Az oroszországi bolsevik hatalomátvétel 100. évfordulójához közeledve górcső alá vesszük, milyen hatást gyakorolt a kommunizmus az őshonos magyar nemzetrészekre. A PolgárPortálon hétről hétre megjelentetünk a témában egy tudományos igénnyel megírt történelmi esszét.
A kárpátaljai magyarság a Sztálin halálát követő másfél-két évtizedben egyszerre szenvedett a Moszkva által erőltetett oroszosítás miatt, és a fel-felbukkanó ukrán sovinizmustól. Az ukrajnai magyar nemzeti közösség helyzete egyre nehezebbé vált…
Mindezek nyomán 1972-ben több száz kárpátaljai magyar értelmiségi fordult beadvánnyal a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságához, valamint a szovjet Legfelsőbb Tanács Elnökségéhez. Ebben kisebbségi jogaik biztosítását kérték: az anyanyelvű oktatás bővítését, a magyar történelem oktatásának, s a magyar nyelvű egyetemi felvételi vizsgáknak a bevezetését. A hatalom a fő szervezőket, azaz Fodó Sándort, az ungvári egyetem oktatóját, Kovács Vilmos és S. Benedek András irodalmárokat meghurcolta…
Ám a beadvány nyomán alábbhagytak az akkoriban mintegy 150 ezres ukrajnai magyarság beolvasztására irányuló törekvések. Mi több, Moszkva több engedményt is tett a szovjet birodalomban élő magyar nemzeti közösségnek. A folyamodvány hatására attól az évtől a szovjet oktatási hatóság alapvetően engedélyezte a magyar iskolák végzőseinek, hogy anyanyelvükön felvételizzenek az Ungvári Állami Egyetemre. Így a következő években magyar diákok százai szerezhettek egyetemi diplomát.
Nemrégiben egyébként a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tulajdonába került a korabeli kárpátaljai magyar polgárjogi mozgalom legmeghatározóbb dokumentumának egy eredeti példánya. Tizennyolc gépelt oldalból áll, ebből tizenhét lap hátoldalán láthatók azon kárpátaljai magyarok aláírásai, akik a szovjet hatóságok esetleges megtorlását is vállalva támogatták a beadványt. Összesen 569 név olvasható a lapokon, így a kárpátaljai magyarság érdekvédelmében akkor és később fontos szerepet játszó személyeké is.
Szintén a dokumentumcsomag részeként került a beregszászi magyar főiskola birtokába a Szovjetunió Felső- és Középfokú Szakoktatási Minisztériumának a beadványra adott válasza. Ez alátámasztja, hogy a folyamodvány valóban eljutott Moszkvába a címzetthez, a Szovjetunó Kommunista Pártja Központi Bizottságához.
A beadvány négy része a magyar nyelvű oktatás, illetve a kultúra, a művelődés, a sajtó, a nyelvhasználat, továbbá az érdekképviselet kérdéseit boncolgatja. Az anyanyelvű oktatás helyzetével kapcsolatban a dokumentum aláírói rámutatnak egyebek mellett a magyar óvodák hiányára. Ugyanakkor bírálják, hogy egy sor magyarlakta településen nem működnek magyar iskolák, illetve, hogy vegyes tannyelvű iskolákat hoznak létre, ami ellehetetleníti a magyar oktatási intézményeket. Problémaként említik a káderhiányt az iskolákban, a magyar szakképzés, s a magyar nyelvű egyetemi felvételi lehetőségének hiányát. Valamint azt is, hogy a magyar tannyelvű iskolákban nem oktatják a magyar történelmet.
A negyvenöt évvel ezelőtti jogvédő akciónak az a legfontosabb következménye, hogy sokan a kárpátaljai magyarok közül végső soron ennek a beadványnak köszönhetik, hogy értelmiségivé válhattak. Ők pedig a közösség vezetőiként hozzájárultak és hozzájárulnak ahhoz, hogy az ukrajnai magyar nemzetrész megmaradjon.
*
Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezető docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja
A sorozat folytatása, és a többi rész ide kattintva olvasható!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS