Ha az angol bulvársajtó még mindig a régi, akkor most Kane lesz a bűnbak a kiesésért – Anglia–Franciaország 1:2

Sokkal jobb meccset kaptunk az angol–francia örökrangadótól, mint amire számítottunk. Gyötrelmes unalom és mezráncigálás helyett pörgős iram, sokat veszélyeztetett kapuk, gólok és nagy fordulatok – volt itt minden, ami egy emlékezetes meccshez kell. Harry Kane pedig előbb egy belőtt büntetővel megidézte Wayne Rooney gólrekordját, majd egy kihagyott büntetővel David Beckhamet is emlékezetünkbe idézte, hiszen a nagy elődhöz hasonlóan Kane lábában is ott volt, hogy Anglia ne essen ki, de benne is maradt. A franciák a mezőnyt nem tudták uralni, viszont hatékonyságban jócskán felülmúlták a szokásos világbajnoki ügymenetükbe visszazökkent szigetországiakat.

Próbálkozásokkal, beívelésekkel, réskereséssel telt az első negyedóra; egyik csapat sem emelkedett ki, de a franciák megindulásaiban több veszély érződött. Épp elkezdtünk volna lélekben rákészülni egy végtelen történetre, amiben nem bír egymással a két azonos erejű csapat, amikor Giroud nagy helyzetben egy középre tartó csukafejessel mozgatta meg Pickfordot. Hamarosan aztán Tchouaméni középen, vagy huszonöt méterre a kaputól labdát kapott, lekezelte, majd óriási erővel a jobb alsóba durrantott a hiába nyújtózkodó Pickford keze mellett. Az idén a Real Madridba igazolt 22 éves védekező középpályásnak eddigi élete alighanem legnagyobb lövését láttuk. A hátrány azonban megihlette az angolokat, agilisen átvették az irányítást. Kane többször is egyenlíthetett volna, Lloris fogta, illetve szögletre védte egy-egy lövését, a kettő között pedig hiába küzdött érte nagyon az angol csapatkapitány, a videobíró ellenőrzése után nem adtak meg neki egy büntetőt Upamecano véleményes védekezési eljárása után.

Nagyjából negyedóra után kijöttek a szorításból a franciák, de továbbra is angol kézben maradt a találkozó – kivéve persze az állást. Fellélegezhetett aztán a francia csapat a félidő hajrájára, amely a játék képéhez képest kicsit meglepő módon inkább a kékek hajrája volt. Mbappé nagyon tisztán kapott meg egy balról visszagurított labdát a tizenhatos kellős közepén, de úgy fölédurrantotta, mintha nem a világ egyik legfélelmetesebb csatára lenne.

Tchouaméni hatalmas bombája úton a háló felé. Fotó: MTI/EPA/Rungrodzs Jongrit

A szünetben edukálhatta Southgate a tanítványait, mert a második félidőre megint úgy futottak ki, mint akik tudnak a hátrányukról és ennek hatásáról a lehetséges kiesésükre. Rögtön Llorisnak kellett kitolnia a léc alól Bellingham tizenhatos vonaláról eleresztett bombáját, de ezután is csak jöttek-jöttek az angolok. A francia védelem hol kifejelte a beívelést, hol blokkolta a lövést, erőst lógott a levegőben az angol egyenlítés. A meccs addigi hősénél, Tchouaméninél szakadt el a cérna, amikor elakasztotta a kapu előtt nagyon jól kavargató Sakát. Az volt ezzel a fő gond, hogy a francia középpályás a büntetőterületen belül, a bíró orra előtt tette mindezt, és a spori nem is teketóriázott, jött a sípszó meg a tizenegyespont felé kinyújtott kar. És jött az ítéletet végrehajtani Kane is, aki nagyon magabiztos volt, és nemcsak egyenlített, de az 53. válogatott góljával beállította Wayne Rooney rekordját is.

Kane itt még fent… onnan lehet a legnagyobbat zuhanni. Fotó: MTI/EPA/Tolga Bozoglu

Bitangjó adok-kapok alakult ki ezután, a játékot uraló és immár az eredmény tekintetében is nyugodtabb angoloknak eszükbe se jutott, hogy esetleg ne nyerjenek, úgyhogy folytatták a jól szervezett offenzívát. Ezt időnként megszakították a franciák ritkább, de szintén tetszetős alakításai. Rögtön az angol egyenlítés után Rabiot csapott le két angol védő között egy eleve neki szánt hosszú indításra, de futtában suhintotta rá, Pickford pedig kiütötte a bivalyerős, de nem túl pontos lövést. Kane és Saka is lövéssel próbálkozott, Maguire pedig hajszállal fejelte mellé Henderson beívelt szabadrúgását. Anglia nagyon összeszedetten iparkodott, aztán a franciák egyszer kitámadtak, és megint elvégezték a pusztítást az angol lelkekben. Valaki kitalálhatta, hogy Giroud-nak gólt kéne rúgnia, mert két perc leforgása alatt előbb melléfejelt egy kevéssel, majd a kaputól hat-hét méterre érte őt egy visszafejelt labda, amelyet rákanalazott, de Pickford kiszenvedte valahogy, végül aztán Griezmann baloldali beadását már ellentmondást nem tűrően fejelte be közelről. Csak néhány percig örülhettek a franciák, mert Hernandez hátulról felöklelte az előreívelt labdára érkező Mountot, a bíró pedig hosszú videózás után megadta a második angol büntetőt is. Jó-e, ha ennyire egy emberre van kihegyezve a büntetőrúgás egy csapatban? Ezen most már Kane is gondolkodhat, mert olyan rútul fölédurrantotta, mintha nem a világ egyik legfélelmetesebb csatára lenne. Ha kapott volna egy húsz centivel magasabb kaput, ez akkor sincs bent. Kétségbeesett angol rohamozás vette kezdetét, amely a percek múlásával egyre kétségbeesettebb lett. Az utolsó utáni pillanatban ugyanonnan kaptak szabadrúgást az angolok, ahonnan a hollandok egy nappal korábban, szintén az utolsó utáni pillanatban, ám Rashford csak felülről tudta megrezgetni a hálót.

A győztes gólt szerző Olivier Giroud is válogatottja gólrekordere már, akárcsak Kane, de mennyire más most az ő helyzete! Fotó: MTI/EPA/Rungrodzs Jongrit

ANGLIA–FRANCIAORSZÁG 1:2 (0:1)
al-Hor, al-Bajt Stadion, v.: Wilton Pereira Sampaio (brazil)
gólszerzők: Kane (54., büntetőből) – Tchouaméni (17.), Giroud (78.)
sárga lap: Maguire (89.) – Griezmann (43.), Dembélé (46.), Hernandez (82.)