Mindkét csapatban benne volt a győzelem, mégsem tudjuk azt érezni a magyar-olasz csoportmeccs után, hogy igazságos döntetlen született. Kétszer is megráztuk magunkat nehéz helyzetben, egyszer pedig kiengedtük a kezünkből a meccset, és abban, hogy a magyar csapat nem tudott több sikert kicsikarni ebből a találkozóból, a bírók keze is benne van.
Jókora gyalogosforgalom volt a Margitszigeten, sokan tolongtak a szurkolói zónában, és a Hajós Alfréd uszodában is csaknem teltház várta a csapatokat. A közönség már a magyar csapat bevonulásakor majdnem felrobbantotta a legendás uszodát, a válogatott viszont bealudt a meccs kezdetén: az olaszok az első két támadásukból kétgólos előnybe lőtték magukat. Az első negyed hátralévő része sem a betonvédelmekről szólt, hiszen a meccs góljainak csaknem fele ekkor született. A negyed közepére Nagy Viktor is megérkezett a meccsbe, és a közönség egyre erőteljesebb éltetése közepette hozta a megszokott védéseit, amitől aztán még jobban felpörgött. A negyed végére egalizáltunk, ami másodjára sikerült, hiszen 3:4-nél belőttünk egy emberelőnyt, de a bírók törölték a találatot. Várható volt, hogy a második negyedre lelassul a gólgyártás, viszont a magyar csapat megnyugodott, kezdhetett olyan érzésünk lenni, hogy átvettük az irányítást. És ezzel egyszerre átvettük a vezetést is, 6:5-nél először volt nálunk az előny – teljesen megérdemelten. Ilyen körülmények között nagy érvágás volt egyik legjobbunk, Hárai elvesztése centerben – Fondellivel együtt végleg bepirosították a bírók, akiknek egyébként nem ez volt az első furcsa ítéletük.
Így is egygólos előnyt vihettünk a nagyszünetre, amelyet a pihenő után hamar kettőre növeltünk annak ellenére, hogy az olasz kapuba beállt a veterán Tempesti. Ekkor volt az a pillanat, amikor megtörhettük volna az ellenfelet, de perceken át nem tudtunk betalálni, elszórtunk több emberelőnyt, ők pedig közben lassan lefaragták a hátrányukat, és ismét nyílt lett minden. Az előnyünkkel együtt elpárolgott a magyar csapat magabiztossága is. egy kiváló labdaszerzés után ismét megkaptuk az esélyt, Erdélyi teljesen egyedül megúszott, csak a kapussal állt szemben ziccerben, de nagyon csúnyán fölé durrantott. Mindez a harmadik negyed végén volt, az ellentámadásból pedig az olaszok elintézték, hogy ők fordulhassanak előnnyel az utolsó játékrészre. Sajnos ennek az elején sem érződött, hogy megújultunk volna; a védekezésünkkel nem volt gond, Nagy Viktor is többször védett fontos pillanatban, de támadásban bizonytalankodtunk. Idővel kihasználták az olaszok a gólínségünket, és ismét kettővel elhúztak. A bírók is vevők voltak az olasz színházra, különösen érdekes húzásuk volt, amikor a víz alól sapka nélkül feljövő Gór-Nagy Miklóst (feltehetően nem magától pottyant le a fejéről) kiállították szabálytalanságért. Nagy Viktor mellett Vámos Márton volt az utolsó negyed kulcsembere, két kemény góllal visszahozta számunkra a meccset. A győzelemért is mehettünk, hiszen a védelmünk továbbra is állta a sarat, de nem jártunk sikerrel, akárcsak az olaszok.
Az olasz Pietro Figlioli próbálja megakadályozni Varga Dénes passzát (fotó:
MTI / Czagány Balázs)
A közönségtől zúgott a meccs végén a „Szép volt fiúk!”, de ebben a meccsben akkor is benne volt a győzelem, ha tény, hogy nem a magyar válogatott legjobb arcát láttuk.
Magyarország-Olaszország 9:9 (4:4, 2:1, 1:3, 2:1)
gólszerzők: Vámos, Varga 3-3, Hárai, Manhercz, Zalánki, illetve Renzuto 3, Di Fulvio 2, Bodegas, Mirarchi, Nora, Presciutti
Märcz Tamás szövetségi kapitány szerint kiélezett meccsen igazságos döntetlen született, azonban nem mehetett el szó nélkül a bírók ténykedése mellett:
Érdekes volt a játékvezetői felfogás, lehetséges, hogy hasonló lesz a jövőben is” – említette Märcz. Hangsúlyozta, a páros kiállítás az ő csapatát jobban megviselte, mint az olaszokat, akik kevésbé fontos játékosukat veszítették el.
A kapitány hozzátette, hogy az ausztrálok nagy különbségű legyőzése elég lehet a csoportelsőséghez, de ha nem így lenne, akkor fel tudják venni a versenyt bárkivel, aki a másik ágról érkezhet.
Hosnyánszky Norbert úgy fogalmazott, hogy ha levesszük a meccsből a játékvezetőket, akkor igazságos döntetlen született:
Elfáradtunk, de rajtuk is érezhető volt a fáradtság. Talán ha az elején kicsit érthetőbben bíráskodnak, akkor nem alakult volna ki ez a káosz. Rosszul kezdték el szerintem.
Gór-Nagy Miklós elmondta, hogy sosem szerencsés a bírókra fogni a meccset, de azt sem tartja jó megoldásnak, amikor hoznak néhány gyenge ítéletet, aztán elkezdenek kompenzálni akár a mi javunkra.
Ennek a meccsnek az volt a lényege, hogy óriási küzdőszellemet mutattunk, és a közönség is sokat segített, belehajszolt minket, hogy felálljunk.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS