Hamis tanúzásért feljelentené az ügyészség a katonai elhárítást

A romagyilkosságok vizsgálatában minden eljáró hatóságot félrevezetett a Katonai Biztonsági Hivatal és egyik tanúként meghallgatott munkatársa, ezért a Pest Megyei Főügyészség büntetőfeljelentés megtételére tett indítványt a sorozatgyilkosságot tárgyaló Budapest Környéki Törvényszéken – tudta meg a PestiSrácok.hu

PESTISRÁCOK.HU

Oknyomozó portálunk megszerezte a Pest Megyei Főügyészség (PMF) erről szóló indítványát. Abban a főügyészség kijelenti: azzal, hogy a Katonai Biztonsági Hivatal a főügyészség megkeresésére letagadta, hogy a hat áldozatot követelő romák elleni gyilkosságsorozat most folyó büntetőperének negyedrendű vádlottjával, Csontos Istvánnal titkos kapcsolatban állt, valamint azzal, hogy az egykori hivatásos katona tartótisztje, H. Ernő „a nyomozó hatóság előtt, az ügy lényeges körülményeire vonatkozó valótlan tartalmú nyilatkozatot is tett”, minősített hamis tanúzást követhetett el. A törvényszék egyelőre még nem reagált az indítványra, de nem kizárt, hogy legkésőbb az ügy elsőfokú lezárása után a megteszi feljelentést. Erre több okból szükség lehet.

Letagadták a Holdat is az égről…

Ha megindul a nyomozás, az például fény deríthet arra, hogy a KBH-nak a Pest Megyei Főügyészség és a Budapest Környéki Törvényszék megkeresésére mi oka volt letagadni, hogy a negyedrendű vádlott titkos kapcsolatban állt a hivatallal, vagyis annak munkatárásával, az ügyben tanúként meghallgatott H. Ernővel.

Csontos István a romagyilkosságok tárgyalásán is beszélt hírszerzői szerepéről Fotó: PestiSrácok.hu

Emlékeztetőül, a főügyészség 2010. február 9.-én kereste meg a KBH-t, hogy az oldja fel Csontos Istvánt a titoktartási kötelezettsége alól, ugyanis a férfi a rendőrségi kihallgatásán azt állította, hogy őt gyanúsított társa, Kiss Árpád a tiszalöki támadás, vagyis 2009 április 22. után megfenyegette. Amikor pedig a nyomozók az okokról faggatták, Csontos azt válaszolta, hogy erről részletesen csak akkor beszélhet, ha a KBH feloldja titoktartási kötelezettsége alól. De ugyanerre hivatkozott, amikor a rendőrök a gyilkosok utolsó támadásáról, azaz a kislétai merénylet részleteiről kérdezték. A főügyészség hat kérdést tett fel. Többek között azt: „A tiszalöki és a kislétai bűncselekmények elkövetése közötti időszakban a bűncselekmények elkövetőiről birtokában lévő információkat, illetve a saját szerepével kapcsolatos információkat Csontos István Csaba megosztotta-e valakivel?”

A KBH – Kovácsics Ferenc altábornagy, főigazgató aláírásával – három napon belül válaszolt, s közölte: Csontost az ügyben nem terheli titoktartási kötelezettség, így az alól felmentést sem adhat. A hat kérdéskörben pedig „nem szerepel olyan, amelyről hivatalunk tudomással bírna, illetve amelyekben Csontos István Csaba államtitoknak, vagy szolgálati titoknak minősülő adatra vonatkozó titoktartási kötelezettség terhelné” a KBH irányában.

Rejtély, vagy hanyagság?

Pedig Csontos Istvánt a tiszalöki támadás után és a kislétai gyilkosság előtt néhány nappal megkereste KBH-s tartótisztje, H. Ernő, hogy a romagyilkosságokkal kapcsolatban faggassa. A PestiSrácok.hu birtokában van egy 2009. június 9-i rendőrségi jelentés, amelyben az akkor már képbe került Csontos kapcsán a nyomozó felveti, hogy „célszerű lenne beszerezni a Katonai Biztonsági Hivataltól a Csontos István Csabára vonatkozó, nyilvántartásukban fellelhető anyagokat, majd ezt követően vizsgálni a szorosabb ellenőrzések bevezetésének szükségességét.” Az, hogy ez meg is valósult, a nyomozati iratokban nem találtuk. Ennek több oka lehet. Vagy meg sem történt a kapcsolatfelvétel, de ennek kicsi a valószínűsége, hiszen 2009 nyarán már majdnem eljutott a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) a későbbi vádlottakhoz, tehát a nyomozás igen nagy erőkkel folyt. Az is lehet, hogy megtörtént a kapcsolatfelvétel, de a KBH – ugyanúgy, mint a többi hatóságot – lerázta az NNI-t. Vagy titkosítottan történt a megkeresés, ez esetben viszont nem lehet nyoma még a nyomozati iratok között sem. Vélhetőleg tehát az NNI nem kapott információt Csontosról a KBH-tól. Ellenkező esetben– ha a hivatal korrektül tájékoztatta volna a rendőrséget arról a sajtóban is feltárt tényről, hogy Csontos a KBH egyik titkos kapcsolata és 2003-tól, több esetben adott információkat a másodrendű vádlott, azaz  Kiss István és még ki tudja, mely debreceni illetőségű fiatal szélsőjobbos tevékenységéről – talán még hamarabb „szorosabb ellenőrzés” alá vonták volna Csontost, és akár még a kislétai támadás előtt elfoghatták volna őt a halálbrigád többi tagjával együtt.

