A bolsevik totalitarizmus az élet minden területét uralni akarta. Csírájában fojtották el az autonóm cselekvés bármely módozatát, sőt a gondolat szabadságát is meg kívánták szüntetni, amit az agymosó propaganda volt hivatva elvégezni. Ennek sikeressége azonban nagy mértékben függött attól, hogy mennyire tudják elhallgattatni a klérust és a tudósokat. A tudomány objektív tényeivel szembemenni az ő materiális gondolkodásuk alapján talán nagyobb kihívást jelenthetett, de ennek sem volt akadálya.
Az egypártrendszer hivatalossá tétele után elsöprő támadást intéztek a Magyar Tudományos Akadémia ellen is.
A nemzeti önazonosság őre
Sokszor hallhattuk a rendszerváltoztatást követő években, hogy az Akadémia a sztálinista időkben kialakított szervezeti rendben működik, ennek megváltoztatása elkerülhetetlen. Arra is élénken emlékezhetünk, hogy mekkora felháborodás kísérte az akkori kormányzat döntését, amikor a 2010-es években megpróbálkoztak az intézmény finomhangolásával. Nyilván a humán- és társadalomtudományok területe a leginkább ideológia- és politikaérzékeny, így a legnagyobb ellenállás innen érkezett. Ezen tudományágakban máig érvényesül a baloldali túlsúly, azt a látszatot keltve, mintha a társadalomtudományok hagyományosan baloldali műfajt jelentenének. Az Akadémia 1949-es átszervezése előtt ez korántsem volt így.
Az 1945 után hatalomba kerülő kommunista vezetés nem bízott a reakciósnak kikiáltott tudós társaságban, és úgy ítélték meg, hogy a Kodály Zoltán vezette szervezet nem alkalmas arra, hogy képviselje és megvalósítsa a Szovjetunióból importált tudománypolitikát. Félelmük korántsem volt alaptalan. A Magyar Tudományos Akadémia – történelmi okok miatt – sajátos szerepet töltött be a nemzeti gondolkodásban. 1825-ben jött létre, közadakozásból, nemzeti kezdeményezésre, akkor, amikor a magyarság önálló államisággal nem rendelkezett, vagyis a jelentősége messze túlmutatott saját magán.
Budapest, 1947. június 7. Kodály Zoltán zeneszerző, az MTA elnöke (b) és Szentgyörgyi Albert Nobel-díjas orvos (b2) a Magyar Tudományos Akadémia ülésén az elnökségi asztalnál.
MTI Fotó/MAFIRT: Szécsényi József
A magyar kulturális hagyományok, a nemzeti önazonosság védelme hárult rá, a szellemi integritásunk letéteményeseként tekintett rá minden magyar ember. Mivel nem uralkodói akarat hívta életre, a nemzettudat sajátos megtestesüléseként volt értelmezhető a léte. A tudományos élet területén autonómiát élvezett, és függetlenségét akkor is megőrizte, amikor az 1920-as évektől kezdve teljes költségvetését az állam vállalta át.
A mesterterv: az elsorvasztás
1948-ban a többpártrendszer felszámolása után szinte azonnal sorra került a tudomány sztálinizálása is. Az 1948 júniusában létrejött Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) vezetése már a megalakulás utáni első hetekben elhatározta a Tudományos Akadémia elsorvasztását. Feloszlatását a fent említett okok miatt nem lehetett véghezvinni, de megpróbálták jelentőségét és szerepét lassan kiiktatni a tudományos életből azáltal, hogy feladatait egy újonnan létrehozott szerv hatáskörébe utalták. Az 1948. július 1-jén megtartott MDP titkársági ülés elfogadott egy jogszabálytervezetet, amely a Magyar Tudományos Tanács felállításáról (MTT) rendelkezett. Feladata a tudományos élet tervszerű irányítása volt, a miniszterelnöknek alárendelve. Elnökévé Gerő Ernőt nevezték ki. A MTT feladatköre kiterjedt a tudományos kutatások irányvonalának meghatározására, a kutatások munkatervének elkészítésére, és a munkák ellenőrzésére. Az egyetemi tanárokat, tudományos intézetek vezetőit csak a tanács véleménynyilvánítása után nevezhették ki. A Tudományos Tanács közvetlen pártirányítására utal, hogy tényleges vezetését nem az elnökség, hanem a pártkollégium látta el, amelynek vezetője szintén Gerő Ernő volt.
Budapest, 1951. február 1. Dr. Rusznyák István (b3) Kossuth-díjas belgyógyász, az MTA elnöke fogadja szovjet tudósok delegációjának vezetőjét a Magyar Tudományos Akadémián. MTI Fotó/MAFIRT: –
Azt gondolhatnánk, hogy az elsődleges károkat a humán tudományterületek szenvedték el, de valójában mindent szétvertek. Magyarországon az agrárium volt a legfontosabb iparágazat, hiszen elsődlegesen a mezőgazdasági termelésünk volt nemzetközi értelemben piacképes. A vas és acél országának építése során azonban legkevésbé sem voltak tekintettel hazánk adottságaira. Ennek a bolsevik ámokfutásnak rendelték alá a tudományos életet is. A Sztálin által meghirdetett nagy természetátalakító tervek magyarországi megvalósítása kitüntetett szerepet kapott a Tudományos Tanács által meghatározott kutatási irányvonalak között. A tanács 1949. évi munkatervében – a bányászat és a nehézipar fejlesztésére vonatkozó rész után – második pontban jelennek meg az agronómiai tudományok. A készülő első ötéves terv részeként a tanács feladata volt meghatározni a tudományos kutatás ötéves tervét, amelyben fontos szerepet kapott a Micsurin és Liszenko által kidolgozott új agrobiológiai iskola meghonosítása a magyar mezőgazdaságban. A Magyar Tudományos Tanács működése rövid életűnek bizonyult, de elindította azt a folyamatot, amelyet a szovjet mintára átalakuló Magyar Tudományos Akadémia fejezett be, vagyis a tudományos élet bolsevizálását.
Budapest, 1950. február 20. Ivan Pavlovics Bardin, a szovjet küldöttség vezetője, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnöke (j2) a Szovjet Tudományos Akadémia szervezetéről előadást tart a Magyar Tudományos Akadémián (MTA). (A Szovjet-Magyar Barátság Hónapja alkalmából neves szovjet tudósok vendégeskednek hazánkban február 11-28 között.)
Magyar Fotó: Szécsényi József
Amikor a legjobb tanítvány túllőtt a célon
1949 nyarára megváltozott a párt akadémiával kapcsolatos álláspontja. Bár eredetileg azért döntöttek az MTA elsorvasztása mellett, hogy akadály nélkül követni tudják a sztálini tudománypolitikát, kiderült, ez a szervezeti forma nem felel meg a szovjet elvárásoknak. 1949 tavaszán két szovjet akadémikus, Sabanov és Gluscsenko magyarországi látogatásuk során tanulmányozták a Magyar Tudományos Tanács munkáját is. Észrevételeik arra késztették Gerő Ernőt, hogy Moszkvába utazzon, és személyesen tájékozódjon a tudománypolitika irányítóitól. Értésére adták: a kommunista mintaállam ragaszkodik ahhoz, hogy a tudomány irányításának szervezeti rendszere a szovjet példához hasonlóan épüljön fel. Gerő Ernő a magyar vezetés számára következőképpen magyarázta az MTA tekintélye visszaállításának szükségszerűségét:
[…] az összes népi demokráciában akadémia van, sehol sincs olyan intézmény, mint a mi Tudományos Tanácsunk. Végül: a Szovjet Tudományos Akadémia (s ezt Gluscsenko ittlétekor igen határozottan leszögezte), arra az álláspontra helyezkedik, hogy ő nem tarthat fenn kapcsolatokat a MTT-vel, tehát hivatalos állami szervvel, hanem csakis a Magyar Tudományos Akadémiával. Minthogy pedig a Magyar Tudományos Akadémia mai összetételében a Szovjetakadémia számára nem megfelelő, a valóságban sem egyikkel, sem másikkal nem tart fenn kapcsolatokat.
Rákosi, Sztálin legjobb tanítványa tehát túllőtt a célon, de hiába próbálta túlhaladni „mesterét”, az orrára koppintottak. Ez a buzgóság még a Nagy Testvérnek is sok volt.
