Felejthetetlen délután: a hokicsapat legyőzte Fehéroroszországot!

Nehéz szavakat találni a fehéroroszok elleni meccsre: abban, hogy győzünk, reménykedtünk, de hogy így és 5–2-re, azt kevesen hitték. Zseniális meccset játszott a magyar jégkorong-válogatott, így megmaradt az esélye, hogy bent maradjon a világbajnokság A-csoportjában!

Ahogy vártuk, óriási meccset játszott a két válogatott. A játékosok rutinja mellettük, a csapatszellem mellettünk szólt. Előzetesen is tudtuk, döntő lesz, hogy ki jegyzi az első gólt: szerencsére nem kellett sokáig várnunk. Előbb egy korongszerzés után Kóger Dániel lekészítéséből Nagy Gergő lőtt a kapuba, majd Vas Márton lövésébe ért bele egy fehérorosz védő: nekünk éppen megfelelő volt a mozdulat (2–0). A fehéroroszok összességében igen tanácstalannak tűntek, de némileg váratlanul szépítettek (2–1). Nem panaszkodhattak: négyszer játszottak az első harmadban emberelőnyben, s bár a magyar kiállítások egy része jogos volt, Sofron István kiküldésénél nem csak mi, a külföldi kommentátorok is értetlenkedtek.

A második harmad is 2–1 lett

Emberhátrányban kezdtük a második harmadot, de továbbra is remekül tartottuk magunkat, sőt előnybe is kerültünk, amivel nem tudunk élni. A fehéroroszok ezután szinte a „semmiből” szerezték (igaz, ez a mieinkre is igaz volt) az egyenlítő gólt, de aki féltette a mieinket, az nem ismeri ezeket a fiúkat, férfiakat. Az egyenlítés után a magyar csapat tudott váltani, előbb kiharcolt egy emberelőnyt, és bár azt még megúszta a fehérorosz válogatott, egyenlő állásnál már nem volt kegyelem. Támadásukat megakasztva Sebők Balázs lépett ki Szirányi Bence egészen zseniális passzával, és higgadt maradt (3–2). Aztán az ellenfél még fel sem ocsúdott a sokkból, amikor Galló Vilmos korongot szerzett, és megbüntette a hatalmasat hibázó fehérorosz válogatottat (4–2).

Fehérorosz kapuscsere és durvaság

Ekkor lett elege a fehéroroszok kapitányának: jött a kapuscsere. A második harmad végére játékosai ezzel együtt is teljesen elveszítették a fejüket, Bartalis Istvánról egymás után két fehéroroszt is kiállítottak, az utolsó szabálytalanság igazán durva volt: alattomosan orrba verték az ütővel. A vétkes 2+2 percet kapott, a vébén szakkommentátorként szereplő Szuper Levente szerint 5+20 lett volna a normális döntés. Ahhoz képest olcsón megúszta. Hiába korongozhattunk kettős előnyben, maradt a 4–2. Így várhattuk az utolsó harmadot.

Profin lehoztuk az utolsó harmadot

A zárószakaszt ugyanúgy öt a három ellen kezdtük, de sajnos nem tudtunk élni vele. Ennél jobb hír volt, hogy továbbra is két góllal vezettünk, ráadásul a meccset is irányítottuk. Vártuk a fehérorosz rohamokat, de azok csak a mérkőzés hajrájában érkeztek meg. Végig higgadtan és végtelenül taktikusan játszottak a mieink, és bár Fehéroroszország ekkor már nagyon nyomott, valami hiányzott – persze nem nekünk. Rajna Miklós is hatalmasakat védett, így a fehéroroszok még az utolsó percekben sem tudtak szépíteni, sőt, Vas János kiemelt mentése végül becsorgott a kapuba. 5–2. 5–2! Hihetetlen, elképesztő győzelem. Sorsunk a mi kezünkben van, jöhet a németek elleni mérkőzés.

Fotó: Nso.hu