Nem tudni, hogy a Katonai Biztonsági Hivatal vezetőinek valami takargatni valója van-e az ügyben, esetleg még sötétebb összefüggések állnak a háttérben, vagy csupán a hanyagság és az amatőrizmus uralkodott el a kétezres évek vége felé a katonai titkosszolgálatnál, de az egyértelműnek tűnik, hogy ha elvégezték volna a dolgukat, legalább a Kislétán meggyilkolt 45 éves roma asszony az élők sorában maradhatott volna.

Minden ügynökkel beszélni kell!

Azt is valószínűleg a nyomozásban lehetne kideríteni, hogy ha a rendőrségnél Csontos 2009. júniusában képbe került, akkor egy hónappal később – ráadásul a kislétai támadás előtt pár nappal (!) – , amikor az egykori katona találkozott KBH-s tartótisztjével, az milyen okból nem faggatta kitartóan a bűncselekményről?

Kislétán a támadók belőttek az ablakon
Fotó: PestiSrácok.hu

Hiszen a PestiSrácok.hu birtokában lévő vallomás szerint a romagyilkosságokról szinte csak érintőlegesen beszéltek, holott H. Ernő pár mondattal feljebb azt állította: azért találkozott Csontossal, mert a „KBH főigazgatója adott ki egy utasítást, hogy mindenkivel szót kell váltanunk ezen bűncselekmény kapcsán, és a legkisebb eredmény esetén is azt jelentenünk kell.” Ez esetben is több megoldása lehet a titkolózásnak. Elképzelhető, hogy H. Ernő azért bagatellizálta Csontossal való beszélgetésüket, mert tényleg így történt, így viszont ez elemi hiba. Az előző kormányzat titkosszolgálati játszmáit ismerve azonban az sem kizárt, hogy H. Ernő parancsba kapta, hogy hazudjon a rendőrségen, Csontossal együtt. De elvi lehetőségként azt se zárjuk ki, hogy H. Ernő félt, hogy államtitkot árulhat el. Utóbbira utalhat a nyomozó egyik kérdésére adott válasza is:

„Előadó: (…) Felmerülhet-e a lehetősége annak, hogy Csontos István esetleg olyan helyzetbe kerülhet, vagy került, ami szükségessé, indokolttá teszi azt, hogy indőnként ellenőrizzék egy-egy találkozó alkalmával a változásokat nála, volt-e konkrét indok, ami ezt szükségessé tette?
Tanú: Álláspontom szerint e kérdéskörben titoktartási kötelezettség terhel, mely alól a felmentést a KBH főigazgatója adhatja meg.„

Magát buktatta le a hírszerzőtiszt

Azonban e válasz más kérdést is fölvet. Történt ugyanis, hogy H. Ernőt a Budapest Környéki Tövényszék is beidézte tanúként a romagyilkosságok egyik tavalyi tárgyalási napjára, annak rendje és módja szerint. A tárgyalás zárt ajtók mögött folyt le, de a PestiSrácok.hu megszerezte a zárt tárgyalás jegyzőkönyvét is. Ekkor árulja el H. Ernő: „ Titkos kapcsolatot tartottam Csontos Istvánnal.” Sőt, kiderült az is, hogy „ a nemzetbiztonsági törvényben számunkra leírt feladatokra kértük meg.” Elárulja a tartótiszt, hogy „természetesen” kért Csontostól szélsőséges szervezetek, csoportosulások tevékenységéről információt. Figyelemre méltó, ahogy H. Ernő fogalmaz: „ A leszereléséig volt a titkos kapcsolattartás. A leszerelését követően teljesen megszakadt a kapcsolatunk, és egyetlen egy esetben kerestem meg szakmai munka kapcsán.”

A kislétai támadásban egy anyára és lányára lőttek, utóbbi túlélte. Sokak szerint a romagyilkosok utolsó gyilkossága elkerülhető lett volna. Fotó: PestiSrácok.hu

Ez volt az a fent már említett találkozás, amelyen szinte alig beszéltek, csupán érintőlegesen a sorozatgyilkosságról. A másik érdekessége a fent idézett, még a rendőrségen tett H. Ernő vallomásnak, hogy később, a bíróságon a tartótiszt elismerte, hogy több kérdésben azért mondott a rendőrségen valótlanságot, mert nem volt feloldva a titoktartási kötelezettség alól. Pedig mondhatta volna azt, ha úgy érezte, hogy titkot sértene, hogy nem válaszol a rendőr kérdésére, mert nem kapott rá felmentést.

Komoly szervezetre bukkant, de nem árulta el?

Amikor Csontost 2010 februárjában folytatólagosan kihallgatták és közölték vele, hogy a KBH szerint nem terheli titoktartási kötelezettség, az ügy előadója megkérdezte Csontostól, ki volt a KBH-s tartótisztje. A katonai besúgó ezt elárulta, és azt is, hogy rendszeresen „a KBH-t segítettem bizonyos információkkal.” De továbbmegy és kiderül, hogy a tiszalöki támadás után próbálta kiismerni a többieket, ami sikerült is neki. De mást is megtudott a „többiekről”: „…lényegében egy komoly szervezetet szerettek volna létrehozni, illetve nem is szerettek volna, hanem már létre is hozták ezt a szervezetet.” Nos, ha mindez Csontos számára is világos volt, és a KBH-s tartótisztje – a tiszalöki eset után, és a kislétai támadás előtt néhány nappal – kifejezetten a romagyilkosságok miatt megkereste, vajon életszerű-e az a vallomás H. Ernő részéről, hogy a titkos kapcsolata nem mondott el a romagyilkosságokról semmi konkrétumot, így a beszélgetést nem is írta meg jelentésnek? Korábbi újságcikkekben már leközölték a tartótiszt még a nyomozás során tett vallomását. Abból a beszélgetésből az a verzió is megrajzolható, hogy Cs. István – akit még katonai előélete okán Csontrabló becenévvel illettek – végig jeleket küldött tartótisztjének, H. Ernőnek, mintha ki akart volna szállni a halálbrigádból, vagy meg akarta volna akadályozni a további gyilkosságokat, ám a tartótiszt ezeket elengedte a füle mellett.

A jelentés jelentése

Gulyás József (középen) tényfeltáró bizottságát is átverte a KBH Fotó: PestiSrácok.hu

Visszatérve végezetül egy kicsit a KBH szerepére. Gulyás József a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának egykori SZDSZ-es tagja a romagyilkosságok ügyében a nemzetbiztonsági szolgálatok felelősségének kivizsgálására (2009. őszén) alakult parlamenti tényfeltáró munkacsoport vezetőjeként készített jelentést. Erről a jelentésről is írt egy, a nyilvánosságnak szánt összefoglalót, a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet felkérésére. A dokumentumot  tavaly tette közzé. Ebben a volt politikus sok más mellett azt állította:

„A bizottsággal megosztott információk, továbbá később, már a vizsgálat során kért és megkapott dokumentumok ismeretében, valamint a KBH munkatársainak meghallgatásai után a tényfeltáró munkacsoport a rendelkezésére álló információk alapján nem értékelte, nem értékelhette helyén a Katonai Biztonsági Hivatal szerepét a nyomozás elősegítésében. Utólag, közel tíz hónappal a vizsgálati jelentés elfogadását követően – 2010 nyarának végén – azonban olyan, merőben új információk kerültek nyilvánosságra (konkrétan: Cs. István negyedrendű vádlottat „szerződéses katonai szolgálatának idején – a KBH korábbi vezetésének állításával ellentétben – valóban beszervezték.” Ezt követően a vizsgálatban részt vett képviselők – egymástól függetlenül – azon véleményünknek adtak hangot, hogy alapvető információkat elhallgattak előlük, tulajdonképpen „átverték” őket, ezért nem is vizsgálhatták kellő alapossággal a KBH felelősségét a nyomozó hatósági munka támogatásával összefüggésben.
Miután nyilvánosságot kapott, hogy a negyedrendű vádlott és a KBH-s tartótisztje között 2009 nyaráig élő kapcsolat volt, és a KBH ezzel összefüggésben információkat tartott vissza, Tarjányi Péter – aki rendőrségi-nemzetbiztonsági ügyekben szakértőként ismert – erős kritikával élve így fogalmazott: „komolyan aggódom amiatt, hogy a végén kiderül: az utolsó, kislétai gyilkosság megelőzhető lett volna, ha az ügyben eljáró hatóságok mindegyikénél mindenki teszi a dolgát. Én ma nagyobb esélyt adok annak, hogy a Katonai Biztonsági Hivatal bűnös mulasztása miatt ölhették meg utolsó áldozatukat a romavadászok, mint annak, hogy ez az egész csupán merész fantáziálás lenne.”

Persze a jelentés jelentéséből sem lett ügy, ha viszont a PestiSrácok.hu által most bemutatott hamis tanúzásos feljelentésre a nyomozás megkezdődne, talán kiderülhetne: a Katonai Biztonsági Hivatal bűnös, vagy csak gondatlan mulasztással járt-e el az évszázad egyik legbrutálisabb, a nemzetközi közvéleményt is foglalkoztató gyilkosságsorozatának vizsgálatakor. A válasz keresésekor megfontolandó szempont, hogy a gyilkosságok még folyó bírósági tárgyalásain a vádlottak több homályos, félszeg utalást is tettek arra, hogy a halálbrigád mögött mások, megrendelők is állhattak.