Öntik, öntik az euró százmilliókat a katariak a PSG-be, de Neymar ide, Mbappé oda, a Real Madrid 3–1-re legyőzte a párizsi csapatot a Bajnokok Ligája szerdai meccsén. Nehéz nem a Realnak szurkolni egy ilyen párharcban, mert ha a futball szeretetéről beszélünk, akkor a PSG egy felfújt, szinte tökéletesen élethű guminő. Ugyanolyan, mint az angol középcsapatból gyorsan a világ legjobbjává épített Chelsea és Manchester City. Lehet szeretni, rajongani érte, de csak nem szabad elfelejteni, hogy egy gyárban készült.
Sokan „árulónak” nevezték Neymart, amikor tavaly nyáron elhagyta a Barcelonát. Nyilván túlzás. A brazil játékos nem a katalán klubnál nevelkedett, kívülről érkezett, és láthatóan fogalma sincs a hűségről, lojalitásról, de ettől még nem áruló. Csak posztmodern világunk „terméke”. Itt jegyzem meg, hogy játékosként mindig kedveltem (és kedvelem) technikáját, de harcosságát is, azt, ahogyan felpattant egy-egy felrúgás után. Az viszont, ahogyan a „semmiből” pár év alatt dúsgazdaggá vált (lásd még: Chelsea, Manchester City, etc.) katari-francia PSG-hez igazolt, kevéssé sikerült stílusosra.
Az ügyeit intéző apjával együtt egy ideig következetesen cáfolták a híreszteléseket, de csak azért, hogy megkapják a Barcelonától azt a több tízmillió eurós hűségbónuszt, amire természetesen egyáltalán nem szolgáltak rá. Neymar azzal a klubbal, és leginkább annak szurkolóival szórakozott, amely a világ egyik legismertebb futballcsillagává tette.
A csatár – és apja, tanácsadói – pénzéhes, a valóságtól elrugaszkodott természetét azért jól jelzi, hogy később még képes volt ezért a pénzért beperelni a Barcelonát, a FIFA éppen most utasította el próbálkozást. Igen: bár szerződését ők bontották fel idő előtt, ő a hűségpénzt követelt attól a klubtól, amelytől sunnyogva lépett le, és amellyel pár éve még Bajnokok Ligáját nyert.
Mit tanult Messitől?
A brazil csatár végül 222 millió euróért (67,7 milliárd forintért) igazolt Párizsba, ahhoz az amúgy bombaerős együtteshez, amelyet már tavaly is a Bajnokok Ligája egyik legnagyobb esélyesének tartottak, s amelyet éppen Neymar vezetésével ütött ki a Barcelona az idény talán legelképesztőbb meccsén. Bár a játékos állítólag ki akart lépni Lionel Messi árnyékából, mi, akik követtük, követjük a Barcelona meccseit, tudjuk, hogy nem volt ott semmilyen árnyék.
Neymar Messi mellett a világ egyik legjobb játékosává vált, és pár éven belül átvehette volna tőle a stafétát. Az argentin számtalan gólpasszt kiosztott Neymarnak, s többször megtörtént, hogy átengedte a tizenegyest és a szabadrúgást is. Olyan dolgok ezek, amelyek Cristiano Ronaldo mellett mondjuk véletlenül sem történhettek volna meg vele. Ezt a gesztust akkor is megtette Messi, amikor ő negyven (!), C. Ronaldo harminckilenc (!) gólnál járt a spanyol bajnoki gólversenyben:
Mit tanult ebből Neymar? Semmit. Párizsba érkezvén többször összeveszett a büntetők elvégzésén a remek Edinson Cavanival, aki joggal vélte úgy, hogy mivel biztos lábú rúgó, és Neymar volt az új fiú, talán nem kéne rögtön neki próbálkoznia. Látjuk a különbséget?
