Kevés hely van az országban, ahol egy eredeti Sissi vagy Kossuth Lajos portré, az ’56-os események egy- egy pillanata vagy Nagyszombat 1871-es látképének fotója egymáshoz közeli polcokon fekszik. Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában a fotózás kialakulásától számítva a magyar történelem szinte minden szeletéből találunk hiteles pillanatot ábrázoló képet. A gyűjtemény jelenleg több mint egymillió felvételt őriz, ebből közel 360 ezer darabot egyedileg nyilvántartva, a többit időrendi, tematikus rendszerezésben. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára az ország első és legnagyobb történeti fényképgyűjteménye, amely több mint száz esztendős múltra tekint vissza. Elődei a Történelmi Képcsarnok és a Legújabbkori Történeti Múzeum fényképtárai voltak. Dr. Lengyel Beatrix tárigazgatóval egy rendhagyó fotónézegetés közben beszélgettünk a gyűjteményről.
Vizsgálat mikroszkóppal
Valahol azt olvastam egyszer, hogy a fénykép emlékprotézis. Mégis mi határozza meg egy fotó eszmei és valódi értékét?
Egy fénykép értékét számos dolog befolyásolja. A készítés módja, a kora, a készítője valamint az is, hogy ki vagy mi szerepel azon a felvételen. A legjobb, ha ezek az információk mind a rendelkezésünkre állnak, minél többet tudunk, annál többet ér egy felvétel. De fontos azt is tudatosítani, hogy egy fekete- fehér, a ’30-as évekből származó, konyhában álló háziasszonyt megörökítő fotó forintban kifejezendő ára lehet alacsony. Viszont az eszmei értéke a magyar történelem szempontjából felbecsülhetetlen, ugyanis megmutatja azt, hogyan élt egy hétköznapi család abban a korszakban. Az akkori emberek ünnepi események alkalmával kiöltöztek majd elmentek fényképezkedni, de az otthoni körülményeikről sokkal kevesebb felvétel mesél. Minden képünknek a történelemben betöltött szerepe fontos.
Hogyan kerül a Történeti Fényképtárba egy- egy fotográfia?
Többféle módon. Természetesen a legszokványosabb, hogy aukciókon, antikváriumokból, gyűjtőktől vásároljuk meg őket, de gyakran kapunk felvételeket ajándékba is. Például a november 20-án zárt Kontakt című időszaki kiállításunk anyaga válogatás volt Keleti Éva fotográfus életművéből. A fotóművész-fotóriporter Keleti Éva egy időben az MTI munkatársa is volt. Ő két évvel ezelőtt a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta az MTI-től való távozása utáni teljes életművét, több tízezer negatív és diakockát. A tárlaton nyolcvanöt, eddig kiállításon nem szerepelt fényképet láthattak az érdeklődők. November 30-án nyílt Schwanner Endre Idők kiállításunk anyaga is ajándékként került hozzánk az alkotótól. Van azonban olyan eset is, hogy kalandos úton kerül a fényképtár polcára egy-egy fotó. Nem egyszer lomtalanítás alkalmával botlottunk érdekes, értékes és izgalmas darabokba.
Gróf Teleki László holtestét megörökítő kép, amelyet az első bűnügyi helyszínfotóként tartanak számon.
Az előbb épp Sissi királyné eredeti portréja kacsintott rám az egyik polcról. Önnek melyik volt a legemlékezetesebb kép, amellyel valaha dolgozott?
Számos izgalmas fotó került már a kezembe, de ha egyet ki kéne emelnem, akkor az gróf Teleki László 1861. május 7-i öngyilkossága után, a helyszínen készült két sztereó fotográfia (olyan kettős fénykép, amelynek két felét két szemmel egy időben szemlélve, térhatású képet látunk. Térélményt kizárólag sztereónézőn, vagy sztereó vetítőn keresztül nyújtanak – szerk.) A politikus holttestét és a szobát megörökítő képek voltak az első bűnügyi helyszíni szemle során készült fotók, ugyanis akkoriban azt is feltételezték, hogy a grófot megölték a Szervita téri palotában. Mayer György ezen felvételeit azonban nem a rendőrségi jegyzőkönyvek, hanem egy, jelenleg még ismeretlen Dessewffy gróf ajándékaképpen, 1941 óta a Nemzeti Múzeum fényképgyűjteménye őrzi.
