Éremelőkészítő szerda

Magyar érem nem született szerdán, reménykedés viszont annál inkább. Ezúttal már a magyar kajak-kenu hagyományokhoz jobban illeszkedő eredmény kerekedett ki, így csütörtökön három döntőben is érdekeltek leszünk, atlétikában pedig Pars Krisztiánban bízhatunk.

Férfi kajakkettesünk felállása közvetlenül az olimpia előtt változott meg, Hufnágel Tibor mellé Ceiner Benjámin ült be a doppingügy miatt eltiltott Dombvári Bence helyett. Az ilyen hirtelen összeállt párosok dolga fokozottan nehéz, de az új felállás mellett szól, hogy Hufnágel és Ceiner már jól ismerhetik egymást a kajaknégyesből. Az előfutamban harmadikként értek célba, így a középfutamban folytatták a szereplést, ahol jó szintén megcsípték a harmadik helyet, és ezzel éppen továbbjutottak a döntőbe. Utóbbit végig az ausztrálok uralták, a magyar hajó az olasszal volt versenyben a második helyért. Középtáv után egy ideig úgy tűnt, hogy az utazósebességgel is utol lehet érni az ausztrálokat, azonban ezután belassultak a magyarok, hátrább csúsztak, de a legvégén beleerősítve visszajöttek a harmadik helyre. „Azt érzékeltem, hogy három hajó kilógott a mezőnyből, az ausztrál az olasz és a miénk. Tudtam, hogy az iramot tudjuk majd tartani, akár a végén még robbantani is képesek leszünk. Gondoltam, hogy a továbbjutással nem lesz gond, csak hát fájt” – mondta a futam után Hufnágel.

Hajdu Jonatán mindössze húszévesen került be az olimpiai csapatban, és a Dunaferr C-1 1000 méteren induló versenyzője egyből bizonyította, hogy ott a helye. Az előfutamában második helyre evezett be, alig másfél tizeddel lemaradva a kétszeres világbajnok orosz Andrej Krajtortól. A középfutamban az időjárás sem segítette a szembeszelet nem kedvelő magyart, aki negyedik helyen ért célba, és így csak a B döntőbe került be. Hajdu kicsit csalódott volt, de a futam után úgy nyilatkozott, hogy kihozta a pályából amit lehetett.

Hajdu Jonatán a jövő reménysége lehet (kép: MTI / Kovács Tamás)

A Tótka Sándor, Molnár Péter páros ugyancsak beugróként lehet ott az olimpián a K-1 200 méteres versenyben a korábban indulásra kijelölt kettősünkkel kapcsolatban felmerült doppinggyanú miatt. Tótkáék azonban nem a semmiből jönnek, hiszen 2015-ben a versenyszám világbajnokai voltak Milánóban. Az előfutamukban végig versenyben voltak az első helyért, amely egyenes döntőbe jutást ért, de a legvégén a spanyolok tudtak jobban hajrázni, így a magyar hajó a második helyre szorult. A középfutamban aztán semmit sem bíztak a véletlenre, már a rajtnál elrugaszkodtak a mezőnytől, és az utazósebességüket már fél hajónyi előnynél vették fel. Ezt aztán a végéig meg is tartották, az utolsó métereken kicsit kiengedve, és magabiztosan nyerték meg a középfutamot. A verseny után Tótka és Molnár is nagyon felszabadultan nyilatkozott, jutalomjátéknak felfogva az olimpiai szereplést. Elmondták, hogy az előfutamot is meg akarták nyerni, de ott hibáztak egy kicsit, ráadásul a tavalyi világbajnokság első öt helyezettjéből négyen ott eveztek, a középfutamban mutatott teljesítményükkel viszont teljesen elégedettek voltak.

A nap legjobban várt magyar kajakosa kétségkívül a betegségéből most már végképp felépülni látszó Kozák Danuta volt. Ő tartotta magát ahhoz, hogy ő a szám esélyese, és mind az előfutamot, mind a középfutamot a teljes mezőny legjobb idejével, nyugodt, magabiztos evezéssel nyerte meg. A középfutamban is egy hajóhosszal a második helyezett előtt járt, ezzel egyértelműen jelezve, hogy milyen céllal igyekszik a csütörtöki döntőbe.

Pars Krisztián maga sem tudja most megjósolni, mi várható tőle a döntőben (kép: MTI / Czeglédi Zsolt)

Pars Krisztiánt sérülés, műtét hátráltatta az utóbbi időben, saját elmondása szerint azóta sem találja a megfelelő mozgását, és nem ugyanaz, mint volt másfél éve. Az utóbbi hónapok eredményein is látszik, hogy formán kívül van, a selejtezőben viszont szépen odatette magát: 75,49 méteres dobással a negyedik helyen kvalifikálta magát a döntőbe. A toronymagas esélyes lengyel Pawel Fajdek óriási meglepetésre a döntőbe sem került be, viszont a másik lengyel, Wojciech Nowicki nyerte a selejtezőt, a fehérorosz Ivan Tyihon és a tadzsik Dilsod Nazarov előtt. Tyihont már többször eltiltották a doppingügyei miatt, 2004-es athéni ezüstérmétől a mintája 2012-es újbóli megvizsgálása után fosztották meg a londoni olimpia előtt, amiért négy éve nem volt ott a viadalon. A két olimpia között, Pekingben bronzot nyert, ettől az érmétől néhány hónappal később fosztották meg, de a Nemzetközi Sportdöntőbíróság ítélete szerint mégis megtarthatta a kínai doppinglabor eljárási hibái miatt. Az elmúlt három olimpia egyikén sem tiszta Tyihon most Rióban megint itt van, és kiváló dobással jelentkezett be az éremre.

Hiába reméltük, igazából nem volt esélyünk a női vízilabda-torna egyértelműen legerősebb csapata, az Egyesült Államok válogatottja ellen, amelyet a játékvezetőktől is megkapott annyi támogatást, hogy ne válhasson szorossá a meccs. A magyar csapat végül 14:10-re kikapott az elődöntőben, ami biztató, hiszen ennyi gólt kevesen tudnak lőni ennek az amerikai csapatnak. A magyar válogatott gyenge pontja a védekezés volt, ha ezt sikerül összerakni péntekre, akkor eséllyel szállhatunk harcba az oroszokkal a bronzéremért.

Kormos Villõ nem tudta legjobb formáját hozni az olimpián (kép: MTI / Kovács Tamás)

Műugrásban Kormos Villő képviselte Magyarországot, de neki nagyon nem jött össze ez a verseny. A 28 éves magyar műugró az idei eredményei alapján középdöntőbe várta magát toronyugrásban, de a negyedik kísérletét leszámítva minden ugrásában komolyat hibázott, és végül utolsó előtti, 27. helyen végzett. „Igazából, mióta 10 métert ugrok, ez az egyik legrosszabb versenyem. Sok mindenre lehetne fogni, de ezt én rontottam el” – mondta a verseny után, könnyeivel küszködve, hozzátéve, hogy valószínűleg ez volt az utolsó olimpiája.