A visszavonulását a napokban bejelentő Gera Zoltán a jövőben segítené a magyar válogatott munkáját, de hogy milyen formában, arról egyelőre tárgyalásokat folytat az MLSZ-szel. “A lényeg az, hogy nem osztani akarom az észt, hanem segíteni a magyar focit. Nem szeretnék olyan ember lenni, aki csak mondja, hogy ez rossz, az rossz” – folytatta, majd hozzátette: “Azt szeretném, hogy amikor kritikát fogalmazok meg, akkor legyen benne jobbító szándék, hogy akinek mondom, annak ne elmenjen a kedve, hanem inspirálódjon” – fogalmazott a Heteknek adott nagyinterjújában Gera Zoltán. A 97-szeres válogatott szerint a magyar labdarúgás felemelkedéséhez elsősorban nem futballszakmai változásokra lenne szükség, hanem erkölcsi és mentális megújulásra. A fiataloknál kulcskérdés például a szorgalom és az áldozatvállalás, valamint a teljesítmény elismerése.
“A végeredmény tekintetében meghatározó, hogy egy fiatal milyen mentalitással fut ki a pályára. (…) Egyáltalán nem mindegy, hogy tanulni akar, szorgalmas, és azt mondja: edző bá’, mutasson nekem még többet, vagy azt, hogy: na, ezt már mind tudom, nekem ne magyarázzon” – mondta Gera, példaként említve Izlandot, ahol egy ifjúságvédelmi program keretében újították meg a futballt. Szerinte ott jobban megértették a jövendőbeli játékosok, hogy
ha valaki futballista akar lenni, akkor le kell mondania bizonyos dolgokról, áldozatot kell hoznia.
Hozzátette, fiatalként ezt ő sem értette, és a legjobb úton haladt afelé, hogy eltékozolja a tehetségét. A fordulatot nála az Istenhez való megtérése jelentette.
Azt tapasztalom, hogy az emberek döntő többsége tiszteli és becsüli azt, hogy milyen utat jártam be. Soha nem titkoltam, hogy honnan jöttem, de nem is dicsekedtem vele: az volt a célom, hogy példát adjak, hogy bárki, aki hibákat követett el az életében, tanulhasson ebből, lássa, hogy van lehetőség javítani.
Az interjúban szóba kerül Orbán Viktor, aki a Facebookon üzent neki, amikor bejelentette a visszavonulását, és felidézte, hogy nagyjból tíz éve találkoztak, és egy jót beszélgettek a fociról. Gerát meglepetésként érte, hogy rengetegen üzentek neki, hálájukat fejezve ki azért, amit a magyar labdarúgásnak adott. “Gondoltam, hogy szeretnek, de azt nem, hogy ennyire. El se olvastam az összes visszajelzést. Isten kegyelme, hogy így ítélték meg a pályafutásomat. Örülök, hogy az angolok írták a legtöbbet, mert a magyarokra talán ráfoghatnák, hogy elfogultak.” Arról is beszélt, hogy egyelőre nem hiányzik neki a futball. Élvezi, hogy nyugalom van körülötte, nincs a meccsekkel járó stressz. Mesélt arról is, hogy az első futballélménye az 1986-os mexikói világbajnokság volt, ahol akkora hatást gyakorolt rá Maradona, hogy amikor véletlenül talált otthon egy kék-fehér csíkos pizsamafelsőt, ráfirkálta a 10-es számot, és abban ment le a dühöngőbe zsugázni. A magyarok közül Détárit szerette, a felnőtt pécsi focisták is nagy hatással voltak akkor rá. Később a brazil Ronaldo volt a kedvence, de nagyon szerette Kakát is. Őt nem csak a játéka miatt, hanem azért, mert keresztényként a magánéletében is példaképe volt.
Sajnos ma a legtöbben úgy gondolkoznak, hogy az a lényeg, hogy jó játékos legyél, a többi nem számít, az magánügy. Ezzel csak az a probléma, hogy több millió gyerek akar rájuk hasonlítani, nemcsak a pályán, hanem azon kívül is – és ez óriási felelősség. Ezért nekem azok az igazán nagy példák, akik nemcsak játékosként, hanem magánemberként is azok
– mondta Gera Zoltán.
hetek.hu/PS/SZDM; Fotó: AFP
Facebook
Twitter
YouTube
RSS