Tovább szélesedik a felháborodás a nemzetközi labdarúgó-életben a tegnap bejelentett Szuperliga küzdelemsorozatával szemben. Immáron egykori és aktív legendás játékosok, edzők is tiltakoznak a nyilvánosságra került tervek ellen, amelyek még az érintett klubok szurkolóinak sem tetszenek.
Aki a grundon nőtt fel, vagy pláne, a város szélén, valamelyik lakótelepen, tisztában van azzal, hogy mik voltak a játékszabályok. Akié a labda volt, ő osztotta el a csapatokat, sőt, adott esetben azt is eldönthette, hogy valaki beszállhat-e a játékba, vagy csak az elrúgott labdákért szaladgálhat, hogy visszarúgja azt a pályán lévőknek. Emellett, ha labdája többeknek is volt, akkor bizony az erősebb, nagyobb srácok játszottak a pályán, vagy a grund fő helyén. Mindig az erősebb döntött. Noha, ez is okozott sok igazságtalanságot, végső soron a grund, a városszéli lakótelepek dühöngője az élet iskolája is volt, ahol természetesek voltak a farkastörvények.
Minden a pénzről szól
A sportban azonban, amelyben a fair play-nek, a tisztaságnak és a „győzzön az, aki jobb” elvének kellene érvényesülnie, nagyon rossz azzal szembesülni, hogy kizárólag a pénz dönt, és hogy egyes klubok – amelyek a befektetőik, multimilliárdos támogatóik jóvoltából ezt megengedhetik maguknak – immáron nyíltan lenézik a kontinens összes többi klubját. Márpedig a most életre hívni szándékozott Szuperliga esetében egész egyszerűen erről van szó. Ráadásul még csak nem is csinálnak túlzottan nagy titkot ebből. Florentino Pérez, a Real Madrid elnöke – aki a Szuperliga elnöke is lett – a következőket nyilatkozta az új küzdelemsorozat létrejöttének okairól:
Több neves spanyol, olasz és brit klub is szeretne megoldást találni a pénzügyi problémáira. Az egyetlen módja ennek, hogy több, a nézők számára érdekesebb mérkőzést rendezzünk. A Szuperliga segíti majd a klubokat az elveszett bevételeik visszaszerzésében. Mi, a Real Madridnál is rengeteg bevételtől estünk el, mindannyian nagyon nehéz időszakon megyünk keresztül. Amikor nincs profit, akkor hét közben több, valódi téttel bíró meccseket kell játszanod. A Szuperliga pénzügyileg megmenti a klubokat.
Természetesen a pénz mellett igyekezett előrelátásról és a futball féltéséről is tanúbizonyságot tenni, mert a gazdasági érdekekről szóló véleményéhez sietve hozzátette még a következőket:
Mint minden másnak az életben, a futballnak is muszáj fejlődnie. Alkalmazkodnia kell azokhoz az időkhöz, amelyeket most élünk. A labdarúgás veszített a népszerűségéből, a televíziós jogdíjak csökkennek. A pandémia rávilágított, tönkre fogunk menni a futballban. Ezért akartuk a Szuperligát. A statisztikák szerint a fiatalok negyven százalékát nem érdekli a labdarúgás, mert túl sok az alacsony színvonalú mérkőzés. A tizenéveseket manapság jobban izgatják a videojátékok a futballnál. Tennünk kell valamit, hogy visszanyerjük őket.
Ha Florentino Pérez csak a fenti nyilatkozat utolsó három mondatát mondta volna el, még akkor is nyeretlen kétévesnek kellene lennünk ahhoz, hogy elhiggyük: a Szuperligát a futballtól elforduló fiatalság visszahódításáért hívták életre. Ha van is valami valóság ebben a törekvésben, amögött is csak az üzleti megfontolások húzódnak meg, hiszen a népszerűség megőrzése is elsősorban gazdasági érdek. Azért fontos, hogy öt, tíz és húsz év múlva is legyenek olyan milliók szerte a nagyvilágban, akik megveszik a Real, és a többi csapat mezét, akik előfizetnek a meccseket közvetítő csatornákra, és akiknek ezáltal kiajánlhatók a szünetekben sugárzott termékek reklámjai.
Pérez elnök alighanem talán maga is érezhette, hogy mennyire meredek kizárólag a pénzügyi oldaláról megközelíteni a kérdést, ezért álláspontjában igyekezett valamiféle, hajánál fogva előrángatott szakmai érvekkel is megerősíteni a Szuperliga szükségességét.
A futballban a nagy csapatok közötti meccsek a vonzók. Azok által a televíziós jogdíjak emelkednek és több lesz a bevétel. A Szuperligát nem csak a gazdagok akarják. A nagy klubok több pénzhez jutnak majd hozzá, ebből kifolyólag több játékost tudnak vásárolni, amivel segítenek a kisebb egyesületeken. Az csak jó, ha a pénz áramlik. Ha a nagy klubok elesnek a bevételektől, akkor a futballpiramis összedől.
Aki csak egy kicsit is követi a nemzetközi labdarúgást, annak nem igazán szükséges bizonygatni, hogy Pérez érvelése mennyire csikorgó, mennyire nem áll meg a lábán, szinte már a szánalmas magyarázkodás kategóriájába sorolható. A dolgoknak ugyanis a világon semmi köze nincs egymáshoz.
A legnagyobb csapatok – jórészt azok, amelyek most az új, Szuperliga tagjai is lesznek majd – már eddig is döntően egymástól vásároltak játékosokat, egymással boltoltak. Ennek egészen egyszerű oka volt, jelesül az, hogy a legnagyobb csillagokat, napjaink legkiválóbb futballistáit már eddig is leggazdagabbak tudták csupán megfizetni, és nyilván maguk a játékosok sem igazoltak egy Realból vagy Barcelonából a Granadába, a Levantéba vagy a Chievóba.
Mint ahogyan ahhoz sem kellett a Szuperliga, hogy ha valahol, egy kisebb, kevésbé erős klubban felbukkant egy kiugró, rendkívüli tehetség, akkor azt megvegyék a leggazdagabb klubok. A Liverpool a világ egyik legjobb védőjét, Virgil van Dijk-ot megvette a Southampton csapatától rekordösszegért, és lehetne még további példák egész sorát említeni.
Hamis érvek szólnak a Szuperliga mellett
Az tehát, hogy a Szuperliga majd azért lesz jó a kis csapatoknak, mert a tőlük megvett játékosokkal a nagyok őket is gazdagítani fogják, hamis érv. Ez eddig is így volt, ehhez nem kell a Szuperliga. Mindezek fényében több, mint álságosnak hat Pérez elnök Szuperliga melletti érve, miszerint a futballt akarják megmenteni.
A valóságról kellene inkább beszélni. Arról, hogy az étvágy minden korábbinál nagyobbra szökött a nagy csapatok esetében. Noha már a jelenlegi sorozatok mostani kialakítása is nekik kedvezett, jelentősre nyitva az ollót a leggazdagabbak és a többi klub között, immáron ez sem volt elég, pedig a legjelentősebb bajnokságokból három vagy akár négy csapat is alanyi jogon résztvevője volt a legrangosabb európai kupasorozat, a Bajnokok Ligája mezőnyének, miközben a kisebb országok bajnokainak – beleértve a mindenkori magyar bajnokot is – adott esetben három vagy négy sikeres selejtezőkör után nyílt csak meg a BL kapuja.
Ezzel már alapból is szűkült a kupasorozat lehetséges mezőnye, hiszen a résztvevők több mint fele eleve adott volt, de legalább mégis megvolt az esélye, hogy valaki azért odaverekedje magát a kiváltságosok játszóterére, így olykor azért feltűnhetett az elit mezőnyben a szlovén bajnok Maribor, a bolgár bajnok Ludogorec, a fehérorosz bajnok BATE Boriszov, a román bajnok Steaua, az azeri bajnok Quarabag, vagy – nagy örömünkre – a magyar bajnok Debrecen és Ferencváros is. A legnagyobb csapatok – amelyek eddig is egyenlőbbek voltak a látszólag egyenlők között – mostani döntésükkel immár egyértelművé tették, hogy nem kívánnak leereszkedni a „pórnép” köreibe, nem kívánnak nemhogy a bolgár, a fehérorosz vagy a magyar, de még a lengyel, a holland vagy a svájci bajnok ellen sem játszani.
