Ezüstérmet nyertünk vízilabdában, egyetlen borzalmas negyeden ment el a világbajnoki esély (KÉPGALÉRIÁVAL)

Az első negyed katasztrofális kezdése megbosszulta magát, hiszen ott szedtük össze azt a hátrányt, amit mindvégig nem tudtunk ledolgozni, hiába tettek meg mindent Vámosék, óriási szívvel harcolva. A magyar csapat később már hozta az egész tornán látott parádés védekezését, csak sajnos egy negyeddel később kezdte el, mint kellett volna, és ez végzetes lett. Az ezüstérem itthon marad, a horvátok viszik haza az aranyat.

Az elképzelhető legszörnyűbben indult a vízilabda döntő számunkra, rögtön az elején katasztrófába látszott beleszaladni a válogatottunk. Sem emberelőnyből, sem emberelőnyös megúszásból nem tudtunk betalálni, teljesen zavarodott csapat benyomását keltették a mieink. A legnagyobb baj, hogy eközben a horvátok sorjázták a találatokat, ráadásul iskolagólokat kaptunk. Miközben a lövéseink nem sikerültek, és a centerezéseknél is pontatlanok voltak a bejátszások, a horvátoknál minden hajszálpontos volt, ráadásul a negyed végén még a leperdülő labda is a kapunkban kötött ki. A második negyedre 0:4-ről fordultunk, és már itt elszállni látszottak az aranyérmes reményeink.

Kellett az eligazítás, mert borzalmas volt a kezdés / Fotó: Horváth Péter Gyula

Végre Vámos dühe szakította át a horvát védelmet és a gólínségünket a második negyed elején, és a magyar csapat rájött, hogy a rendkívül jól záró horvát védelmet érdemesebb lesz átlőni. Ez Török Béla bombájával másodjára is sikerült, így már „csak” kétgólos hátrányban voltunk. Amikor centerezéssel próbálkoztunk, abba bele tudott pöccinteni egy horvát kéz, viszont a védelmünk túllendült a kezdeti zavaron, jöttek a blokkok, Nagy Viktor védései, és a kapufát is többször ellőtték a horvátok. Kínkeserves volt a visszaút a pokolból, de legalább elkezdtünk visszakapaszkodni.

A horvát játékosok vízbe ugrottak örömükben Fotó: Horváth Péter Gyula

Nagy Viktornak továbbra sem lehetett gólt lőni, a védelmünk irtózatosan felszívta magát, a harmadik negyed elején pedig Erdélyi Balázs tovább csökkentette a hátrányunkat. Így már többször is az egyenlítésért mehettünk, de Varga Dénes hangosan csattanó kapufájánál beljebb nem jutottunk. Egészen Manhercz lövéséig, amivel elértük a hihetetlent, 0:4-ről egyenlítettünk! Elképesztő idegállapotban volt ekkor már mindenki, a magyar csapat, a szurkolók és a horvátok is. Több, mint másfél negyednyi gólcsendet törtek meg a horvátok, akkor viszont rögtön kétszer, így ismét kettővel vezettek, 4:6-ra, ezt a negyed végéig sem tudtuk újra csökkenteni.

Szurkolók a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában Fotó: Horváth Péter Gyula

A negyedik negyedben megkoronázták a bírók az addigi néhány furcsa ítéletüket – például rendre ellenünk fújtak kontrát –, és továbbot intettek, amikor Török Bélát víz alá nyomták magyar támadásnál a horvátok, és elvették tőle a labdát. Öt perccel a vége előtt viszont ismét gólt kaptunk emberhátrányból, így nagyon távol került a vb-cím. Vámos hozta kicsit közelebb szinte azonnal, majd egy perccel később még közelebb. Megint csak egy gólra voltunk a horvátoktól. Sukno, a horvátok legnagyobb sztárja a meccs végére lendült bele, és harmadszorra is elkeserítette a hazai szurkolókat – a legrosszabbkor. Szűk két perccel a vége előtt Varga Dénes kezében még ott volt a remény, de tiszta lövőhelyzetben leadta Vámosnak, aki szorult helyzetből nem tudta jól ellőni. Az utolsó percben a bíró befújta a magyar csapat ellen az ötödik kontrát is, miközben a horvátok ellen ez egyszer sem történt meg a meccs folyamán. Sajnos szertefoszlottak az aranyálmaink.

Végeredmény:

Magyarország – Horvátország 6:8 (0:4, 2:0, 2:2, 2:2)