A jobboldalon régi probléma, hogy mindenki azt hiszi: aki egy lépéssel tőle jobbra van, az szélsőséges. A baloldalon valamiért nincs ilyen félelem – mondta a Mandinernek Douglas Murray brit konzervatív publicista, a jobbközép hetilap, a The Spectator szerkesztője.
A publicista nemrég megjelent, The Madness of Crowds című könyve kapcsán elmondta: az angolszász világban nagy divatja van az identitáspolitikának, azaz a csoportjellemzőkre alapozott politikai azonosulásnak.
Ezek a csoportjellemzők általában a nem, a szexuális orientáció vagy a bőrszín, a rassz. Határozottan ellenzem ezt a megközelítést, mivel sokkal inkább megosztja a társadalmat, mintsem egyesíti. Így meg akartam támadni az egész ideológiát és az identitáspolitika gyakorlatát is, figyelmeztetve arra, hogy mindez hová vezet
– mondta. A könyv és a téma fogadtatásáról szólva kifejtette: az egész „woke-ideológiát”, amely ezeket az ügyeket képviseli, ideológusok és propagandisták egy kis csoportja erőlteti, akiknek sikerült belőni az üzeneteiket a közbeszédbe. De nem voltak képesek oly sokak gondolkodását megváltoztatni, mint gondolnánk. Egyszerűen csak megfélemlítik az embereket, akik nem mernek beszélni. Murray könyvében a politikai paletta polarizációját is feszegeti. Erről beszélve az író elmondta: Nagy-Britanniában Jeremy Corbyn személyében visszatért a régi szélsőbaloldali politika, és az a meglepő, hogy erre válaszul nem született meg egy szélsőjobboldali ellenmozgalom – ez a brit politikai mérsékeltség megmutatkozása.
A kontinensen figyelemre méltó a főáramú vélemények populistaként való lejáratása. Ezen megütköztem, mert így nincs lehetőségünk eme kérdések megnyugtató rendezésére. Ha populistának nevezve egyszerűen elutasítod azokat az álláspontokat, amelyeket számos országban a többség magáénak vall, vele együtt pedig jó néhány kormány is, az azért érdekes, mert a többségi álláspont mindig legitim – hiszen a demokrácia ezt jelenti
– tette hozzá. Ennek kapcsán a publicista kifejtette: szerinte a polarizáció nem jó kifejezés a jelenlegi nagypolitikai folyamatok leírására.
Amit polarizációnak nevezünk, az pusztán a mai kommunikáció természete miatt van. Ha van egy véleményed, nekem pedig egy ellenkező, hogyan tovább? Ma pusztán annyiban más a helyzet, hogy például a közösségi média révén az emberek folyamatosan találkoznak a szélsőségesebb véleményekkel is. Szerintem a többség együtt tud ezzel élni, bár láthatóan vannak, akik nem. Szóval a polarizáció emlegetése szerintem rossz megfejtése annak, hogy mi folyik ma Európában. Emiatt szomorkodni olyan, mint a változó időjárás miatt búslakodni
– vélekedett Murray. A The Madness of Crowds írója beszélt a baloldali populizmusról is, amiről kijelentette, hogy létezik, annak legfajsúlyosabb képviselőjeként pedig Emmanuel Macron francia elnököt nevezte meg.
Egyértelmű, hogy létezik baloldali populizmus. De nem szeretem a populizmus kifejezést. Utóbbi szótári definíciói kiválóan leírják Emmanuel Macron francia köztársasági elnököt – mint egyszemélyes politikai erőt. Macront mégsem hívják populistának, mert az ő véleménye úgymond helyes vélemény. Szóval szerintem a populizmus emlegetése csak az általános közvélemény figyelmen kívül hagyására jó, amikor a közvélemény nem vélekedik „helyesen”
– magyarázta a publicista.
Forrás: Mandiner; Fotó: Földházi Árpád
Facebook
Twitter
YouTube
RSS