Egy hónap múlva Magyarország választ, méghozzá két út között. Ezért ez a választás nem csak a következő négy évről, hanem a rákövetkező évtizedekről is dönt. 2018-ban egyrészt a maga útját járó, szabad és független Magyarország eddigi eredményeinek megvédése és jövőbeni gyarapításuk a tét. Másrészt azonban nem csak az a kérdés, hogy ami 2010 óta megvalósult, az folytatható legyen, hanem az is, hogy életmódunkról és szokásainkról mi magunk határozhassunk a továbbiakban is – írja Választási Kiáltvány jegyzetében a mandineren Békés Márton, történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója.
A nemzeti és demokratikus erőkkel a nemzetek fölötti, antidemokratikus szerveződések és azok hazai szövetségesei állnak szemben. – Nekünk Magyarország az első – fogalmaz a szerző.
Hozzáteszi, hogy választás tétje az, hogy Magyarország független, szuverén és magyar ország maradjon.
Emlékeztet, hogy a 2010-es választás, majd az annak eredményeként megalakuló kormány tevékenysége és az azt megerősítő 2014-es választás kimenetele s a rákövetkező újabb négy év munkája nemcsak, hogy szakított a posztkommunizmussal, de önálló és önmagáról rendelkezni képes pályára állította Magyarországot. Mint fogalmaz: ennek megvédése és továbbfejlesztése most a tét.
Az önálló, magabíró és magyar ország képviselői állnak az egyik oldalon, míg a másikon azok, akik ellenzik ezt – írja Békés Márton.
Kifejti, hogy már nem elsősorban a 19–20. század nagy törésvonala mentén, vagyis a jobb- és a baloldal között zajlik a politikai konfliktus, hanem azok között, akik hisznek a nemzetállamokban, a határok fontosságában, a család és a munka értékében, és azok között, akik „nyitott társadalmat”, a nemzeti identitások felszámolását, a család felbomlását és a munka leértékelését akarják.
Kik alkotják a két oldalt- teszi fel a kérdést.
Az egyedül kormány- és kormányzásképes formáció alkotja az egyik oldalt, a globális struktúrák (önkéntes vagy akaratlan) szövetségesei pedig a másikat.
Az ellenzék programja történész szerint legfeljebb annyi, hogy “leváltani Orbán Viktort”. Megemlékezik a jegyzet író az ellenzéki összeburlásokról, együttműködésekről, koordinált jelöltállításról is:
A kényszerkoalíciók olyanok, mint a víz és az olaj: tagjai nem keverednek egymással, és emiatt állandó veszélyforrást jelentenek a stabilitásra és a biztonságra. Egy instabil, gyenge és kormányozatlan ország minden külső- és belső fenyegetésnek kit van téve, így még azok is elveszítenék az elmúlt két ciklus alatt elért közös eredményeinket, akik hisznek a kormányváltást ígérőknek.
Ezért most egyszerre kell megvédenünk az eddig elért eredményeinket és harcba szállni azért, hogy azokat egyáltalán folytatni lehessen. Az utóbbi harc győztes megvívása nélkül eredményeinknek még fenntartására se kínálkozna esély! Életmódunk megóvása nélkül ugyanis nem volna lehetőségünk az eddigi eredmények megőrzésére, különösen nem azok gyarapítására. A két feladat nem verseng egymással, de kétségtelen, hogy az előbbi híján az utóbbi eleve nem sikerülhetne. A kormány újabb négy évre való felhatalmazásával egyszerre lesz lehetőség az eddigi eredmények megőrzésére, további gyarapításukra és életmódunk biztosítására.
Végül kijelenti, hogy ha azok nyernének, akik ma spekulálnak, azzal Magyarország veszítene.
Az egész jegyzetet a mandineren, ITT megtalálja.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS