Magyarországon nincs helye egy kísérletező hülyegyereknek, csak tönkretenne mindent – Boros Imre szerint ez a leírás illik Márki-Zay Péterre, de Karácsony Gergely sem különb, rá sincs semmi szükség. A közgazdász a PestiSrácok.hu-nak adott interjújában elismerte: Magyarországon sajnos magas az infláció, de érdemes tudni, hogy az euróval rendelkező Szlovákiában vagy Lettországban még magasabb.
Az orosz-ukrán háború kitörése óta elképesztő, ami a forinttal történik: előbb felmegy négyszáz fölé egy euró ára, majd lezuhan háromszázhetven alá. Inog rendesen az árfolyam. Mi a helyzet valójában?
Az utóbbi hetekben a forint gyengült – nem is keveset –, majd visszaerősödött. Persze arról nem szoktak beszélni, hogy az euró sokkal nagyobb mértékben gyengült a dollárhoz viszonyítva. Ennek magyarázata az, hogy ha valahol háború van – és most sajnos itt van a szomszédban –, akkor a tőke elkezd menekülni valami biztos helyre, és ha lehet, akkor jó messzire. Ez a távoli biztos hely még mindig a nagy piaccal rendelkező Amerika. Amikor azonban ez a háborús hisztéria némileg csillapodott, akkor a forint árfolyama is visszapattant. A jövőben is ettől függ majd az árfolyam. Ha nyugvópontra jut a konfliktus, akkor erősödhet, ha azonban elhúzódik a harc a szomszédunkban, akkor sokáig fennmaradhat a nyomás a forinton.
A másik folyamat az általános nemzetközi áremelkedés, kezdve az energiától egészen az élelmiszerekig. Itt mit tehetünk?
Magyarország kilencven százalékban ki van téve a nemzetközi piacoknak, vagyis a magyar GDP ekkora része kapcsolódik a külkereskedelemhez, így a nemzetközi ármozgások azonnal jelentkeznek itthon is. A bejöveteli oldalon egyértelműen azok az árucikkek vannak többségben, amelyek esetében nagyarányú az áremelkedés: ilyenek például az energiahordozók és a különféle nyersanyagok. Míg az exportoldalon olyan termékek vannak, ahol sokkal nagyobb a nemzetközi konkurencia, ezért az árak viszonylag stabilak. Ezeket nevezik külkereskedelmi cserearányoknak, és e tekintetben bizony sérülékenyek vagyunk.
Ennek a cserearányromlásnak az egyik kellemetlen velejárója az infláció. Ez is egyre nagyobb gond.
Nemcsak nálunk növekedik az infláció, hanem például Amerikában is magas, és éppen a héten kezdte meg az ottani jegybank, a Fed a kamatemelést. Az Európai Központi Bank ezt még halogatja, de előbb vagy utóbb ott is is tenni kell valamit. Nálunk is elkezdte a Magyar Nemzeti Bank a szigorítást, bár mi annyira nem is állunk rosszul az inflációt tekintve. Szlovákiában és Lettországban, ahol euró van, az infláció bőven tíz százalék felett van. Nem azt mondom, hogy örüljünk a nyolc százaléknak, de vegyük figyelembe a tényeket! Ezt azért is mondom, mert az ellenzék oldaláról hallani: bezzeg ha eurónk lenne, akkor milyen jó lenne. Nézzük csak meg azokat az országokat, amelyekben korábban már bevezették az eurót, és most nagyobbat szívnak, mint mi!
A méregzöld átmenet megvalósíthatatlan
Az olajpiacok teljesen megbolondultak, volt százharminc dolláros hordónkénti ár, majd lezuhant száz alá, most pedig mintha ismét felfelé menne.
Nemcsak az olajat kell nézni, hanem azt is, hogy miként néz ki a világ energiaszükséglete és mit hoz a jövő. Mit is tudunk? 1990 óta Európában hetvenöt százalékkal nőtt az energiafogyasztás, míg Ázsiában háromszáz százalékkal. Ez a tendencia várhatóan nem szűnik meg, és Ázsiának rengeteg energiára lesz szüksége. A források globálisan nagyon szét vannak osztva, de úgy néz ki, hogy az egyes számú energiaburzsuj az Oroszország. Ott van a következő húsz év legfontosabb energiahordozója, a földgáz. Ez a szerep Oroszországot arra predesztinálja, hogy jó üzletet csináljon mindkét irányban. Pláne azért, mert akkora készleteik vannak, hogy Ázsiát és Európát is el tudja kényelmesen látni. Az sem mellékes, hogy csövön tudja szállítani, ami sokkal olcsóbb, mint hajóra rakni, lehűteni, majd kiolvasztani. Tehát mindkét kontinensnek az az érdeke, hogy boldogan üzleteljen Oroszországgal. Igen ám, de mi lesz akkor a dollárral? Ma a világpiacot a dollár uralja, ebben a valutában jegyzik az olajat, a gázt, a gabonát és még sok mindent. Azt pedig mondanom se kell, hogy a dollár egy magánpénz, és a kibocsátója, a Fed kénye-kedve szerint mozgatja az árfolyamát.
Arra gondol, hogy Amerika a háború ürügyén dollárszankciókat vetett ki Oroszországra?
Tegyük fel, hogy Európa megállapodna az oroszokkal a hosszútávú gázszerződésekről – mint ahogy nem tette, ehelyett Brüsszel tőzsdei alapra vitte a kereskedelmet. Ilyen hosszútávú szerződéseket országok tudnak kötni, és akkor előfordulhat, hogy nincs többé szükség dollárra. Egy ilyen dollártalanításnak az egyik jele az, hogy Kína felvetette Szaúd-Arábiának: mi lenne, ha jüanban üzletelnének? Annak a Szaúd-Arábiának, amelyik ezidáig Amerika legalázatosabb szolgája volt. De például Kínának már van egy megállapodása Iránnal, amely négyszázmilliárd dollárt kap fejlesztésekre, és ezt apránként olajjal, előre meghatározott áron törlesztik. Egyszóval, az energiaszektor szereplői elkezdtek távolodni a dollártól, amely folyamat végén megszűnhet az amerikai valuta hegemóniája. A háborúnak az USA részéről az a maximális célja, hogy hátha megbukik Putyin, és utána egy tehetetlen Jelcin-féle figura kerül hatalomra, és akkor az olajdollár megmenekülne. Szerintem az orosz–ukrán háború csak formailag zajlik a két szláv nép között, sokkal inkább egy proxyháborúról beszélhetünk. A világpénz urai valójában az oroszok ellen háborúznak, ám a harcot az ukránokkal vívatják meg, hadd pusztuljanak.
Nyugat-Európa képes lenne függetlenedni az orosz földgáztól?
Képtelen lenne rá. Még a legelvetemültebb sötétzöldek, mint például a Habeck nevű német alkancellár is azt mondta: mélységesen fájlalom, de nem tudjuk nélkülözni az orosz gázt. Mi is lenne az alternatíva? A hajón szállítható LNG földgáz, amely nagyon környezetszennyező, amit idővel az igazi zöldek is kritizálni fognak. Arról ne is beszéljünk, hogy az LNG nagyon drága.
Mennyivel drágább?
Minimum a kétszerese. Azzal lehet számolni, hogy az orosz gáz ára, ami csövön érkezik, nagyjából a fele az amerikainak, amely hajón jön. Ha még eközben az atomerőműveket is bezárják, akkor nagyon nagy drágaság lesz Németországban, és az ottani ipar versenyképessége lenullázódik. Ez nekünk nagyon jó lesz, hiszen hozzánk még több német gyár fog áttelepülni.
Apropó! Manapság annyit beszélnek a zöld átmenetről. Megvalósítható ez, kiváltható a szénhidrogén?
Semmiképp sem. Kiegészítő energiaforrásnak természetesen jó. Elképzelhető, hogy mondjuk a Szaharát telerakjuk napelemmel és azzal hidrogént fejlesztünk, de ezekkel nem lehet egy olyan elektromos hálózatot üzemeltetni, amelynek a működéséhez állandó, egyenletes teljesítmény szükséges. Éjjel nem süt a Nap, vagy éppen felhős az ég, vagy nem fúj a szél. Ilyenkor mit csinálunk? Tátjuk a szánkat? Ezek a megoldások sohasem lehetnek elsődlegesek. Ami majd lehet esetleg, az a fúziós energia, de az még odébb van.
Magyarország közvetítő szerepe Kelet és Nyugat között
Ma minden zavaros és kaotikus az egész világon. Mire számíthat Magyarország?
Abból kell kiindulni, amik vagyunk. Nem vagyunk jelentős gazdaság, de az európai politikát befolyásoló influenszersúlyunk ennek a sokszorosa. A háborútól mindenképp távol kell tartani magunkat, azonban sok humanitárius kötelezettség hárul ránk. Érdemes lenne folytatni a Kelet és a Nyugat közötti közvetítő szerepet, amelyet Orbán Viktor meglehetősen jól csinál. Ez a mindkét oldallal jóban lenni politika már nagyjából kilencven százalékban összejött Magyarországnak és ezt nem szabad feladni. Nincs itt hely egy kísérletező hülyegyereknek, aki csak tönkretenne mindent.
Most Márki-Zay ellenzéki miniszterelnök-jelöltre gondolt?
Nem akarom nevesíteni, a leírás nagyjából rá illik, de Karácsony Gergely sem különb.
Fotó: Pesti TV
Facebook
Twitter
YouTube
RSS