedelme.
A második történelmi fázis a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai korszakban volt, amikor a munkanélküliség felment 12 százalékra.
Ezekből a tapasztalatokból kiindulva arra készülünk, hogy ha beütne a krach, akkor a munkahelyeket védjük meg.
Ez olyan, mint a tűzoltóság, amely készleteket halmoz fel, ha történik valami. Senki sem akarja, hogy ez bekövetkezzen, de azért jobb a biztonság.
Továbbá az is cél, hogy a magyar tulajdonú gazdaság olyan fejlesztéseket hajtson végre, amelyek növelik a termelékenységet.
A multik önjáróak, őket nem kell félteni. Egyébként is, a múltkori válság se őket sújtotta; nem a multiktól küldték el az embereket, hanem a kis és közepes cégek szenvedtek igazán. Őket kell felkészíteni: ha nincs pénzük, akkor pályázati úton, vagy olcsó hitelek révén pénzhez kell őket juttatni.
Az elmúlt válságok harmadik fázisa általában az államcsőd, vagy az ahhoz közeli helyzet. Ilyesmi előfordulhat manapság?
Ez azért szokott bekövetkezni, mert az ország finanszírozásának nagy hányada külföldről érkezett, és ráadásul annak nagy része valutában volt.
Így két madzagon rángathattak minket: egyrészt az árfolyammal, másrészt a kamatokkal is szórakozhattak. Mára ez a helyzet alapvetően megváltozott, jelentősen csökkent a külföldnek és a devizának való kitettségünk.
Ezen a téren komolyabb összeomlásra nem számítok. Azért se, mert a multik és a hazai cégek olyan árukat visznek ki, amelyek általában a legnagyobb recesszióban is jól szoktak fogyni. Az autógyártásunk leginkább a prémium márkákra koncentrál, amelyek piacán alig voltak érezhetőek a válság hatásai. Aki Mercedest vesz, annak nehéz időkben is van pénze. Hitel se kell neki, általában készpénzben fizet. Kivéve a budapesti jampeceket, akik azért lízingelnek egy autót, hogy a lányoknak villantsanak egyet.
Hallani arról is, hogy terveznek egy esetleges kamatvédelmi programot is. Milyen elképzelések vetődtek fel az ügyben?
Erre valószínűleg nem lesz szükség. A probléma háttere az, hogy van egy liberális siratóasszonykórus, amely folyton egy kis kamatemelés miatt zokog. De erre semmi szükség!
Pláne azért nem, mert az Európai Központi Bank nem fog kamatot emelni, főleg nem egy válságban. Ha emelne, akkor tényleg összehozná a válságot és az összeomlást.
Ezen kívül a súlyosan eladósodott országok, mint Görögország, Olaszország, Írország, Franciaország, Portugália, Spanyolország megnézhetnék magukat. Továbbá most úgy tűnik, hogy Amerikában is leálltak a kamatemeléssel.
A kormány és a jegybank most egy zenekarban játszik
Matolcsy György: A virágzó időszakokat válság követi, a válságokban gyorsan kell cselekedni, a jegybankoknak és kormányoknak szoros stratégiai szövetségben kell fellépniük. Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI
Hamarosan lejár Matolcsy György jegybankelnök mandátuma. Ön szerint lesz változás az MNB politikájában?
Az elnök kiválasztása a miniszterelnök kompetenciája. De akár a jelenlegi elnök folytatja, vagy új lesz, az MNB szerepe nem fog változni. Az elmúlt hat évben a jegybank és a kormány egy zenekarban játszott, ami a jövőben is folytatódni fog. Azért egy dolgot érdemes megjegyezni:
az elmúlt hat évben „nemzetbarát” jegybank működött, ami ellentétes az elmúlt évtizedek „nemzetellenes” jegybanki vezetéseivel.
Ennek látható jele, hogy az égből lerántották a kamatokat, és újra halmoztak fel aranytartalékot. Ezek az intézkedések az államkasszának mintegy 2000 milliárd forint megtakarítást hoztak. Az ország versenyképességének javulásának egy jó része abból származik, hogy a jegybank „nemzetbarát” politikát folytatott.
Kiemelt kép: PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS