A Kínai Kommunista Párt július 1-én ünnepelte megalakulásának 100. évfordulóját, ami végeláthatatlan ünnepségekkel és órákig tartó beszédekkel járt együtt. A sok süketelés mellett azonban megjelent egy-két fontos cikk a kínai sajtóban, és ezek közül az egyik azt a címet viseli, hogy “Kína megnyeri a versenyt az Egyesült Államokkal szemben”. Ebben az írásban van néhány érdekes állítás, és rávilágít, miként látják a dolgokat a kommunista nagyhatalom vezetői. A kérdések kérdése szerintük az, hogy az Egyesült Államok gazdasági szerkezete képes-e fenntartani egy “nagy birodalmat”.
Pekingben általában tartózkodnak attól, hogy kommentálják az USA-val folytatott gazdasági versenyfutást, de a Global Times nevű angol nyelvű hírportál most mégis időszerűnek tartotta egy ilyen cikk megjelentetését.
Nos, lássuk: a cikk szerint az amerikai gazdaság egyre gyorsuló ütemben virtualizálódik. Ezt mutatja, hogy az idei első öt hónapban az öt nagy technológiai óriás – az Apple, az Amazon, az Alphabet (Google), a Microsoft és a Facebook – tőzsdei értéke 1280 milliárd dollárral nőtt. Elemzők szerint a technológiai cégek karnevál kíséretében fogják búcsúztatni az idei évet, hasonlóan a tavalyihoz. De mi áll a technológiai diadalmenet mögött?
A cikk szerint ez a Biden-adminisztráció azon célját teszi elérhetetlenné, amelynek értelmében az amerikai infrastruktúrát kívánja modernizálni. Mint ismeretes, a tervek szerint Washington 1900 milliárd dollárt kíván utakra, vasutakra, internetre költeni. Ennek célja az alapvető infrastruktúra modernizációja mellett a faji egyenlőtlenség csökkentése is. Hogy a ket dolognak mi köze egymáshoz, azt csak az ottani balos megmondóemberek és politikusok értik, vagy talán ők sem.
Az amerikai ipar hanyatlása megállíthatatlan
A gond azonban nem ez, hanem az amerikai feldolgozóipar folyamatos hanyatlása. Ez azt jelenti, hogy egyes iparágak szinte teljesen eltűnnek és az ehhez szükséges speciális szaktudást igénylő munkahelyeket felszámolják. A feldolgozóiparon a közgazdászok a termékelőállító ágazatokat értik, amibe nem tartozik bele a bányászat, az építőipar. Valójában az amerikai feldolgozóipari termelés volumene még mindig nagy, de az amerikai reálgazdasági beruházások általában csökkennek, sok gyár bezárt, a munkahelyek véglegesen megszűntek és a munkalehetőségek külföldre kerültek.
Az USA iparosodásának csökkenése már régóta folyamatban van. A feldolgozóiparban 1965-ben a munkaerő 28 százaléka dolgozott, de 1994-re ez a szám 16 százalékra csökkent. A 2000 és 2010 közötti évtized során az Egyesült Államok elvesztette a munkalehetőségek 36 százalékát a feldolgozóiparban. Ezt az időszakot követően a munkalehetőségek kissé növekedtek, de a 2020-as Covid-19-járvány a foglalkoztatási rátát a 2010-es szintre dobta vissza. A világjárvány enyhülésével a foglalkoztatás javulása megkezdődött, de a legtöbb új munkahely a szolgáltatási szektorhoz kapcsolódik.
Rozsdaövezet Amerikában
A feldolgozóipar súlyának csökkenése közvetlen pusztítást jelentett a nemzetgazdaság és egész közösségek számára. Más gazdasági lehetőség nélkül a középosztály hanyatlásához vezetett, és szegénységet okozott. A hosszú távú deindusztrializáció a szakmunkások elvesztéséhez vezetett a feldolgozóiparban. Ennek eredményeként a Nagy-tavak ipari régiójának egykor dicsőséges bázisai elhagyatott rozsdaövezetté váltak. A gyárbezárás mindig egy város bukását jelenti.
Eközben több középosztálybeli család nem engedi a gyermekeiket kékgalléros ágazatokban dolgozni, vagy gyártással kapcsolatos tárgyakat tanulni. Az amerikai diákok pénzügyeket, informatikát és biotechnológiát hallgatnak az egyetemeken. Az iparosodás megszüntetésének egyik legnagyobb hatása az volt, hogy az alacsonyan képzett munkavállalóknak kevesebb lehetőségük van technikai képességeik javítására, mivel az ágazat zsugorodott. Ennek társadalmi eredménye a középosztály és az alsó-középosztály jövedelmének csökkenése volt.
A modern országok fejlődését mindig iparosítás kíséri, hanyatlásuk gyakran az iparosodás megszüntetésével kezdődik. A tartalékvaluta a birodalmak előnye. Az iparosodás visszavonulása a tartalékvaluta növekvő státusza miatt destabilizálja a birodalmak alapjait. Az Egyesült Királyság története tipikus példa erre a folyamatra.
Németország a követendő példa Kína számára
Vajon Joe Biden képes lesz-e az amerikai feldolgozóipart a politikai kiigazítások révén újra emelkedő pályára állítani? Ez aligha valószínű. Nincs olyan precedens a világon, amelyben egy ország újra iparosodhatna. Kína és az Egyesült Államok jövőbeni versenye nemcsak a csúcstechnológia területén fog zajlani, hanem a feldolgozóipari szektorok széles körében is – állítják a kínaiak. A reálgazdaságnak ez az alapja.
És ez Kína előnye, amelyet konszolidálni és tovább kell fejleszteni. Jelenleg úgy tűnik, hogy Kína fenntartotta előnyét a reálgazdaságban. Mégis vannak jelek az iparosodás visszaszorulására az országban, ezért Kínának többet kell tanulnia Németországtól, amely továbbra is Európa gyártóbázisa.
Előfordulhat, hogy Németország nem képes olyan gazdasági strukturális átalakításokat megvalósítani, amelyek a pénzügyekre összpontosítanak, de hatékony politikák révén viszonylag magas szinten tudja tartani reálgazdasági beruházásait, amelyek viszont hozzájárultak reálgazdaságának fennmaradásához – legalábbis így vélekedik a cikk szerzője, Ding Banda kínai közgazdász.
Fotó: MTI/AP/Andy Wong
Facebook
Twitter
YouTube
RSS