Egyszer fent, egyszer lent: Anglia Oroszország ellen az utolsó pillanatban veszítette el a győzelmet, a Wales elleni brit rangadón a hajrában szerezte meg. Nem játszott jól, de legalább nagyot küzdött az angol válogatott, ennyiben megérdemelten nyert a szünet után teljesen visszaálló walesi együttes ellen.
Lehet szeretni a klasszisokkal és dúsgazdag csapatokkal teletüzdelt Premier League-t, vagy a régi brit stílust megőrző angol másodosztályt, a Championshipet, de az angol válogatottért nehéz rajongani. Mert olyan szürkék. Az elmúlt húsz-harminc (negyven) évben minden nagy tornára esélyesként érkeznek, hogy aztán előbb vagy utóbb (inkább előbb) elhulljanak. Most legalább nem lettek kikiáltva favoritnak (visszafogott maradt a brit média).
A várakozásoknak megfelelően sem az oroszok ellen, sem most nem játszottak jól, a szerencse az első meccsen az ellenféllel, most velük volt. Ennyiben igazságos játék a futball. Másrészt az angol és angolokért rajongó drukkereket kivéve valószínűleg mindenkinek csalódást okozott a meccs. Elmaradt a hajtós, lüktető játék, szép futballt senki sem várt, de komoly küzdelmet, önfeláldozó becsúszásokat igen.
Bale ismét villant, de végül semmit sem ért
A felejthető első félidőben Wales a semmiből szerzett vezetést: ismét bebizonyosodott, hogy jobban járna a Real Madrid, ha Cristiano Ronaldo helyett csapattársa, Gareth Bale végezné el a szabadrúgásokat. Ez persze a portugál önérzete (és a köré épített imázs) miatt elképzelhetetlen, pedig most is látszott: a walesi sokkal jobb ebben a műfajban. Még akkor is, ha az angol kapus alaposan benne volt a gólban (az angol potyahagyományokhoz igazodva).
A pirospozsgás (de csak ennyiben Sir Alex Fergusonra emlékeztető) Roy Hodgson a szünetben magához térhetett, kettőt is cserélt, levitte a keveset mutató Kane, Sterling kettőst, és behozta helyettük Vardyt és Sturridge-t. Jól tette. Az angol csapat felébredt, végre esélyeshez méltóan, dominálva futballozott, és váratlanul, de talán nem érdemtelenül egyenlített Vardy góljával. A második félidő első harmadában Wales teljesen beszorult, és bár később csökkent az angol nyomás, a walesiek veszélytelenek voltak. Ettől függetlenül döntetlenre állt a meccs, amikor megérkezett Sturridge. Bebotladozott a kapu elé, és valahogy a rövidbe gyötörte a labdát (2–1). A stadion felrobbant, Anglia mennybe ment, minden fontos kérdés az utolsó fordulóban fog eldőlni.
Fotó: Theguardian.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS