Futóbolondok vagy túlélők építenek privát atombunkert a kertjük végében?

Amerikában már 3 millióra tehető az úgynevezett “preppereknek” a száma, akik tudatosan készülnek olyan nem várt eseményekre, mint például meteorbecsapódás, nagyobb migrációs hullám, nukleáris háború vagy a világot káoszba taszító pénzügyi válság. A hivatásos túlélők szerint a hidegháború vége óta nem volt ilyen indokolt a tudatos aggódás.

Szerte a világon sokan őrültnek tartják a várostól távol élő, önállató gazdálkodásban, atombunkerben és fúrt kutakban gondolkodó embertársainkat, de vajon elképelhető, hogy egyszer gázmaszkban majd hozzájuk kell bekopogtatnunk konzervért? Vagy csupán egy túlárazott és felesleges hobbi? A témáról a tudatos felkészülők magyar képviselőit kérdezte a PestiSrácok.hu.

A “prepper”, vagyis “felkészülő” szó jól ismert az angolszász világban. Az Egyesült Államokban jelenleg 3 millióra tehető azoknak a száma, akik pénzt, időt és energiát fektetnek be abba, hogy tegyenek valamit egy általuk megjósolt közeljövő túlélése érdekében, amelyben csak a civilizáció végéről alakítottak ki közös álláspontot. Lehet szó természeti katasztrófáról, pénzügyi válságról, egy többmilliós migránshullámról vagy egy földönkívüli támadásról – mi meghalunk, ők túlélnek. A zombik viszonylag ritkán merülnek fel magyarázatként, de az ABC sikersorozatának köszönhetően ez az opció is feljövőben van.

Egy ideális “ready” to go csomag. Fotó: New York Times

Túlélésért persze nem kell átkelni az óceánon, Magyarországon is vannak olyanok, akik a felkészülést, mint normális, felelős emberi gondolkodást szeretnék bevezetni a köztudatba. A MAFELSZ (Magyar Felkészülők Szövetsége) egy olyan, éppen bejegyzés alatt álló egyesület, amelynek célkitűzése, hogy összehozza mindazokat az embereket, akik akár érdeklődőként, akár tevőlegesen részt kívánnak venni ennek az életmódnak magyarországi meghonosításában. A hazai egyesület nem kizárólag a világméretű katasztrófákra készül (és készít fel), hanem az olyan apróságokra is, mint például az autóvezetés közben előforduló vészhelyzetek, a konyhai balesetek, az elsősegélynyújtás, a mindennapi önvédelem vagy a gyermekeket fenyegető veszélyek.

Gondoljunk bele, hogy egy adott balesetre van statisztikailag 2 százalék esélyünk. Egy másikra pedig 3 százalék. Egy harmadikra pedig 5. Ha ezeket összeadjuk, az már 10 százalék esély arra, hogy valami történhet velünk, az pedig már sok. Egy kis felkészüléssel ezt közel nullára lehet csökkenteni.

– meséli Siklósi Norbert, a szervezet alapítója, aki Felszülni, vigyázz, de mire is? címmel már könyvet is írt a témáról.

A MAFELSZ a mindennapok veszélyeit is fontosnak tartja.

A csapat szerint a felkészülőket öt kategóriába (figyelmes, felkészülő, tervező, rejtőzködő, túlélő) lehet sorolni a következő változók szerint: körültekintő-e, van-e otthon összepakolt túlélőcsomagja, utána járt-e bizonyos túlélési taktikáknak, rendelkezik-e a kertben atombunkerrel, illetve kiképezte-e magát arra, hogy civilizáció nélkül is képes legyen életben maradni. Az első három csoportba szinte bárki beletartozhat, aki egy kicsit tudatosabban él az átlagnál, az utolsó kettőhöz viszont már komoly ki- és önképzésre van szükség. Állítólag. Bár ahogy azt az egyesület honlapján is olvasható: a “túlélésnek” nincsenek szabályai, és nem is tudomány, csupán magánkezdeményezések hálózatából, lelkes szakemberek közreadott tudásából és önjelölt szakértők tanácsaiból álló életvitel. A legfőbb információforrás pedig maga az Internet.

Sokan őrültnek tartják azokat, akik tartalékolnak, bunkert ásnak és készülnek a legrosszabbra, pedig gondoljunk csak bele, hogy valahol mindenki felkészülő, amennyiben bezárja maga után a lakást, tart pótkereket az autójában, csúszásgátlóval látja el a zuhanyzót. Vannak viszont, akik ennél még komolyabban veszik a dolgot.

