Fabiny Tamás: Jézus születése Isten mosolya komor világunkban

Jézus születése Isten mosolya komor, zavart, félelemmel teli világunkban – mondta Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke karácsony alkalmából. Az evangélikus püspök szerint az idei karácsony “felkészületlenül ért minket”. Túl sok a baj: a háborúk, a válság, a szorongás kiszorítják az embert az ünnepből.

Kányádi Sándor Isten háta mögött című versét idézve arról beszélt: lehet, hogy idén “üres az istálló s a jászol”, de akik úgy érzik, hogy Isten háta mögött vannak, karácsonykor megtapasztalhatják, hogy Isten megfordul és rájuk tekint. Vigaszt jelenthet az is, hogy Isten a magasságból a mélységbe született, és kirekesztetten, a város falain kívül halt meg. Kitért arra: az üres istálló képe idén különösen igaz a karácsonyi történet színhelyére, Betlehemre és a Szentföldre. Elmondta, hogy beszélt a Szentföld evangélikus egyházának püspökével, Munib Younannal, aki arról számolt be, hogy “nagy az ünneptelenség” náluk. Visszafogott, fénytelen advent után meglehet, hogy karácsonykor is üresek maradnak a templomok, mert az emberek elmenekültek vagy félnek. A szentföldi evangélikus püspök arra kérte a magyar evangélikus közösséget, hogy imádkozzanak karácsonykor értük is, mert a világ másik felén mondott ima megtöltheti az ő templomaikat is.

Fabiny Tamás hozzátette: a másokért mondott ima, amikor egy nehéz helyzetben lévő embert “Isten elé visszük”, ahogyan egy beteget visznek orvoshoz, a saját karácsonyunkat is szebbé, tartalmasabbá teheti. Kitért arra is: az evangélikus egyház idei karácsonyi, a családok átmeneti otthonait segítő gyűjtése tudatosan reflektál az első karácsonykor kiszolgáltatott helyzetben lévő Szent Családra. Akkor hiteles a kisded Jézusról és Máriáról romantikusan énekelt zsoltárunk, ha közben a ma hasonló helyzetben levő gyerekeket, a mai Máriákat és Józsefeket segítjük.

Fabiny Tamás a 2022-es népszámlálás ősszel nyilvánosságra hozott adatairól azt mondta: az egyház tagjainak csökkenő száma önvizsgálatra szólítja az egyházakat. Az egyház saját nyilvántartása hasonló fogyást jelez, de sokkoló volt, hogy 27-ről 40 százalékra emelkedett a vallási hovatartozásukat firtató kérdésre nem válaszolók aránya. Hozzátette: nem tartja elég erős érvnek, hogy szenzitív adatról van szó, amelyet az emberek nem szívesen adnak meg, hiszen a másik két, szintén érzékeny és fakultatív – a nemzetiségi hovatartozásra és az egészségi állapotra vonatkozó – kérdésre többen válaszoltak, mint a vallásira. Ugyanakkor próbálják “lehetőségnek tekinteni” ezt a helyzetet. A 40 százaléknyi nem válaszolóban “sok a tartalék”; biztos, hogy ezeknek az embereknek egy része nem “masszívan ateista”, és megszólítható. Az evangélikus püspök szerint a rossz eredményért a politika is felel: olyanok is beszélnek kereszténységről, akik nem hitelesek, és erre válaszul az emberek elfordulnak attól. Emellett sokan gondolják, hogy az egyház tanítása szerint vallásosnak lenni “bigott”, “beszűkült”, a tudományokkal összeegyeztethetetlen dolog, ezért – szociológiai vizsgálatok alapján – egyházhoz nem tartozó, a “maguk módján vallásos” emberként határozzák meg magukat. Ahhoz, hogy ez változzon, az egyháznak is újra kell definiálnia, hogy mit jelent az egyház tanítása szerint vallásosnak lenni, párbeszédet kell folytatnia, és “láthatóan evangélikusként” jellen kell lennie a társadalomban. Fabiny Tamás elkerülendő csapdahelyzetnek tartja, hogy az egyház fő tevékenységeként az éppen divatos, de a társadalomnak csak egy kis szeletét érintő politikai, szociáletikai kérdésekkel foglalkozzon, ahogy ezt több nyugati egyház teszi. Úgy fogalmazott: “akármelyik oldalnak próbálunk megfelelni, ezekben a témákban csak vesztesek lehetünk”. Konzekvens módon kell a magunk útját járni és elsődlegesen teológiai, üdvösséggel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozni.

Szólt arról, hogy az elmúlt időszakban, feltehetően a koronavírus-járvány örökségeként zárkózottabbak, közönyösebbek, önzőbbek lettek az emberek. A járvány idején optimista várakozás volt az egyházban, hogy a kényszerű technológiai nyitás kedvezően hat hosszú távon is, de már látszik, hogy ez “visszaütött”, sokan elkényelmesedtek, nehezebb revitalizálni a közösségeket. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy emiatt nem lehet a lelkészeket hibáztatni, akik erejükön felül teljesítenek.

Az elmúlt hónapokban az eutanáziáról kibontakozott vitáról azt mondta, bosszantja, hogy ebben az ügyben is “oldalak” vannak, ugyanakkor örömtelinek nevezte a Karsai Dániel alkotmányjogász strasbourgi beadványa után kibontakozó párbeszédet, és fontosnak tartja, hogy minél többen, az egyházak képviselői is megszólaljanak a kérdésben. A levélről, amelyet Karsai Dánielnek írt, úgy fogalmazott: “a lelkipásztori szeretet megnyilvánulásának szántam”. Vigasztaló, bátorító magánlevél volt, amelynek azt a mondatát, hogy az alkotmányjogász tevékenységének megismerése segíti abban, hogy korábbi véleményén változtasson, ha eleve a nyilvánosságnak szánja, talán “cizellálta volna”. Ugyanakkor a “megváltoztatás” szóban sok minden benne van – mondta, kijelentve, hogy a levéllel nem vált az aktív eutanáziát pártolók zászlóvivőjévé. A legfontosabbnak azt nevezte, hogy “ne doktriner módon, hanem az ember felől közelítsünk a kérdéshez”, anélkül, hogy címkéket ragasztanánk a másikra. De gondolkodjunk el rajta – kérte –, hogy valóban akkora bűn-e, ha az ember élete egy pontján, megköszönve Istennek a tőle kapott életet, vissza szeretné azt adni, az örökkévalóságra bízva magát. Vagy gondoljunk Jézusra és a farizeusokra: a farizeusok egyértelmű, a törvényen nyugvó álláspontját éppen Jézus állította a feje tetejére, és a konvenciókkal szakítva nyitni tudott azok felé, akiktől mindenki elzárkózott – tette hozzá Fabiny Tamás.

Forrás: MTI; Fotó: MTI/Kovács Attila