Melyik a legrégebbi vagy a legegyedibb műtárgy?
Legkülönlegesebbek talán Veress Ferenc fotókerámiái, a legrégebbi pedig egy Marastoni dagerrotípia 1842-ből. Marastoni Jakab volt az első, aki Pesten hivatásszerűen foglalkozott a fényképezéssel. Ezeket teljesen egyedi tárgyak.
A Magyar Nemzeti Múzeum fotókerámiái.
Mennyire pontosan lehet meghatározni egy fénykép korát? Milyen eljárás mentén megy a beazonosítás?
Hatan dolgozunk itt a fényképtárban, muzeológusaink specializálódnak itt a gyűjteményen belül. Például van, aki a városképek szakértője, ő akár egy torony helyzetéből, állapotából, egy-egy fotón feltűnő apró részletből tud következtetni a készítés idejére. De van, aki a portré vagy akár a viseletek szakértője. Utóbbi egy ruha ujjának formájából, hosszúságából tudja az időszakot behatárolni. A készítés technikája is árulkodó, főleg a fényképezés kezdeti időszakában, hiszen sok módszerről tudjuk, hogy mikortól létezett, így ez is támpont lehet. Az írásos források, magánlevelek, naplóbejegyzések, újságcikkek is sokat segítenek. Mondjuk, Kossuth Lajos esetében bizonyos korai fotográfiákat úgy tudunk időhöz kötni, hogy pontosan tudjunk, hogy amerikai körútja során melyik helységben mettől meddig tartózkodott. Ezek az információk lehetővé teszik, hogy szinte hónapra pontosan tudjuk datálni a képet.
Egy festmény alkotóját a szignó, vagy az ecsetvonások alapján viszonylag egyszerűen lehet azonosítani. Mi a helyzet a fotósoknál, előfordul, hogy valamilyen tulajdonság alapján rájönnek, hogy ki az adott kép ismeretlen készítője?
Sok ismeretlen vagy akár amatőr fotográfus által készített felvételt őrzünk, de vannak olyan helyzetek, amikor vissza tudunk menni minden hivatalos jelzés nélkül a fotósig. A 19. században ugyan a műtermek berendezése hasonló volt, azonban a fényképész kutatásánál is az apró részletekben rejlik a kulcs. A megfejtés lehet akár egy ugyanolyan szőnyeg vagy a háttérben álló szobor. Ha egy azonosított képen felfedezzük ugyanazt, akkor máris következtethetünk a kép készítőjének kilétére. Természetesen a kiválóbb fotográfusoknak a festőkhöz hasonlóan vannak ismertetőjegyeik, úgy mint a beállítás, a fények vagy a technika. Ezeket összességében nagyon aprólékosan kell figyelembe vennünk az azonosításnál.
Erzsébet királyné koronázási ruhájában.
Milyen eszközökkel történik a tárgyak vizsgálata?
Elsősorban szabad szemmel, aztán különböző nagyítókkal, mikroszkópokkal és különféle természettudományos eszközökkel. A legváltozatosabb eljárásokkal készült fotográfiák között szép számban akadnak nálunk ritkaságnak számító dagerrotípiák (Az első ismert fényképészeti eljárással készült, egypéldányos, direkt közvetlen pozitív kép. A kész direktpozitívot sérülékenysége miatt üveg alatt kellett őrizni. Az ezüstözött rézlemezt, fényesítése után, ezüsthalogenid-képző anyagok gőzének – jód, később klór és bróm – tették ki. A rézlemezen fényérzékeny ezüstjodid réteg képződött. Ezután a lemezt kamerában exponálták, majd higany gőzével 60 C-on hívták elő, utána fixálták. –szerk.), amelyek vizsgálata, tárolása, állagmegóvása szinte egy külön tudományos műfaj. Azonban a múzeum a Szerencsejáték Zrt. támogatásával, egy évvel ezelőtt vásárolt egy Keyence típusú digitális mikroszkópot, amely nemcsak azt teszi lehetővé, hogy megnézzük ezeket a felvétel ritkaságokat, hanem méréseket is tudunk végezni azok bizonyos részein.
