Minden erőnkkel harcolni fogunk a felvidéki magyarság jogfosztását kimondó Benes-dekrétumok eltörléséért – jelentette ki a nemzetpolitikáért felelős államtitkár hétfőn a Tolna megyei Bonyhádon.
Potápi Árpád János a felvidéki magyarok kitelepítésének 70. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen hozzátette: a kitelepítés áldozatainak emléke kötelez bennünket arra, hogy “a határokkal szétszakított magyar nemzet összetartozásának lángját átadjuk a következő generációknak”.
Azt mondta, a felvidéki magyarságra a második világháború után vártak a legsúlyosabb megpróbáltatások: hontalanná váltak saját hazájukban, és elszenvedőivé egy “ördögi tervnek”, amely felelősöket keresett az ártatlanok között.
A politikus felidézte: 1947-ben és 1948-ban 23 ezer magyar család, összesen csaknem százezer felvidéki magyar érkezett Magyarországra a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény keretében, de az 1945 és 1949 között csehszlovák területekről elmenekülőkkel együtt csaknem százötvenezren hagyták el ezeréves szülőhazájukat. Közülük háromezren Tolna megyében találtak új otthonra, azokban a házakban kaptak helyet, ahonnan akkor költöztek ki előző lakóik, a hasonló bélyeget viselő német családok – tette hozzá.
Edvard Benes csehszlovák elnök Párizsban, 1939.
A Völgységi Múzeum előtt tartott megemlékezésen, amelyen mintegy kétszázan vettek részt, Potápi Árpád János úgy fogalmazott: az áttelepített felvidékiek hét évtized elteltével sem feledték el szülőföldjüket, a lelki kötelékek összekötötték őket a határ másik oldalán élőkkel. Szavai szerint az egymáshoz ragaszkodás tartotta egyben a sorompókkal elválasztott nemzetrészeket.
A nemzeti összetartozás napja alkalmából köszönetet kell mondani annak a két és fél millió Kárpát-medencei magyar embernek, aki nem hagyta el szülőföldjét, kitart, “őrzi egykori országunkat” – mondta az államtitkár.
Hontvári Ferenc, a felvidéki Kismácséd (Malá Maca) polgármestere köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy a településről előbb 234 embert vittek el Csehországba, majd 1947. május 5-től hat alkalommal 81 család 315 tagját telepítették át Magyarországra. Az egész Felvidéken nincs olyan család, amelyet ne érintettek volna ezek az események. Sokan évekig nem csomagolták ki holmijukat az új hazában, mert nem hitték, hogy ez végleges megoldás lehet – mondta.
Kitelepített magyarok útban Csehszlovákiából, 1947.
Szólt arról is, hogy a csehek és a szlovákok már megkövették a németeket a kitelepítésért, és
“a cigány holokausztért is bocsánatot kértek, egyedül a magyarok rehabilitációja maradt el”
, sőt a szlovák parlament meg is erősítette a jogfosztást kimondó Benes-dekrétumok érvényességét.
“Anyagi kárpótlásban nem bízik senki, de jó volna, ha erkölcsi jóvátételt kapnának a kitelepített magyarok. Tekintettel a szlovák és magyar kormány jó kapcsolatára, talán bízhatunk abban, hogy ez az igazságtétel megszületik” – jegyezte meg.
Balogh Gyárfás, a Hajósi Felvidékiek Kulturális Egyesületének elnöke a megemlékezésen azt mondta: az elődeik által ott hagyott házak és ingóságok értéke többszöröse annak, mint amit Magyarországon kaptak.
“Tudjuk, hogy a kárpótlást igazságosan nem lehet megtenni, de egy jelképes összeg is sokat enyhítene a fájdalmakon” – hangsúlyozta.
Csehszlovákiában az 1945. április 5-i kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektívan felelőssé tette az ország “felbomlasztásáért”. Az Edvard Benes államfő által életbe léptetett és 1946-ban törvényerőre emelt dekrétumok közül 33 a két nemzetiség alapvető jogait korlátozta, a 33. számú dekrétum pedig megfosztotta őket állampolgárságuktól is.
A bonyhádi ünnepségen a jelenlévők – köztük Kismácséd mellett a felvidéki Fél (Tomásov) és Deáki (Diakovce) község képviselői – megkoszorúzták a múzeum falán 1998-ban, az áttelepítés 50. évfordulóján elhelyezett emléktáblát, azt megelőzően pedig a Szeplőtelen Fogantatás római katolikus templomban misén emlékeztek a kitelepítésre.
MTI; Fotó: fortepan.hu, origo.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS