Egyértelmű kényszervallatás a hazai börtönökben töltött előzetes?

Ha valakit egy évnél tovább tartanak előzetes letartóztatásban, és az érintett a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordul, az államnak igencsak össze kell szednie magát, hogy meggyőző érvekkel alá tudja támasztani a személyes szabadság ilyen hosszú ideig tartó durva korlátozásának szükségességét – állította Magyar Gábor ügyvéd a Népszabadságnak adott interjúban azzal összefüggésben, hogy a Fidesz négy év helyett öt vagy hat esztendőben maximálná a bírósági ítélet nélküli fogva tartás lehetséges időtartamát.

A kormányoldal az ároktői banda két tagjának szökése után még azt sem tartotta elképzelhetetlennek, hogy a súlyos, élet elleni bűncselekmények gyanúsítottjai esetében az előzetes letartóztatás idejét egyáltalán ne korlátozzák, ám az ilyen végletes, nyilvánvalóan alkotmánysértő szabályozás bevezetésétől elálltak.

„A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül szabadon kell bocsátani vagy bíróság elé kell állítani” – mondja ki az alaptörvény. A fogva tartás az emberi jogok európai egyezménye szerint pedig kivételes lehetőség, amellyel akkor lehet élni, ha fennáll a bűnismétlés vagy a szökés kockázata, illetve ha másként nem biztosítható, hogy a vélelmezett elkövető eleget tesz a törvény által megállapított kötelezettségeinek, tehát megjelenik például a tárgyaláson. Az egyezmény ugyanakkor kimondja, hogy minden ügyben ésszerű határidőn belül tárgyalást kell tartani.

Mindezek alapján az ügyvéd szerint az előzetes letartóztatás súlyosabb bűncselekmények esetén ma négy évben meghatározott leghosszabb időtartama is könnyen egyezménysértő lehet. Nem egy konkrét ítélet mutatja, hogy ez valóban így is van – tette hozzá –, hiszen Hagyó Miklós kilenc hónapig ült, és ezért anyagi elégtételt kapott, de volt olyan eset is, amikor hét hónapos indokolatlan fogva tartás miatt marasztalták el a magyar államot. A kártérítés ilyen esetekben néhány ezertől akár tíz-húszezer euróig terjedhet.

Magyar Gábor úgy véli, nálunk az előzetes letartóztatással próbálják behozni a bűnüldöző hatóságok képzetlensége, túlterheltsége, a szakértői apparátus alulfinanszírozottsága miatti hátrányt. Vagyis: szabadságelvonással igyekeznek rábírni a gyanúsítottakat arra, hogy tegyenek beismerő vallomást. Fejlettebb államokban fordított logika érvényesül, mert előbb minden lehetséges bizonyítékot összegyűjtenek, és csak utána közlik az érintettel, hogy milyen bűncselekménnyel gyanúsítják. Akit pedig előzetesbe helyeznek, annak az ügyében mielőbb be is fejezik az eljárást. Hollandiában például általában három hónapon belül ítélet születik.

Az emberi jogok európai egyezménye tiltja az embertelen vagy megalázó bánásmódot, és szigorú feltételekhez köti az előzetes letartóztatást. Magyarországon e két cikket sokszor egyszerre sértik meg – véli az ügyvéd. Nem indokolják ugyanis megfelelően, hogy miért van szükség a szabadságkorlátozásra, hiszen Magyarnak volt olyan esete, amikor a védence már évek óta előzetesben volt, mégis a szökés veszélyével magyarázták a fogva tartás szükségességét. Kérdéses, hogy az elrejtőzés szándékára ilyenkor mi utalhat, de a bíró az ügyvéd határozott kérdésére sem próbálta a döntését érdemben alátámasztani. Egyébként az előzetes leghosszabb ideje már Romániában is legfeljebb 180 nap lehet.

A hazai börtönviszonyok ugyanakkor gyakran embertelennek minősülnek, a fogvatartottakat pedig megalázó bánásmódnak teszik ki. Az ügyvéd állítja: az elhelyezési körülmények sokszor elfogadhatatlanok, az élelmezés rossz, ráadásul egyik ügyfelét, aki nem tett beismerő vallomást, két külföldi bűnözővel zárták egy cellába, és ők napi rendszerességgel megerőszakolták. Az ilyen feltételek mellett végrehajtott előzetes letartóztatás – amihez a családdal való kapcsolattartás sokszor önkényes korlátozása is társul – Magyar szerint egyértelműen kényszervallatás.

Rendszerszinten kellene tehát elejét venni a jogsértéseknek, különben a magyar állam sorozatosan veszíteni fog – fogalmaz az ügyvéd. Szerinte ugyanis akit egy évnél hosszabb ideig tartanak fogva, jó eséllyel próbálkozhat Strasbourgban. Az előzetes letartóztatás helyett jó megoldás a már nálunk is alkalmazható nyomkövető eszköz, amit a gyanúsított lábára rögzíthetnek, így a mozgását folyamatosan figyelemmel kísérhetik. Ezzel még az is biztosítható, hogy az érintett a büntetőeljárás befejezéséig munkába járhasson, hiszen a lábbilincset a környezete nem látja.

Az emberi jogi bíróság egy nyári ítélete újabb rendszerproblémára figyelmeztet. Tényleges életfogytig tartó börtönbüntetésüket töltő brit elítéltek nyertek az Egyesült Királysággal szemben, mert a strasbourgi bíróság szerint ez a büntetési nem – a szabadulás reménye nélküli fogva tartás – a kínzás vagy embertelen bánásmód tilalmába ütközik. Nálunk nagyjából harminc olyan ember van rács mögött, akinek esélye sincs rá, hogy valaha elhagyhatja a börtönt. Amennyiben ők – feltéve, hogy a jogerős ítélet megszületése óta nem telt el hat hónapnál hosszabb idő – kérelmet nyújtanának be, valószínűleg hasonló döntés születne.

Az angol elítéltek kártérítést nem kaptak, de perköltség címén a brit kormánynak negyvenezer eurónak megfelelő összeget kellett kifizetnie. Magyar Gábor ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: az állam kötelezettsége a fizetéssel nem zárult le. Emellett meg kell változtatni azt a jogi környezetet, vagyis: felül kell vizsgálni az életfogytig tartó börtönbüntetés kiszabására vonatkozó szabályokat. Ha lenne magyar beadvány, szerinte nagy valószínűséggel a Fidesz-kormány szintén hasonló lépésre kényszerülne. Egyébként ezt tették a vörös csillag viselése miatti sorozatos elmarasztalások hatására is, hiszen csendben átírták a Btk.-t.

Forrás: nol.hu

Fotó: nol.hu