Brockhauser Edit: Miért nem nyer választást a baloldal, ha négyből három ember baloldali?

„Úgy nyeri sorra a Fidesz a választásokat, hogy négyből három szavazó baloldali” – mondja a 24.hu hangzatos és hazug címe, ezzel azt sugallva, hogy rossz a választási rendszer. A címben lévő durva csúsztatást arra alapozzák, hogy a Fidesz-szavazókon kívül, mindenki baloldali. Kezdjük azzal, hogy a választásokon a jogosultak mintegy 30 %-a soha vesz részt, tehát azok nem „szavazók”, hanem szavazásra jogosultak, de a 24.hu-nál azért beseperték őket a Fidesszel szembeállók táborába.

PolgárPortál publicisztika

A Policy Solutions felmérését azért rendelték meg a vesztes politikai oldalról, mert szeretnék megmagyarázni, hogy a választás miért nem tükrözi a „mi vagyunk a többség” reményét.

Mindjárt az elején tisztázandó, hogy Magyarországon a baloldal, mint politikai irányzat legfeljebb elméleti síkon létezik. A legfontosabb tétel, hogy a rendszerváltás óta, soha egyetlen baloldalinak titulált politikai formáció sem képviselte az eredeti baloldali értékeket. Sőt a legliberálisabb kapitalista gazdaságpolitikát vitték, a privatizációtól, a piaci díjú közszolgáltatásokon keresztül a helyzetbe hozott külföldi vállalkozókig, vagy a bankok korlátlan hatalmáig, amely miatt a lakosság, az önkormányzatok és az állam is nyakig eladósodott.

Azt sem árt tudni, hogy a valódi baloldali értékek, mint pl. a szolidaritás, a szociális érzékenység, vagy az elesettek támogatása sokkal közelebb állnak a keresztény értékekhez, mint a kommunizmushoz. Ezt Kéthly Anna óta tudjuk, aki keresztényként, szociáldemokrataként a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetéséért dolgozott, a kommunisták mégis bebörtönözték.

A magyar emberek valóban szociálisan érzékenyek, együttérzők, a bajban adakozók, segítőkészek és hisznek az egyenlőségben. A kutatás olyan kérdéseket fabrikált, amelyre nem lehetett másként válaszolni, csak jóhiszeműen, már-már naivan, és ebből azt a következtetést vonták le, hogy a magyarok többsége baloldali.

Sajnos a 40 év szocializmus máig érezteti hatását a gondolkodásmódunkban. Az emberek megszokták, hogy nem látszanak a vagyoni különbségek, és állambácsi mindenkiről gondoskodik. El kell fogadnunk, hogy a kapitalizmusban ez nem így van. Ma már az öngondoskodás idejét éljük, a boldogulásunk, vagy az öregkori biztonságunk elsősorban rajtunk múlik. Az egészségügy nagyarányú fejlesztése – sajnos ez fájni fog – olyan, mintha kútba dobnánk a pénzt. A technológiai újítások követhetetlenül drágulnak, akárcsak az élő munka, ezért egyre kevésbé tartható fenn a teljesen ingyenes szolgáltatás. Ebbe a nálunk sokkal gazdagabb országok is beleroppannak. Csak a gazdaság fejlődésével arányos ráfordításban részesülhet ez az ágazat is. Ugyanez vonatkozik a segélyezésre is, hiszen csakis a fejlődő gazdaság húzhatja fel az alsóbb társadalmi rétegeket.

El kell fogadnunk azt is, hogy nincs társadalmi egyenlőség a vagyoni helyzet tekintetében, és a különbségek mindig is velünk maradnak. A kapitalizmusban értelmetlen dolog irigykedni a kiugróan gazdag emberekre, akármelyik politikai oldalhoz köthetők. A magyar tőkések közutálatnak örvendenek, ezzel szemben a külföldieket tisztelet övezi. Miért jobb az, ha egy beruházás során a külföldi vállalkozás viszi ki a profitot? Az is csak a népléleknek lenne jó, ha az adó progresszíven emelkedne – kopasszák meg a tehetőseket –, hiszen a költségvetésben ennek nincs érzékelhető súlya. A munkát adó magyar nagyvállalkozásokat támogatni kell, és alacsonyan tartani az adót.

A kérdőív többek között ezeket a témákat környékezte meg a jóhiszeműségünkre és egyben az irigységünkre alapozva. A Policy Solutions által kiderített „baloldaliságnak” tehát köze nincs ahhoz, amit be szeretnének bizonyítani. „Mindenki megnyugodhat” Magyarországon az a politikai erő kormányoz, amelynek a programja a legnagyobb támogatottságot élvezi.

Vezető kép: mandiner.hu