Ismerősen cseng önnek az Alfred C. Kinsey név? Nem baj, ha nem, mert ez egy olyan ember neve, akit nem érdemes ismerni, sőt, még életében börtönbe kellett volna zárni, manapság meg a történelem szemétdombjának legmélyén kellene ismeretlenül eggyé válnia az enyészettel, de az Indianai Egyetem bloomingtoni campusának haladói úgy gondolták, hogy inkább szobrot emelnek annak az embernek, aki pedofilok “segítségével” 2 hónaptól 15 éves korig vizsgálta a gyerekek szexualitását, különös tekintettel az orgazmusra. Igen, ő ma bizonyos körökben egy hős, miközben az USA-ban ma olyan emberek szobrait döntik le, akik nélkül például nem lenne az Egyesült Államoknak alkotmánya, sem pedig Egyesült Államok úgy általában.
Alfred C. Kinsey velük ellentétben nagy tiszteletnek örvend, legalábbis ezt akarják sokan, hiszen az amerikai haladók szerint ez a szörnyeteg forradalmasította a szexualitásról szóló kutatásokat, és áttöréseket is elért, de persze mi, normális emberek nem értjük, hogy mi lehetett az úgynevezett áttörés.
A bloomingtoni egyetemen egy új bronzszobor áll, amely Alfred C. Kinsey az Indianai Egyetemnek nyújtott jelentős és tartós hozzájárulásának emlékét hivatott őrizni, a nevét viselő intézet fennállásának 75. évfordulója alkalmából. Kinsey forradalmasította a szexuális viselkedés tudományos tanulmányozását, és nemzetközi diskurzust kezdeményezett a szexualitásról. 1947-ben megalapította a The Kinsey Institute-ot, a világ vezető szexualitáskutató intézetét
– írják az egyetem honlapján.
De nézzük is meg gyorsan, hogy ki volt Alfred C. Kinsey, csak röviden. Egy aberrált elmebeteg, aki tudósnak képzelte magát, és olyan dolgokat bizonyított be, hogy a melegek aránya 10 százalék a társadalomban. Kinsey 1947-ben és 1952-ben publikálta az ember szexualitásával kapcsolatos kutatásait, amelyről egyébként a Mandiner írt egy részletesebb cikket is. A tanulmányban leírja, hogy a felnőttek 10–37 százaléka bonyolódott homoszexuális viszonyokba, és 94 százalék volt hűtlen. A házas férfiak 11 százaléka keveredett valaha homoszexuális viszonyba. A felnőttek 50 százalékát felizgatta, ha megütötték. A vidéki fiúk 50 százaléka szexelt állatokkal. Szerinte a férfiak 7 és a nők 13 százaléka elsősorban homoszexuális. Bármennyire is meglepő. nagyon sok volt interjúalanyai közt a börtönben büntetését ülő rab és a férfiprostituált. Ezek után különösen meggyőzőek a kutatási eredményei, nem igaz?
A legundorítóbb dolog Kinsey-vel kapcsolatban viszont az, hogy előszeretettel kutatott a gyermekszexualitás témájában: Kinsey 300 árvát is felhasznált a kutatásaihoz 2 hónapostól 15 éves korig, azzal a céllal, hogy megmérje a kiskorúak orgazmusát, ebben pedig számos pedofil is segített neki.
A pedofília és pornográfia ellen küzdő Judith Reisman egyébként a sarkára állt és lerombolta a Kinsey köré épített mítoszt, de ennek nem az lett az eredménye, hogy a haladók felfigyeltek a turpisságra és nem állítottak neki mégsem szobrot, hanem inkább kitagadta a tudományos világ a 86 évesen elhunyt nőt, Kinsey-nek meg továbbra is jár a szobor a munkássága elismeréseként.
Ismeretes, hogy az elmúlt időszakban, a BLM-mozgalom által inspirált haladók sorra kezdték el ledönteni az állítólagos rabszolgatartókat ábrázoló szobrokat, tekintet nélkül arra, hogy az adott történelmi személy mit tett az Egyesült Államokért, vagy nélküle létezne-e egyáltalán az ország. De a rabszolgatartás nagyon is rendben van bizonyos esetekben: remek példa erre az egykori Dahomey királyságról szóló Woman King című film, amely az Agojie nevű, női harcosokból álló hadseregről szól, akik nem mellékesen eladták a háborúk és portyázások során elfogottakat az atlanti rabszolga-kereskedőknek, olyan európai javakért cserébe, mint a puskák.
De ez rendben van, legalábbis be tudják etetni az embereket azzal, hogy minden oké, ha nem fehérek csinálják. A film egyébként annyira hű a valós eseményekhez, mint a Power Rangers, amit az Encyclopedia Britannica is megerősít azzal, hogy kifejti: az egész királyság a háborúra és a rabszolgatartásra épült. De mindegy, valószínűleg hamarosan átírják az erre vonatkozó passzust. De erről talán majd később részletesen is írunk. Legyen elég ennyi dühöngés mára.
Fotó: Indiana University
Facebook
Twitter
YouTube
RSS