Fluor Tomi, a jóemberkedő, közéleti ostobaság mintapéldánya

Őszinte, mély csodálattal nézem, ahogy közéletről és politikáról semmit sem tudó, mindent az éppen aznapi Telexből és 444-ből mazsolázók próbálják nekünk elmagyarázni, hogy miként és hogyan kell vélekednünk a politikáról. Falvédőről ilyen értelemben még nem leérkezettek, mindenféle nímand és senkik gyülekezete nyomatja az egyszeregyes propagandát, azt gondolván, hogy ezzel mindenféleképpen és kétség nélkül bevágódhatnak az általuk gondolt menő arcoknál.

És erről eszembe jut, csak úgy mellékesen Alinsky – talán – 5. szabálya, ami az ellenfelek nevetségessé tételéről szól. A feladat ugye az, hogy a megsemmisíteni kívánt ideát és politikai ellenfelet röhejessé tegyék. Ha belegondoltok, ez valóban a legjobb módszer arra, hogy elveszítse az adott elv minden vonzerejét. Hát ki akar azok közé tartozni, akiket kinevetnek? Hol jobb állni, a nevetők vagy a gúnyoltak között?

Ha valami az ember pszichéjében taszító elgondolás, akkor az, hogy kiröhögik. Az a teljes kitaszítottság. Inkább egy pofon, verés, bármi, de a gúnynál nincs pusztítóbb. Ilyen fegyver ez. Ezért alkalmazzák minden komolyan vehető, a baloldalra veszélyes jobbosra azt a módszert, hogy nem az elveit támadják, hanem önmagában a létezését. Hát milyen szerencsétlen, ostoba, nevetséges, semmirekellő? Nem ez volt már Reagan esetében is? Nem ezt űzték évekig Trumppal és azóta is? Nem tapasztalták ezt meg sokan azok közül, akik kiálltak a magyar kormány mellett? Dehogynem. Hiszen aki ilyet tesz, az csak megvett propagandista, szerencsétlen flótás lehet. Kipróbált módszerek, nem is hülyék bennük. Nyilván a leghatásosabb ugyanezt a módszert velük szemben is alkalmazni. Nota bene, egyre jobbak is vagyunk benne. Visszatérve a kiinduláshoz, ezt a telexes tudást nyilatkoztatta ki nekünk a minap Fluor Tomi is. Nekem beidegződött, hogy a neve után rögtön a kistarcsai kórházra gondolok, de ez most mindegy is. Fluor Tamás már egy ideje állandó megszólalója, úgymond szakértője a belpolitika folyamatoknak. Mint Alekosz, akit nemrég az ATV beszéltetett, mint független politikai elemzőt. Szinte látom, ahogy a szar is vigyázzban állt más elemzőkben, mikor szembesültek azzal, hogy immáron Alekosszal is meg kell küzdjenek.

Fluor volt az is, aki annak idején drámain jelentette be, amikor hírét vette az Index megszűnésének, hogy naponta háromszor sírt. Egyre gyakrabban szól be, milyen szar is idehaza minden, de robbantott egy újabb bombát nemrég – ezúttal nem olyat, mint a slágerében. És még mielőtt erre rátérnénk, Fluornak megvan a maga helye a könnyűzenében. Szerintem ugyan nem túl nagy szám, de kétségkívül akadnak szórakoztató dolgai. A Wellhello mondjuk pont az a banda, aminek minden száma ugyanolyan, de annyi baj legyen. A probléma az, amikor ennél egy-egy szereplő úgy képzeli magát többnek, hogy különösebb tudása nincs az adott témában. Itt pedig nem érdemes felhozni, teszem azt, Ákost vagy Nagy Ferót, mert mindkettejüknek saját jogán van kiforrott véleménye, amivel nehéz vitatkozni, és ha valami, akkor nem ez süt azokból, akik 3 nappal azelőtt sajátították el a közéleti minimumokat. Jó, tehát még egyszer: nem a véleménykülönbség a gond, hanem a témában tetten érhető butaság. Fluor ugyanazzal az idegesítő, balos propagandasajtóból vett lózungokkal jön, mint a félrészeg tag a kocsmai pultnál, amikor már nagyon beszélgetni akar valamiről és nem veszi észre, hogy nem szórakoztató. Egyáltalán nem az, inkább idegesítő. Ezekkel az elkoptatott, már 1992-ben is megcsodált bölcsességekkel, hogy az országot véglegesen kettészakították, megosztották, ellehetetlenítették. Mert itt már a családok is egymás torkának esnek, hát milyen ez már? Ehhez hasonlóan ostoba, tájékozatlan hisztiket közéleti témákban eleddig Herczeg Zoltántól láttunk, az itthon világhírű divattervezőtől, de ő dicséretes módon nagyjából kikopott a Kötöttfogás és társaiból.

Mert én értem, hogy mindenkinek lehet véleménye, de amiben semmilyen tapasztalatod, háttered és ismeretanyagod sincs, ott sokkal hamarabb válsz nevetségessé, mint gondolnád. És nem azért, amit Alinsky haverotok kitalált ezzel kapcsolatban, hanem a maga valójában. Sok dolgunk ezzel nincs. Tele vagyunk ilyen emberekkel, legyenek azok a szórakoztatóiparon belül vagy kívül. Akiknek fingjuk sincs, hogy mi történik a nagyvilágban, de olvasták a HVG-ban, tehát kikupálták magukat. Akik tele szájjal harsogják a legfrissebb, jóemberkedő baromságokat, és ha megpróbálnád némileg mélyíteni vagy árnyalni a véleményét – bár én már rég nem próbálkozom ilyenekkel –, akkor te válsz a kormányzati propaganda szócsövévé. Mi van? Segíteni akarok, hogy a saját buborékodon kívül ne tűnj hülyének. Amúgy persze világos, miről van szó. A recept soha nem változik és mindig ahhoz térünk vissza, ami alapvetően befolyásolja a megfelelést bizonyos érdekkörökhöz és csoportokhoz: a megfelelési kényszer. Ezeknek az embereknek minden tettét ez motiválja és ebből lehet megérteni, mit is akarnak valójában. Mert a céljuk konstans módon ugyanaz: a vélt elithez tartozni.

Fluor Tomi erre kiváló példa. Saját köreiben, a zenészek és színészek között szinte feltétlen támogatást élvez a baloldal. Aki mégsem ért ezzel egyet, az nagyjából mindig hallgat. És mivel nekik akar megfelelni, feléjük mutatni, mennyire megbízható elem, esetében teljesen érthető, hogy magasról tesz is arra, van-e vagy sem értelme annak, amit állít. A sajátjaitól ezzel szerezhet megbízható piros pontot. Sok Fluor Tomi van a magyar közéletben. Minden indulat nélkül, de nekem kifejezett célom, hogy jövő ilyenkor is napi háromszor sírjanak.

Vezetőkép: MTI/Mohai Balázs