Remekelt az első félidőben az örök rivális Szerbia ellen a magyar férfi vízilabda-válogatott, így a szünetben már három góllal vezetett az olimpiai torna nyitómeccsén. Bár a csoportmeccset sokan edzőmérkőzésnek titulálták (a többi ellenfél többsége elég harmatos), a szerb válogatott nyilván nem akart rögtön leszerepelni, így két gólra feljöttek az utolsó negyedre, a hajrára pedig döntetlennel (12-12) fordult a két csapat. Sajnos hiába vezettünk, a szerb válogatott a végén egyenlített (13-13). Bár nyerhetett volna a válogatott, soha rosszabb kezdést!
Ahhoz képest, hogy „edzőmeccsnek” nevezett mérkőzést játszott a magyar férfi vízilabda-válogatott, minden egyes gólunknál láthattuk: elég nagy a tét. A hit, az önbizalom, a tekintély megszerzése, visszaszerzése. Ellenfelünk az olimpia legnagyobb esélyese, régi mumusunk, Szerbia volt, így nyilvánvalónak tűnt, hogy száz százalék felett fog pörögni a nemzeti csapat. Az első félidő varázslatosan sikerült, a váratlanul gólgazdag első negyedet 5-3-ra megnyertük, és két gólos előnyünkhöz még hozzá tudtunk tenni egyet a szünet előtt (9-6). Kilenc gólt lőttünk a szerbeknek, és ennél is csodálatosabb, hogy az összes gólt más játékosunk jegyezte. Ha már nincsenek is olyan gólvágóink mint a csodálatos kétezres években (Biros Péter, Kiss Gergely vagy éppen Benedek Tibor minden meccsen képes volt a két, három, négy gólra), a csapatmunkára, az összhangra nem lehetett panasz.
A második félidőben kapust cseréltek a szerbek, de őt is hamar felavattuk: Hosnyánszky Norbert hatalmas gólt lőtt (ő lett az első duplázó), így már 10-6-ra vezettünk. Más kérdés, hogy Szerbia folyamatosan emberelőnybe került, így azért mindig tartotta a lépést (10-7), sőt, feljött két, majd egy gólra (10-9). Ehhez persze az is kellett, hogy támadásban visszaessen a magyar válogatott (és bekeményítsen a szerb védelem), a tökéletes első félidő után láthatóan elfáradtak a játékosok. Nem véletlen, hogy miután a következő támadásban emberelőnybe kerültünk, Benedek Tibor rögtön időt kért. Hiába: bár szépen kijátszottuk a figurát, Szivós Márton a kapusba lőtt. Ezután viszont a szerbek lőttek kapufát, s még volt egy esélyünk: ismét Hosnyánszky villant (11-9), így bizakodóan vártuk az utolsó negyedet.
Szivós Márton megszerzi az elsõ magyar gólt (kép: MTI / Illyés Tibor)
Sajnos a szerbek tovább folytatták a felzárkózást, a hajrára kiegyenlítettek (12-12), így új mérkőzés kezdődött. Szerencsére azt is jól „kezdtük”: Vámos Márton maradt higgadt, és nagy gólt lőtt emberelőnyből (13-12). Ezután Nagy Viktor védett akkorát, hogy belesérült: Decker Attila jött a helyére. A végén nagyon közel voltunk a győzelemhez, de Szerbia az utolsó másodpercekben egyenlített (13-13).
Édes-keserű döntetlen ez, édes, mert a világ legjobbjával is felvette a válogatott a versenyt, keserű, mert ezt a meccset meg lehetett volna nyerni.
Ettől függetlenül kijelenthető: ez a csapat méltó a régi hagyományokhoz, és mindenre képes lehet Rióban.
MAGYARORSZÁG–SZERBIA 13-13 (5-3, 4-3, 2-3, 2-4)
Maria Lenk Uszoda, 350 néző, v.: Alexandrescu (román), Koryzna (lengyel)
gólszerzők: Hosnyánszky 3, Vámos, Varga Dénes 2-2, Szivós, Erdélyi, Varga Dániel, Manhercz, Zalánki, Kis G. 1-1, illetve Filipović 4, Ćuk, Nikić 2-2, Randelović, S. Mitrović, Pijetlović, Mandić, Jakšić
emberelőnyök: 13/17
Magyarország: Nagy – Vámos, Erdélyi, Szivós, Varga Dénes, Varga Dániel, Hárai – cserék: Zalánki, Manhercz, Hosnyánszky, Decker Á., Kis, Decker A.
Szerbia: B. Mitrović – Prlainović, Ćuk, Gocić, Nikić, Filipović, Randelović – cserék: Mandić, D. Pijetlović, Aleksić, Jakšić, S. Mitrović, G. Pijetlović
Facebook
Twitter
YouTube
RSS