Neymar és Cavani / Fotó: Givemesport.com
Neymar (és még inkább az apja, a körülötte nyüzsgő slepp, az őt Párizsba csábítgató ex-barcelonai Dani Alvés) a nagyobb pénzt, a vezérbikának járó figyelmet választotta.
Bár állítólag a komolyabb kihívásokat kereste, nem igazolt el a világ talán legkeményebb bajnokságába, a Premier Leauge-be, helyette ahhoz a PSG-hez ment, amely már „B” csapatával is megnyerhetné a francia sorozatot (más kérdés, hogy ez még az „A”-val sem ment tavaly). Hasonló volt ez ahhoz, amikor Pep Guardiola leszerződött a Barcelonát brutálisan kiütő, bombaerős Bayern Münchenhez.
Ez persze Neymar döntése, ez egy szabad világ, ahol a klubhűség, a lojalitás már nagyon keveseknek jelent egyáltalán valamit.
Ettől függetlenül felemelő volt látni, hogy az elvileg formán kívüli Real Madrid szerda este remek győzelmet aratott a legyőzhetetlennek tartott PSG felett, amelyben Neymar hiába csinált meg kismillió cselt, ha végül a Real rúgta a gólokat. Mivel a Real a világ egyik legjobban kontrázó csapata, az 1–3 után könnyen elképzelhető, hogy a katari-francia együttes már a nyolcaddöntőben kiesik. Jó üzenete lenne. Pénzzel, csak pénzzel nem lehet mindent elérni. Pedig az akad a PSG-nél.
Al-Khelaifi dűhe és milliárdjai
A komoly futballtradícióval nem bíró, 1970-ben alapított egyesületet 2011-ben vette meg a katari Nasser Al-Khelaifi, aki pár év alatt világverőnek szánt együttest épített. A PSG ma már szinte utolérhetetlen a szponzorpénzeket tekintve, és ez akkor is így van, ha ezek jelentős része Al-Khelaifi és más katari cégektől érkezik. (Ezzel – is – lehet kijátszani a pénzügyi „Fair-playt”).
Az irdatlan összegekhez képest kissé lassú fejlődés tagadhatatlanul látszott, de tavaly óriási pofont kapott a klub. Bár az első, 4–0-ra megnyert meccs után senki sem adott esélyt a Barcelonának, a katalán csapat (Neymar vezetésével) 6–1-re nyert, és kiejtette a PSG-t.
A következő kép korábban, még 2014-ben készült a katari milliárdosról, akkor, amikor a (szintén középcsapatból felfújt) Chelsea ejtette ki a csapatát. Nagyjából ilyen fejet vághatott tavaly is.
Morcos / Fotó: Whoateallthepies.tv
Ha azt gondoltuk, hogy tanultak belőle, nem így van. A katari azt tette, ami a legelemibb reakció: megvette Neymart.
A legnagyobb hiba az volt, hogy nem rúgták ki azt az Unai Emery-t, aki edzőként nem csak ezt a bukást, de a francia bajnokság elveszítését is felírhatta magának tavaly (a maga módján ez még nagyobb pofon volt). S aki most szerdán is alulmaradt.
A második félidő sokáig a PSG-é volt, ennek ellenére a spanyol szakember egyetlen cserepadon ülő klasszisát sem hozta be, helyette lecserélte Cavanit, hogy egy jobbhátvédet cseréljen be a helyére. Nem lehet mindent egy lépésre fogni, de a gyávaságnak ára volt. A Real átvette az irányítást és a PSG amatőr hibáira építve két góljával megnyerte a meccset (3–1).
Kis szerencsével, de nem érdemtelenül. Az igazi szenvedélyt ugyanis csak Zidane tanítványaitól láttuk. Elég megnézni a következő fotót:
Zidane és Marcelo / Fotó: Origo/AFP
Neymar a statisztika szerint tizenhétszer cselezett a Real elleni meccsen. És mire mentek vele?
Facebook
Twitter
YouTube
RSS