Budapest, 1949. február 3. Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségének tagja beszél a Ganz Vagongyárban rendezett tömeggyűlésen, amelynek keretében átadják az új párttagkönyveket. Magyar Fotó
1949 őszén sor került a Magyar Tudományos Akadémia újjászervezésére. A Magyar Tudományos Tanács felállítása óta eltelt szűk egy esztendőben jelentősen megváltozott a politikai háttér. Az 1949. május 15-én megtartott országgyűlési választások után hivatalosan is egypártrendszer volt Magyarországon, és a társadalom megfélemlítése és kiszolgáltatottsága elérte azt a szintet, amikor már nem kellett félni komoly ellenállástól. A párt politikai bizottságának 1949. szeptember 14-én megtartott titkársági ülésén hoztak határozatot az MTA és az MTT összevonásáról, értékelve az elmúlt egy év tanulságait:
A Magyar Tudományos Akadémiával szemben a párt álláspontja hosszú időn át az volt, hogy […] vonuljunk tőle vissza, és csupán arra vigyázzunk, hogy onnan nyílt demokráciaellenes támadások ne indulhassanak meg. Ez a taktika feltétlenül helyes volt, mert: 1. tavaly az egyházi iskolák államosítása után helytelen lett volna a közvéleményt az Akadémia szétverésével izgatni, 2. ez alatt az egy év alatt a magára hagyott Akadémia maga bizonyította be a tudományos közvélemény előtt teljes tehetetlenségét és cselekvőképtelenségét.
Objektív vagy nemzetietlen?
Mielőtt visszaállították volna az Akadémia elsőbbségét a tudományos élet irányításában, biztosítani kellett politikai megbízhatóságát. Ezt a taglétszám radikális csökkentésével kívánták elérni. Valójában 1949 őszén az akadémiai tagság már nem lett volna alkalmas arra, hogy komoly ellenállást fejtsen ki a párt politikájával szemben. Több mint ötven akadémikus szavazata „esett ki” betegség, külföldi tartózkodás vagy börtönbüntetés miatt, a megmaradó szavazatok többsége pedig a kommunista elvárásokhoz igazodott volna. Vagyis 1949-re már minden olyan autonóm értelmiségit elüldöztek, meghurcoltak vagy elhallgattattak, akik tekintélyüknél fogva érdemben szólalhattak volna fel az elnyomó rendszer ellen.
Budapest, 1950. november 26. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) alapításának 125. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülés az akadémia dísztermében. Magyar Fotó: Kovács Ferenc
De ezzel még nem érte be a hatalom. A tagság csökkentését úgy kívánták elérni, hogy a tiszteleti, rendes és levelező tagság mellett bevezették a tanácskozó tag kategóriáját, akik csak használhatták az akadémiai címet, de nem vehettek részt az intézmény életében. A még meglévő 258 tag közül 103-at választottak újra, 122 akadémikust tanácskozó taggá minősítettek, 17 tudós tagságát felfüggesztették külföldi tartózkodás miatt. Többen azért veszítették el tagságukat, mert megszüntették a Széptudományi Alosztályt, és azok sem rendelkeztek semmilyen jogosultsággal, akik börtönkenyéren tengették napjaikat. Újonnan 27 elkötelezett kommunista került be az akadémikusok közé, akiknek tudományos tevékenységét nehéz lett volna hitelesen dokumentálni, viszont politikai nézeteiket tekintve tökéletesen megbízhatók voltak. A Magyar Tudományos Akadémia szovjetizálása befejeződött.
Nagy Imre is “akadémikus lett”.
MTI Fotó/MAFIRT: –
Az elkövetkező évtizedek során gondosan ügyeltek arra, hogy a politikai sokszínűség ne fertőzze meg a tudományos élet színtereit. Az Akadémia a szocialista rendszer ideológiai zászlóshajójává vált, és a rendszerváltás után sem sikerült a baloldali túlsúllyal szemben kialakítani valamiféle erőegyensúlyt. És az az igazság, hogy elkötelezett konzervatív és jobboldali értékrenddel manapság sem könnyű akadémiai ösztöndíjakat vagy pályázatokat elnyerni. A tudomány „objektivitására” hivatkozva sokan máig tagadják, hogy a nemzeti gondolatnak, az identitásunk erősítésének, a hazaszeretet megnyilvánulásának helye lehet a tudományos életben. Az „objektivitás” álarca mögött valójában értékrendbeli különbség húzódik meg, vagyis az egész érvelés csak szánalmas szemfényvesztés. Vajon mit szólnának ehhez azok, akiknek adományaiból közel kétszáz éve létrejött a Magyar Tudományos Akadémia?
Vezető kép: Budapest, 1900 – 1910. A Magyar Tudományos Akadémia épülete a Ferencz József téren (ma Roosevelt tér). MTI Fotó / Reprodukció
Facebook
Twitter
YouTube
RSS