Itthon kultúrrasszizmus van, az emberek gettókba zárják magukat, amelyek között nincs átjárás. Magyarország egy fekete lyuk, szellemi “leostobásodás” van, az emberek pedig trollbarlangokban élnek. A pangás időszakában csak a humorérzékünkbe kapaszkodhatunk. Geszti Péter a szentimentális Magyarország-slágertől közel tíz év alatt jutott el addig, hogy a kivándorlásról írjon sírva vigadó dalt. Az ismert dalszövegíróval, énekessel, reklámszakemberrel a HVG.hu készített interjút.
Geszti a lapnak elmondta, régi vágya volt, hogy feldolgozza Sting Englishman in New York című dalát, a kivándorlás témája pedig három évvel ezelőtt kezdte el intenzívebben foglalkoztatni, amikor a külföldi munkakeresés és a migráció már szabad szemmel is jól látható társadalmi méretet öltött itthon. „Ez egy sírva vigadós dal, és az is benne van, ahogy ez a jelenség a korábbi generációk életén átsöpört. Választ nem ad, mert nincs egyértelmű válasz. Lehet a kivándorlást tragédiának tekinteni, de az is elképzelhető, hogy annak a félmillió embernek, aki kényszerből ment el, egy nagy része valószínűleg haza fog jönni egyszer, és hazahoznak egy olyan kultúrát, amely megváltoztatja az itthoni világot. Ez tehát összetett kérdés, és valljuk be, más országokból is van egy komoly migráció Nyugat-Európa felé. Nem arról van szó, hogy megint csak minket sújt a magyarok istene, hanem része vagyunk egy régiós jelenségnek, ami a 2008-as válság óta felerősödött. Ettől még néha tényleg olyan, mintha kiüresedett volna az ország, és Budapest is” –mondta el Geszti Péter, aki azt is hozzátette, szellemi kiüresedés is jellemző az országra, “leostobásodás van sok szakmában”. Szerinte a médiumok többsége által festett valóság és a valódi valóság üvöltő ellentétben áll egymással, előkerült a kettős beszéd, a sorok között olvasás, és olyan intellektuális deficitet él meg az ember, ami nem teszi okvetlenül jókedvűvé.
A teljes interjú itt olvasható.
Fotó: RTL Klub/Bársony Bence
Facebook
Twitter
YouTube
RSS