Andréka Péter professzor (SOTE) a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet igazgatója is megfertőződött koronavírussal március végén. Az intézményvezető már felgyógyult, két tesztje is negatív lett, orvosként és betegként is kérdeztük a tapasztalatairól.
Mikor tapasztalta magán az első tüneteket?
Az első tüneteim március 28‐án jelentkeztek, de ez akkor még csak fejfájás és gyengeség volt. Én amúgy is “fejfájós” vagyok, ezért ekkor még nem is gyanakodtam semmi komolyabb dologra, az új típusú koronavírus pedig még csak az eszembe sem jutott.
Mi volt az első dolga, mit érzékelt magán, amikor már könnyen diagnosztizálhatóak voltak a tünetek?
Az első gyanús tüneteim április 3-án este jelentkeztek, ami a megszokottnál lényegesen erősebb fejfájás valamint a szaglás és az ízérzékelés csökkenése volt. A betegségem legkomolyabb része az erős levertségérzés és az étvágytalanság volt. Ugyan típusos “A” tüneteim, azaz láz és köhögés egyáltalán nem volt, de ezzel együtt életemben most éreztem magam a legkomolyabban betegnek. Ezért döntöttünk úgy a feleségemmel, hogy április 4-én reggel leszűretjük magunkat légúti PCR vizsgálattal, ami mindkettőnknél pozitív eredményt adott.
Feleségének milyen tünetei voltak?
Neki az én tüneteimen túl még nagyon komoly izomfájdalma is volt.
Hogyan lehetett kibírni a mintegy 2 hetes kvázi betegség melletti karantént? Milyen pszichés állapotban voltak?
Az igazság az, hogy mi nagyon jól éreztük magunkat a karanténban. Együtt voltunk, egymásra voltunk utalva és a mi házasságunkat nem meggyengítette, hanem nagyon megerősítette ez a karantén. Persze, természetesen betegek voltunk és a betegség tüneteit rendkívül nehéz volt viselni, de a mi “pszichés állapotunk” sokkal jobb lett. Korábban mindketten rengeteget dolgoztunk és sajnos csak nagyon kevés időnk jutott egymásra. Most végre más volt a helyzet.
A gyermekeik hogyan élték meg a betegséget és a bezártságot?
Nekik gyakorlatilag nem voltak panaszaik egy kis fejfájáson és náthán kívül. Összességében ők is jól viselték a karantént, bár az egy kicsit kevésbé tetszett nekik, hogy nekünk több időnk volt az ő tanulmányaikkal foglalkozni és mindig kitaláltunk valami újat.
Voltak mélypontok?
Nem voltak mélypontok. Nem tudok felidézni semmit.
Hogyan oldották meg az élelmiszerek beszerzését, használtak-e valamilyen speciális csatornát?
Egy hatalmas összefogás indult a mi élelmiszerrel való ellátásunk kapcsán. A barátok, a család és a szomszédok nagyon sokat segítettek, sokszor inkább az volt a gond, nehogy túlzásba essünk.
Milyen gyógyszereket, csillapítószereket használtak?
Csak a fejfájást próbáltuk meg csökkenteni paracetamol tartalmú gyógyszerrel, de eleinte semmi sem segített.
A betegség elején tudtak már arról, hogy a koronavírus a szívbetegekre kiemelkedően nagy veszélyt jelent?
Természetesen igen. Tisztában voltunk vele, hogy az idősebb korosztály és közülük is a krónikus szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedők a legmagasabb kockázati csoport az új típusú koronavírus fertőzés komplikációi szempontjából. Szerencsére mi a fiatalabb korosztályba tartozunk és tudomásunk szerint egészségesek vagyunk. Ezzel együtt – ugyan mi gond nélkül átvészeltük a fertőzést – ez volt életünk legkomolyabb betegsége és most éreztük leginkább betegnek magunkat.
Mi átlagemberek mit tehetünk magunkért?
Azt, hogy az új típusú koronavírus fertőzést minden erőnkkel el kell kerülnünk még akkor is, ha nem tartozunk a magas kockázatú csoportba. Ez egy komoly betegség, ami az esetek körülbelül 80 százalékában egyszerű lefolyású, de a többiben már komoly komplikációkkal is járhat, ami nagyobb valószínűséggel következik be, ha az idősebb korosztályhoz tartozunk és/vagy a magasabb kockázati csoportba (krónikus szív- és érrendszeri megbetegedés, daganatos megbetegedés, krónikus tüdőbetegség) tartozunk. A fertőzés elkerülésére egyértelmű ajánlások vannak: MARADJON OTTHON, aki teheti, de az idősebbek és a krónikus megbetegedésben szenvedők MINDENKÉPPEN, tartsuk be a társas érintkezés új szabályait: LEGYEN MEG A TÁVOLSÁG KÖZÖTTÜNK, KERÜLJÜK A KÉZFOGÁST ÉS A PUSZIT, FOGJUNK ÖSSZE és SEGÍTSÜK EGYMÁST. Ez egy komoly harc, amit csak együtt vívhatunk meg sikeresen.
Fotók: Őszi Szilvia
Facebook
Twitter
YouTube
RSS