Tény, hogy a MAFELSZ lényegesen komolyabban gondolja a túlélést, mint az átlag, és ennek csúcstevékenységeként a szervezet atombunkerek tervezésével és építésével is foglalkozika az Quixafe nevű program keretein belül. A csapatban van mérnök, építész, villanyszerelő és számos más hasznos szakmát képviselő tag, így semmi akadálya, hogy 10 és 200 millió Ft közötti bekerülési költség fejében bárkinek a telkére építsenek egyet. Érthető módon a szolgáltatás nem a legnépszerűbb az országban, de nem is az építőipar fellendítése a céljuk. A mérsékelt érdeklődés ellenére a többedik kivitelezésen vannak túl, melyek alapján ki merik jelenteni, mind a szükséges know-how, mind a tapasztalat a rendelkezésükre áll. Erről saját szemünkkel – tekintettel a túlélés egyik legfontosabb szabályára, a titkosságra – nem tudtunk meggyőződni. Az objektumok tesztelésére szintén nincs lehetőség, ha mégsem működne, akkor a bomba becsapódását követő 50. évben a megfelelő védőfelszerelésben talán meg lehet próbálni visszaigényelni a pénzünket.

A felkészülési láz egyébként globális szinten már olyan méreteket öltött, hogy a Vivos nevű óriáscég kizárólag atombunker-építéssel és katasztrófa-túlélés oktatásával foglalkozik, óvóhely-rendszereket épít a közepesen tehetőseknek és városiaknak. A földalatti erődítményeik alapterülete 929 négyzetméter, és olyannyira nem vicc, hogy az első létesítményük már elkészült, Indiana államban már biztonságban vannak a nyugdíj helyett világvégére készülők. A bekerülési díj 35 ezer dollár.

Nem feltétlenül kell amúgy atombunkerben gondolkozni, attól függ mire számítunk. Lehet például földalatti éléskamrát is tervezni, ahova mondjuk egyévnyi élelmiszert halmozunk fel arra az esetre, hogy összedőlne a rendszer. Természetesen ezekről a dolgokról nem szabad beszélni, ha valakinek van ilyenje, akkor a legfontosabb, hogy titokban tartsa. És úgy általában a felkészülésről sem érdemes beszélni, egyrészt, hogy ne nézzék az embert bolondnak, másrészt, hogy ne tudják meg mások, ne törjenek az életünkre, ha egyszer olyan lesz a helyzet.

– árulja el Norbert, aki szerint a bunkert építő munkásoknak is fedősztorit kell mondani, nehogy kiszivárogjon egy-egy ilyen objektum holléte.

A Vivos 35 ezer dolláros bunkere. Fotó: Vivos

A csoport a legvalószínűbb forgatókönyvnek, amire fel kell készülni a globális felmelegedés okozta migrációt tartja, ezért azt tanácsolja, hogy mindenki vegyen a városon kívül jó minőségű földet, ahol önfenntartó gazdaságot tud létrehozni, ha szükséges. Ebben nem is jár olyan messze a valóságtól, szemben a nukleáris háború és az élőholtak támadása forgatókönyvekkel.

A felmelegedés miatt, aminek szerintem nincs köze az emberi tevékenységhez, hamarosan az egész mezőgazdaság átalakul. Azok fogják túlélni, akik képesek lesznek ehhez alkalmazkodni, és kitanulják az önellátás fortélyait.

Jó tanácsként azt javasolják, hogy akinek nincs saját földalatti bázisa, annak is érdemes otthon tartani 2-3 hétre elegendő élelmiszert, vizet és gyógyszert, mert kisebb fennakadások estén ennyi idő kell ahhoz, hogy újra visszaálljanak a dolgok a “normális” kerékvágásba. Hogy pontosan hány ember tartozik hazánkban a felkészülők közé, arról nincsenek adatok, egyrészt mert az igazán profik nem beszélnek róla, másrészt nehéz pontosan meghatározni, hogy ki tartozik a csoportba.

Az pedig, hogy igazuk van-e nehéz kérdés. A hogyan az is, hogy érdemes-e egyáltalán túlélni egy atomkatasztrófát.

Fotó: zap2it.com