A hat emberéletet követelő, romák elleni gyilkosságsorozat első fokon ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt vádlottjai nemcsak 2008-ban, hanem 2009 kora tavaszán, Budapesten is megpróbáltak fegyvereket szerezni – írta a mai Népszabadság hasábjain Fekete Gy. Attila.
Ennek híre eljutott a Nemzetbiztonsági Hivatal Budapesti Kirendeltségéhez, ám ott senki sem tudta, „ki az a Kiss István” – ő volt az ügy másodrendű vádlottja –, akiről a hozzájuk került információk szóltak. A budapesti NBH-sok előbb házon belül próbálták meg tisztázni, van-e a cégnél bárkinek is információja Kissről, s miután kiderült, hogy a biztonsági hivatal debreceni kirendeltségén igencsak jól ismerik őket, „felvették velük a kapcsolatot”.
Ez – mármint a debreceni kirendeltség megkeresése –azonban csak 2009 júniusában történt meg, noha a Kiss István fegyverbeszerzési törekvéséről szóló információ még valamikor február végén jutott el a budapesti NBH-kirendeltséghez. A rendőrség végül e fenti információk nélkül fogta el augusztus 21-én a gyilkosokat. Pedig, ha időben eljut a Nemzeti Nyomozó Irodához az az információ, hogy egy szélsőséges nézeteik és megnyilvánulásaik miatt évek óta megfigyelés alatt tartott csoport két éven belül másodjára készül nagy tűzerejű precíziós fegyvereket beszerezni, akkor még ha a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosságot már nem is lehetett volna megakadályozni, de az azt követő két támadást talán még igen.
Emlékeztetőül: amikor kiderült, hogy a katonai elhárítás hazudott a rendőrségnek a későbbi negyedrendű vádlottal, Csontos Istvánnal kapcsolatban – letagadták, hogy informátoruk volt, és hogy a gyilkosságsorozat ideje alatt is találkozott vele a tartótisztje –, több szakértő tényként közölte: ha a katonai elhárítás segítőkészebb és aktívabb, a kislétai gyilkosság talán megelőzhető lett volna. Csontos (akivel akkora már szerződést bontott az elhárítás) ugyanis az utolsó két támadásnál sofőrködött a Kiss testvéreknek és a harmadrendű vádlottnak, Pető Zsoltnak, s a kettő közt találkozott volt tartótisztjével, H. Ernővel.
A teljes cikket a Népszabadság mai számában olvashatják.
Fotó: feol.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS