Destabilizációs hullám a posztszovjet térség „határvidékein”, a Soros-hálózat aktív közreműködésével

A posztszovjet térség államain az elmúlt hónapokban destabilizációs hullám söpört végig – írja a XXI. Század Intézet legújabb elemzésében. Mint hozzáteszik, a Grúziában, Moldovában, Örményországban kialakuló válságok hátterében a Soros-hálózatok helyi érdekeltségei is felbukkannak, amelyek már Ukrajnában is visszakapaszkodnának a hatalomba.

Az elemzésben kifejtik, a tavaly októberi grúziai választások eredményét bár nemzetközi megfigyelők is elismerték, az egyedüli többséget szerző Grúz Álom párt ellenzéke választási csalásokra hivatkozva kezdett tiltakozásba, A helyi Soros-alapítvány és partnerszervezetei a nemzetközi állásponttal is szembemenve Szaakasviliék törekvései mellé álltak. A jelenlegi tiltakozóakciók meghozták első eredményeiket, a Grúz Álom pártot irányító oligarcha, Bidzani Ivanisvili bejelentette a politikai életből történő visszavonulását, nem sokkal később pedig a kormányfő is lemondott.

Az ellenzék célja, hogy aláássa a kormánypárt tekintélyét és támogatottságát, működésképtelenként és tehetetlenként, az ellenzékével szemben rendőri eszközöket alkalmazóként bemutatva azt, kikényszerítve ezáltal egy előre hozott választás kiírását

– írja az elemzés. Mint hozzáteszik, Moldovában novemberben a Nyugat-barát, Soroshoz közeli Maia Sandu nyerte az elnökválasztást, a „színes forradalomra” így nem volt szükség az oroszbarát Igor Dodon és a kormányzó szocialista párt eltávolításához. Mivel azonban Moldovában a parlament jogkörei jóval szélesebbek az államfőénél, Sandu és köre számára létfontosságúvá vált a parlamenti többség megszerzése. Mivel a jelenlegi törvényhozásban a szocialisták és szövetségeseik vannak többségben, Sandu, kihasználva jelenlegi magas népszerűségét, a parlament feloszlatására törekszik.

Sandu ambícióinak köszönhetően így mély politikai válságba kerülhet az egyébként is nehéz helyzetben lévő Moldovai Köztársaság, hiszen sem új kormány megalakítására, sem új választások kiírására nem lesz lehetőség

– állítja az elemzés. Hasonló politikai válság bontakozik ki Örményországban, mivel a 2018-as „bársonyos forradalom” során hatalomra jutott Nikol Pasinján miniszterelnök helyzete Hegyi-Karabah ellenőrzésének elvesztése miatt megingott. Az ország fővárosában tüntetések kezdődtek, a tiltakozók megrohanták a parlamentet, a miniszterelnöki rezidenciát és még a Pasinjánnal jó viszonyt ápoló helyi Soros-alapítvány irodáját is. Pasinján és az őt kritizáló hadsereg vezérkara között komoly feszültség bontakozott ki.

Az elemzés szerint államigazgatási problémákkal Ukrajna is szembesül, miközben Volodimir Zelenszkij elnök elődje, Petro Porosenko nyomdokain haladva mind nagyobb mértékben próbál megfelelni nem csupán az ukrán nacionalistáknak, de Washington szándékainak is. Washington követelései között nem csupán az igazságszolgáltatás feletti „független” és „civil” ellenőrzés fokozása van, de sajtóhírek szerint

a kormányban is szívesen látnák viszont az egy évvel ezelőtt eltávolított „reformereket”, azaz az Ukrajnában szoroszjátá (Soros-fiókák) gúnynéven emlegetett, nyugati bekötöttségű politikusokat. Kérdéses persze, hogy a helyi oligarchák ezt mennyire fogják jó szemmel nézni.

Az elemzés összegzése szerint a posztszovjet térség „határvidékein” egy destabilizációs hullám söpör végig. A gyakran a Soros-hálózathoz is szorosan kapcsolódó erők hatalmi ambíciói mély politikai válság szélére sodortak több országot is. Az ezekben az országokban végbemenő válságfolyamatok különös kockázatát jelenti, hogy mindegyikük szereplője valamilyen befagyott vagy aktív fegyveres konfliktusnak.

Forrás: XXI. Század Intézet; vezetőkép: MTI