Fischer Iván újra beletörölte a lábát a magyarokba

Fischer Iván hét év után ismét színpadra állította Mozart Don Giovanniját, amit a Müpában láthat a közönség. Az amerikai kritikusok szerint “etalon” előadásról a Magyar Narancs készített interjút a karmesterrel. A beszélgetés során szóba került, hogy vajon megoldás lenne-e a menekültválságra, ha sok Albert Schweitzer menne Afrikába gyógyítani, illetve kifejtette véleményét a magyarokról is, akik szerinte zárkózottak és ellenségesek a külföldiekkel. 

Fischer Iván ismét színpadra állította a Don Gijovannit, amelyről az amerikai kritikusok kimondottan pozitívan vélekednek. A karmester a Magyar Narancsnak adott interjújában elmondta, nincs semmi furcsaság abban, hogy ezúttal karmester és rendező is egyben, hiszen Mozart korában még egyik szakma sem létezett hivatalosan, és különben is őt a két feladat organikus egysége érdekli. A darabbal kapcsolatban Fischer azt is mondta, bizonyos dolgokon változtatott, például teljesen más jelmezek lesznek, de több jelenet is átalakult, és az új énekesek is más karakterek a színpadon. Ennek ellenére, mint mondta, az alapkoncepció ugyanaz. Azt is mondta, egy ilyen remekműhöz nem lehet hozzátenni, csupán fel lehet benne fedezni újabb és újabb dolgokat. 

Fischer a lap kérdésére elárulta, sok új dolgot fedezett fel Don Giovanniban, és egyáltalán nem ítéli el, viszont a társadalom igen, ami egy jogos ítélet. Hozzáteszi, hogy biztosan narancsot vinne neki a börtönbe. Ennek ellenére úgy véli, Don Giovanni nem tartja feltétlenül bűnösnek magát, nem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla. A főhőst a karmester egy drogfüggőhöz hasonlította, akinek annyi pénze van, hogy lehetősége van folyamatosan a szenvedélyének élnie. Úgy véli azért szeretjük ennyire ezt a darabot, mert az ösztönről és az ösztönt fékező kultúra harcáról szól, ami szerinte nagyon aktuális.

A beszélgetés egy ponton természetesen ráterelődött a politikára. A Magyar Narancs szerint míg az amerikai kritikusok “etalonnak” nevezik a darabot, addig csak az a város nem értékeli igazán, amelynek a nevét a Budapesti Fesztiválzenekar viseli. Fischer szerint ennek is eljön majd az ideje, de itthon egyelőre lefoglalja az embereket a rengeteg hazai belharc és helyezkedés. Hangsúlyozta sokszor próbálja elmagyarázni külföldön, hogy mi folyik Magyarországon. Erre példaként felhozta a “külföldiekkel kapcsolatos gyanakvó-ellenséges attitűdöt”, amit saját bevallása szerint a magyar nyelvből adódó nyelvtanulási nehézségekkel szokott magyarázni. Elárulta, hogy azt is gyakran hangoztatja, hogy azért háborognak olyan sokat a magyarok, mert egy bezárt országban élnek, ahol nagyon nehéz eredményeket elérni, ezáltal pedig sokkal egyszerűbb mindent valaki másra fogni. Hozzátette, ő nem nagykövet, egyetlen feladata, hogy megossza a zenét az emberekkel, de úgy érzi, meg kell szólalni magyar belügyekkel kapcsolatban, amikor számára fontos dolgok sorsáról van szó, például a szabadságról, a toleranciáról, az emberek tiszteletéről, illetve az elfogadásról.

Fischer a Magyar Narancs külpolitikával kapcsolatos kérdéseire válaszolva elmondta, nem érzi, hogy a világban világvége hangulat lenne és szerinte a felgyülemlett gazdagságot előbb-utóbb meg kell majd osztani a szegényebbekkel is. Szerinte most egy átrendeződés van, amelyben a gazdagok védik a kiváltságaikat, de optimista azzal kapcsolatban, hogy ez hamarosan változni fog. Úgy véli, kénytelenek leszünk hamarosan Afrikának segíteni, ha azt akarjuk, hogy ott maradjanak az emberek. 

Sok Albert Schweitzert képzelek el, akik Gabonba s máshová mennek gyógyítani.

– hangsúlyozta.

Fischer elárulta, hogy nem fél attól, hogy kifejezze kritikáját az Orbán-kormánnyal kapcsolatban, még akkor sem, ha a zenekar főleg állami támogatásokból tartja fent magát, mert szerinte ezeknek a dolgoknak semmi közük egymáshoz. Úgy látja, a zenekar hatalmas hasznot hoz az országnak, így rászolgálnak a támogatásra.

Forrás: Magyar Narancs; Fotó: Hungarian Free Press