Fradival, Fradi nélkül

A Ferencváros eddigi klubmodellje az első, legelső, abszolút kezdőkörben bekövetkező kiesésével megbukott. Nem végleg, hanem csak éppen most adta ki azt a bukást, ami ebben a rendszerben benne van, és két-három évente egyszer jelentkezik. Ettől még ha jól választanak új edzőt, bejön néhány igazolás, akár komoly eredményt is elérhetnek a Konferencialigában, komoly alatt értve még a tavaszi nemzetközi meccseket.

Az ugyanúgy a jelenlegi klubmodell következménye lesz, ami eddig is megadta a Ferencváros anyagi lehetőségei mellett annak az esélyét, hogy esetleg a két nagy európai sorozat valamelyikében elérjék a csoportkört. Ez a statisztikai alapú focicsapat-építés, amely a nemzetközi játékospiacról él; vannak szakmai alapjai, de nem bizonyosságokat alapoz meg, hanem csak esélyeket ad, amihez mindig kell az aktuális ellenfél is.

A nagy szakadékok a csapatok között nem ezen a szinten vannak, ahol a Fradi mostanában tartózkodik, hanem némileg feljebb. Persze ott is a statisztika, meg a szerencse az úr, csak a Manchester City vagy a Paris Saint-Germain esetében ez a szerencse a Bajnokok Ligája-elődöntőnél vagy a döntőben jelentkezik, és nem a selejtezőben. Ha csak a pénz számítana, ezek a csapatok nyernének mindig és időnként nem csusszanna be valaki más. Sőt, a tények inkább azt mutatják, hogy a világ pénze is csak az esélyek maximalizálására elegendő, a biztosra nem.

A BL nagy csapatai azonban valójában nem focicsapatok. Pszichológiai értelemben semmiképpen sem. Néha azzá változhatnak, ha minden összejön, de a legnagyobb pénz sem befolyásolja a labda pattanását, vagy azt, hogy melyik társaság képes csapatként működni, és melyik nem.

A jelenlegi Fradival és nagyrészt a többi elsőosztályú csapattal is egyúttal az a baj, hogy ezek nem magyar csapatok. Nem tudom, mik, de nem magyar csapatok. Zsoldosseregek. Van egy olyan tévedés, hogy az angol Premier League az az angol bajnokság. Hát nem az, az angol bajnokság talán az alatta lévő liga, sőt talán az, ami még eggyel lejjebb van. Ahol már nem telik zsoldosra. Olyan ez – hogy a fiatalok is értsék –, amikor a gazdag kölyök mindenféle extra cuccokat vásárol a játékban, hogy biztos ő nyerjen.

A magyar első osztályban a magyar focisták is szükségszerűen zsoldosok – nem azért, mert feltétlenül azok lennének, hanem mert az ilyen internacionalista környezetben egyszerűen nem lehetnek mások. Ez azért nagyon nagy baj, mert a focinak van lokális karaktere, hagyománya, a helyi néplélek folyománya is, van klubhagyomány is, a pályának, a lelátónak is van lelke, a drukkerek pedig a helyi közösség egyik fontos részét jelentik. Ez egy hatszáz lelkes faluban is így van, de Ferencvárosban is így kellene lennie. A Fradi abban különleges, hogy a diktatúra idején átvette a nemzeti identitás egy részét, többek között, mert tényleg “nyomták a Fradit”. Nem tudom, mennyire lett ez kikutatva, de minden egyéb, ezt inkább kizáró ok ellenére a Fradi lett a “nemzeti” csapat, nem az Újpest, a Kispest, a Vasas. Még a nagymamáim is el tudták magyarázni, hogy miért drukkol a Fradinak (is) szinte mindenki. A “Fradi-szív”, a soha fel nem adás, a küzdés, az elszántság még a klub nehéz időszakaiban is látszott a játékosokon, még a tévén keresztül is átjött a hetvenes évekig.

Az egy döntés, hogy a magyar első osztály élcsapatai a nemzetközi trendeket követik, vagy az elérhető legjobb magyar játékosokból építkeznek. Akinek kevés a magyar élvonalban kereshető pénz, az menjen el, ha tud. De a magyar focit a magyar NB1-ben kell összehozni, azokból, akik itthon akarnak nagyot dobni, a helyi közönségnek, a helyi közegnek akarnak focizni.

A foci és egy csomó másik csapat és egyéni sport alapesetben a helyi kultúra része, legmélyebb rétegeinek kifejezése. A vízilabda és a vívás lokális kultúrája például túlélte az elmúlt évtizedeket, a szocializmust is, mindkettő kifejezi a magyar néplelket, de valamiért mégis a foci mutatja meg legjobban azt a közösségigényt, amire kicsiben és nagyban egyszerre szükségünk van.

A Fradi tegnap továbbjutott a Konferencialiga selejtezőjében, és ha jól értem, már csak két körre van a csoportkörtől. Ha jól nézem a neveket a kezdőben, ehhez három magyar játékos járult hozzá, meg a Lisztes, aki egyébként első közelítésben tényleg focistának és fradistának is tűnik. De ő nem elég, hogy miatta Fradi-meccset nézzek. Én csak akkor megyek el majd mérkőzésre az Üllői útra, ha a kezdőben 11 magyar játékos lesz, vagyis jelen állás szerint soha. De ebben az esetben akkor is mennék, ha a Fradi a bennmaradásért küzd. Küzd – ez a kulcsszó. Tehát akkor, amikor nem a “jobb képességű” csapat győz, amikor mindig a statisztika és a pénz ellen játszunk.