A szurkolókat és a futballistákat meg sem kérdezték
Egy dolgot hagynak figyelmen kívül, ami pedig a legfontosabb dolog (kellene, hogy legyen…) mindenkinek, aki a futballból él: a szurkolói lélektant. Azt a szurkolói lélektant, amelynek érdekében állítólag cselekszenek (lásd: Florentino Perez fentebb idézett nyilatkozatát a futball megmentéséről), és amelynek ereje szerencsére még a mai, elszemélytelenedő világban is leszüremkedik a legnagyobb klubcsapatok öltözőibe is. Gary Neville, a Ferguson-éra egyik legjelesebb Manchester United játékosa nemes egyszerűséggel fogalmazott:
Undorodom a Manchester Unitedtől!
Ő már nem áll egykori klubja alkalmazásában, így szabadabban beszélhet, de szerencsére az alkalmazotti jogviszony ellenére mások is megszólaltak. A sokak által nagyon kedvelt kiváló tréner, Jürgen Klopp már néhány évvel ezelőtt, a Szuperliga akkor még csak körvonalazódó terveire is rosszallóan reagált, és tegnap, csapata, a Liverpool Leeds United elleni bajnoki mérkőzése után ismét megerősítette, hogy nem ért egyet ezzel a kezdeményezéssel:
Mi tehetné még rosszabbá ezt az évet? Itt a járvány, sok a sérülés, vannak egyéb gondok és most még ez is. Még egy kihívás. Mi a labdarúgócsapatot alkotjuk, büszkén viseljük annak dresszét. A tulajdonosok megegyeztek valakikkel, hoztak egy döntést, pontosan nem tudjuk, milyen megfontolásból, viszont mi jelenítjük meg a csapatot, így aztán a Leeds szurkolói a mi arcunkba vágták a szidalmaikat, mintha mi hoztuk volna meg a döntést, holott nem mi voltunk.
James Milner, a Liverpool helyettes csapatkapitánya szintén nem tett lakatot a szájára:
Egyáltalán nem tetszik a terv, remélem, nem is válik valóra. A mostani rendszer hosszú ideje jól működik, és az elmúlt éveket a megnyert bajnoki cím, az elhódított Bajnokok Ligája-serleg tette különlegessé számunkra. A pillanatnyi termék nagyon is jó. A mérkőzésre jövet nem volt kellemes szembesülni a Leeds-szurkolók ellenérzéseivel. Nekünk, játékosoknak semmi beleszólásunk sincs a folyamatba, így egy kicsit igazságtalannak érezzük a felénk irányuló dühöt.
Azok után, hogy – amint arra a Petry-ügy is rávilágított – manapság már a sportéletben, a futballban sem jelent életbiztosítást, ha valaki szembe mer menni a fősodorral, és önálló véleményt fogalmaz meg, csak remélni merjük, hogy egy hónap múlva is Jürgen Kloppnak hívják majd a menedzsert, és James Milnernek a csapatkapitány-helyettest az Anfield Road-on…
Mint ahogyan abban is reménykedünk, hogy a játékosok, edzők és szurkolók együttes tiltakozása, rosszallása elhallatszik a legmagasabb körökig, azokig a párnázott ajtókkal záródó, légkondicionált szobákig, ahol a csúcsklubok vezetői meghozzák döntéseiket.
Ha tényleg a futballt akarják megmenteni – ahogyan Florentino Pérez teátrálisan megnyilvánult –, és nem a pénztárcájukat még vastagabbra hizlalni, akkor talán még van visszaút, van remény valami érdemi megállapodásra. Olyan megállapodásra, amelynek eredményeként a futball továbbra sem néhány kiváltságos klub saját játszótere, hanem mindenkié, de legalábbis sokaké marad.
Vezető kép: Jürgen Klopp, a Liverpool menedzsere sem ért egyet a Szuperliga ötletével. Fotó: MTI/AP/Jon Super
jobb-ágy
2021-04-21 at 08:36
Alapszabály kéne legyen: Mérkőzésen a csapatokban egyszerre egy időben 9 saját nevelésű játékosnak a pályán kell lenni! Ez szerintem fölkeltené a fiatalok érdeklődését, sőt nem csak nézni, de tán még művelni is akarnák a focit, hiszen nagyban nőne az esélyük, hogy valamilyen szintű labdarúgó pályafutást építhessenek föl, hiszen mindenki nem születhet szuper tehetségnek, viszont zongoracipelőkre is szükség van. Kevesebb labdaakrobata lenne egyszerre egy csapatban, nem kéne csillagászati összegeket bérként kifizetni, és máris javulna a gazdasági helyzete szegény multimilliárdosok által birtokolt kluboknak.
Szalay Miklós
2021-04-20 at 21:21
Egy nem szokványos elemzés a profi sport társadalmi szerepérõl, pozitívumairól, negatívumairól:
https://www.egyvilag.hu/index.shtml#sport
Ördöngösök Pártja
2021-04-20 at 20:20
Gahndi 2021-04-20 at 17:45
A fociban már régen felszámolták a “dicsőségert szerezni Brazíliának. Mi még nagyjából megúsztuk. Egyelőre. De ez a liga már abszolút a nemzetek felettit jelenti. Beoltják még genderrel, befestik szivárványra, oszt meg… egymást jó pénzekért, belterjesen. Ehhez már közönség sem kell.
Ördöngösök Pártja
2021-04-20 at 20:14
“A sportban azonban, amelyben a fair play-nek, a tisztaságnak és a „győzzön az, aki jobb” elvének kellene érvényesülnie,”
.
Ennek már onnan vége, hogy magukat nőnek valló genderidióták követelik, hogy női csapatban játsszanak, hogy nőkkel versenyezhessenek nők ellenében.
Ez már a focira is igaz lesz? Elképzelem, hogy egy magát férfinak maszkírozó gendertirzó Ronaldóval egy csapatban akar játszani, s ha nem, akkor kirekesztés miatt milliárdokért perel.
Waltergabor
2021-04-20 at 18:09
A Szuperliga nem a mecsre járó szurkolókra számít, lázadozhatnak, ki nem sz@rja le. A TV nézők milliói hozzák a bevételt, a reklámokkal, mezekkel, stb. Kisebb csapatok meccsei nem hoznak bevételt. Rossz meccset Én se nézek. (Rossz meccs=magyar játékos is a pályán van. Kezdjük rögtön a transzszexszuális szivárványos Gulácsi Péterrel. Eddig se néztem, tőlem meg is pukkadhat a köcsög.)
Gahndi
2021-04-20 at 17:45
Ha valóban megalakul az új “liga”, kíváncsi leszek arra, hogy például a jövő brazil csillagai arcába vágják-e a hazájuknak, hogy inkább csatlakoznak a szuperligához, mint hogy aranyat/dicsőséget szerezzenek a VB-n Brazíliának?! Lehet, többé nem mehetnének haza a lincselés kockázata nélkül.
Gyurina
2021-04-20 at 17:08
A sportban, a fociban is- vissza az alapokhoz, az amatőrséghez. A játék legyen fontos, ne a pénz.
Fonzibá
2021-04-20 at 16:56
Régen a grundokon játék volt.
A pályákon már volt foci is!
A bajnokságokban játék volt és győzött (általában) a jobbik!
A stadionokban már labdarúgás volt (kis pénz – kis foci) és megjelentek a pénzéhes fószerok.
A különféle kupákat már nem a fociért, hanem a pénzért csinálták.
A televíziók fizettek, mert az emberek nézték a footballt!
Ez kinevelte a főbohócokat (Ronaldo, Messi, stb) ők már nem játszanak, hanem futbaloznak olykor.
Ezekből a “sztárokból” bár régebben tudtak játszani, már nem kér senki.
Milliárdokat öltek beléjük, a pénznek vissza kell jönni!
Persze hogy próbálkoznak a pénzemberek! Dögöljenek meg!
Veritas Samu
2021-04-20 at 16:29
Persze,ezek a nagy klubok most visonganak,mert nincs elég bevételük és tönkremennek.Persze eszméletlen összegeket fizetnek ki a sztárjátékosoknak,ezt már nem bírják.Ha fenn akarnak maradni,vagy elit ligát alakítanak és akkor kuss mindenkinek,vagy kiárusítják a játékosaikat,s visszatérnek a saját nevelésűek beépítéséhez.Nos ezt az utóbbit nagyon nem akarják,mert lesüllyednek.Márpedig tudomásul kell venni,a pálya mindenkié!
Királytigris
2021-04-20 at 16:20
Pénz beszél, kutya ugat.
Az erősek lenyúlják a piacot a gyengék elől.
Aki kapja, marja!