Elhunyt Buzánszky Jenő

Nyolcvankilenc éves korában vasárnap elhunyt Buzánszky Jenő, az Aranycsapat legendás labdarúgója.

A hírt a volt futballista fia közölte a FourFourTwo.hu-val, mely alapján az egykori kiváló hátvéd az esztergomi kórházban este 8 órakor hunyt el.

Az olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes sportember december 12-én került az esztergomi kórházba, ahol kétszer megoperálták, s azóta is ott kezelték, előbb az intenzív osztályon, majd a belgyógyászaton.

Buzánszky Jenő az Aranycsapat utolsó élő tagja volt. Játszott az 1952-ben, Helsinkiben olimpiai bajnok együttesben, pályára lépett az évszázad mérkőzésén 1953-ban, Londonban, és mind az öt mérkőzésen szerephez jutott az 1954-es svájci világbajnokságon, melyen ezüstérmet szerzett a válogatott.

2011 óta volt a Nemzet Sportolója, idén novemberben pedig beválasztották a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületébe.

Arra ment az élete, amerre a labda gurult

A vasárnap, 89 éves korában elhunyt Buzánszky Jenő, az Aranycsapat labdarúgója 2011. május 4-én, 86. születésnapja alkalmából az MTI-nek hosszabb interjút adott, melyben még arról beszélt, hogy szeretné megélni a 100. születésnapját.

Akkor a világszerte elismert Aranycsapat egyetlen olyan kezdőjátékosa, aki vidéki klubban futballozott azt mondta az MTI-nek: “szerencsére jól érzem magam, minden évben elmegyek Esztergomban egy, ahogyan én nevezem, 3/3-as kivizsgálásra, ahol mindig összevetjük az eredményeket a tavalyival”. Nincs semmi változás, szóval szeretné megérni a matuzsálemi életkort, azaz a száz évet – tette hozzá.

Buzánszky Jenő rengeteg felkérésnek tett eleget. Mint mondta, ez “elvonja az ember figyelmét mindenféle betegségről”. Hozzátette: gimnazistaként zugdohányos volt, ám ezt karrierje kezdetén, 17 évesen abbahagyta, azóta nem is gyújtott rá.

Sportolói pályafutását a Dombóvári Vasutasnál kezdte, majd Pécsre, ezt követően pedig legnagyobb sikerei helyszínére, Dorogra került. A kezdetekben még csatárként rémisztgette az ellenfeleket, ám később hátra került a védelembe.

“A fociban a gól a legszebb dolog, de az edzőm azt mondta, hogy mivel kiöregedtek a védőink, nekem kell hátra mennem. Természetesen nem örültem neki, de nem vitatkoztam vele, aztán egy év múlva válogatott lettem” – nyilatkozott Buzánszky.

A Kazalnak becézett hátvéd a Buzánszky-Lóránt-Lantos összetételű válogatott hátvédhármas leggyorsabb tagja volt. Nemcsak a szerelésben és a védőmunkában tűnt ki, hanem az ellentámadások indításában is. Bátran vállalt előretöréseket, amelyeket rendszerint jó beadásokkal fejezett be.

“Büszke vagyok rá, hogy a világ legjobb csapatában futballozhattam, amelyre azóta is mindenki emlékszik” – mondta a legendás játékos.

Buzánszky hozzátette: soha nem fordult meg a fejében, hogy külföldön futballozzon vagy edzősködjön, mert annyira szerette Magyarországot. “Egyszer például Floridában voltunk, de nekem olyan honvágyam volt, hogy átírattam a hazaútra szóló repülőjegyemet, így három nappal korábban jöttem vissza.”

Buzánszky arról is beszélt három éve, hogy nem tud elszakadni a futballtól, s ott segít, ahol csak tud, számos meghívásnak tesz eleget, amelyeken népszerűsíti a labdarúgást és élménybeszámolókat tart. “Arra ment az életem, amerre a labda gurult” – mondta.

Többször is hangoztatta, bántja az, hogy Grosics Gyulával nem korábban kapták meg a Nemzet Sportolója címet, amelyet végül 2011 áprilisában a Parlamentben mindketten átvehettek. “Nagyszerű érzés, hogy örömet tudtunk szerezni ennek az országnak. Úgy gondolom, a megbecsülésünk koronája ez a cím” –  jelentette ki Buzánszky Jenő az MTI-nek 2011 májusában adott interjúban.

MTI / kiemelt fotó: Bors