Mezey Lajos festő és Ilka lánya- dagerrotípia
Miért nehéz a dagerrotípiák állagmegóvása?
Ha egyszerűen akarnám elmagyarázni, akkor azt mondanám, hogy minden egyes ilyen felvétel egy kicsi élő kémiai laboratórium ma is, egy önálló mikrokörnyezet, ezért nehezen vizsgálható. A fényre, a hőre és a páratartalomra, azok hirtelen változásaira, valamint a légszennyeződésekre is nagyon érzékenyek. Csak megfelelő körülmények között vesszük őket elő, hiszen ellenkező esetben, minden egyes alkalommal a károsodás, az esetleges pusztulás veszélyének tennénk ki őket. A digitális mikroszkóp segítségével azonban a restaurátorok elvégezhetnek egy olyan teljes körű állapotfelmérést, amely elváltozások esetén megmutatja, van-e szükség beavatkozásra annak érdekében, hogy a dagerrotípia a lehető legjobb állapotban megmaradjon. A fellépő apró hibákat aztán évről évre nyomon követve, megtehetjük a szükséges állományvédelmi beavatkozásokat. A mikroszkóp a pontos állapotfelmérések elvégzéséhez szükséges.
Mikroszkópos felvétel egy fotográfiáról
Mire használják még ezt a 21. századi csúcstechnológiát?
Most például a Győri Egyházmegyében találtak nem olyan rég egy nagyon- nagyon jelentős, korai sóspapír, eljárással (ezzel a módszerrel készültek az első papír alapú fényképek – szerk.) készült anyagot. Ez annyira különleges, egyedi és sok darabot számláló gyűjtemény, hogy múzeumunk fotórestaurátorai is besegítettek a képek vizsgálatában, amelyben a digitális mikroszkópnak is nagy szerepe volt. Fontos megemlítenem, hogy az országban összesen három fotórestaurátor dolgozik, ebből kettő a Magyar Nemzeti Múzeumban. De nemcsak fényképek vizsgálatára használjuk, hanem római koros régészeink például a Seuso-kincsek tanulmányozására is igénybe vették. Ez a „technikai vívmány” egy éve került csak hozzánk, és még mindig, minden egyes új kutatással tanulunk, felfedezünk új felhasználási lehetőségeket.
A digitális mikroszkóp bevetésen
Van olyan kép, amely csupán a szerencsés véletlennek köszönhetően került Önökhöz?
Sok, nagyon sok. Például a már említett Teleki kép is, ugyanis a szerencsén múlt az, hogy valaki úgy érezte, hogy épp hozzánk kell behoznia. De sokszor az is a szerencsén múlik, nemcsak fotók esetében, hanem más műtárgynál is, hogy az megmarad az utókor számára.
Szükséges az, hogy a 21. század felvételeit is egy gyűjtemény megőrizze, vagy ez már maradjon a digitális világ feladata?
Ahogy a Történeti Fényképtár kinőtt a Történelmi Képcsarnokból, úgy a digitális fotók archiválása előbb utóbb kinő belőlünk. Ennek a feltételei viszont jelenleg eléggé bizonytalanok. Régebben az előhívott képeket, a pozitívokat, a negatívokat egyaránt őrizték. Ma azonban egy telefoncserével, egy laptopváltással vagy egy véletlen gombnyomással is temérdek felvétel semmisül, semmisülhet meg. De a fényképezés technológiájának fejlődése is gondot okozhat, hiszen szépen lassan eltűnnek majd azok az eszközök is, amivel egy-egy felvételt kezelni lehet. Óriási problémáknak tűnnek ezek 2016-ban. A jövő muzeológusai már a 21. századi digitális közegbe születnek és nőnek fel, így úgy érzem, ha nem is könnyedén, de előbb-utóbb megszületik majd a megoldás a keletkező kihívások kezelésére.
A cikkben szereplő fotókat a Történeti Fényképtár külön engedélyével használtuk. Címlapon jobbról Dr. Lengyel Beatrix látható kolléganőjével, Bognár Katalinnal. Fotó: Fortepan blog.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS