Hasznos lehet, ha statisztika készül a roma elkövetőkről?

A szélsőjobboldal egy Kádár-korszakban használt kifejezés, a „cigánybűnözés” felmelegítésével alapozta meg viszonylagos népszerűségét. Nagy kérdés, megfelelő válasz lehet-e, ha bűnügyi nyilvántartás készül a roma elkövetőkről, azonban sok a kétely – írja a Népszabadság.

A lap emlékeztet: Kállai Ernő kisebbségi és Jóri András adatvédelmi ombudsman öt éve közös javaslatot dolgozott ki az etnikai adatok nyilvántartásáról. Kállai egyebek mellett az ÁSZ egyik tanulmányára hivatkozott: a romáknak megítélt támogatásoknak legfeljebb tíz százalékáról lehet tudni, hogy valóban az ő javukra fordították. A két ombudsman olyan kritériumrendszer bevezetését indítványozta, amely minimálisra csökkenti a romák kárára elkövetett visszaélések lehetőségét. Alapelvként határozták meg, hogy amennyiben valamilyen előny (ösztöndíj) kapcsolódik a kisebbségi léthez, akkor a származásra vagy identitásra való rákérdezés nem sérti sem az identitásvállalás szabadságát, sem az önrendelkezési jogot.

Indokoltnak tartották azt is, hogy megfelelő eljárással, anonim módon statisztika készüljön az elkövetők származásáról. Napjainkban ott tartunk ugyanis, hogy az adatgyűjtés és nyilvántartás elvi tilalmát felülírja a társadalmi gyakorlat, és minden kontroll nélkül, megállíthatatlanul forog a közbeszédben a „cigánybűnözés” fogalma – mondta 2009-ben Kállai Ernő, remélve, hogy a bűnügyi statisztikák eloszlatják majd a romákról kialakult negatív mítoszokat.

Az etnikai adatok nyilvántartásának kérdése éppen a baloldali pártok által támogatott miskolci Pásztor Albert korábbi kijelentései szolgáltatják az apropót. Ennek kapcsán Borbély Sjoukje pszichológus is külföldi példát említett írásában. Hollandiában – közölte – szabadon jelennek meg statisztikák arról, hogy melyik fajta kriminalitás mely társadalmi csoportokhoz kötődik leginkább. Az újságok hozzák az adatokat, és amilyen gyakorlatiasak a hollandok, ezek alapján lázasan keresik a megoldásokat. A cikkek ezért, nem másért íródnak.

Filippov Gábor, a Magyar Progresszív Intézet elemzője szerint sem ördögtől való, hogy megvitassuk az etnikai adatok statisztikai, akár kriminalisztikai kezelésének lehetőségeit. Akár hasznos is lehet, ha a kérdéshez konyító társadalomtudósok nem hagyják, hogy a témát a szélsőjobboldal tudományoskodó rasszistái sajátítsák ki. Hasonló viták – jegyzi meg – már a Kádár-rendszerben is zajlottak. 1971-től nyilvántartották a bűnelkövetők etnikai hátterét. A sors fintora, hogy az akkor is sokak által vitatott kifejezés, a „cigánybűnözés” legfőbb védelmezői a „hivatalos” adatokból olykor maguk is arra a következtetésre jutottak: egyszerűen nem létezik kifejezetten cigány bűnelkövetési típus vagy sajátosság. Filippov Gábor szerint egy megbízható „etnikai adatbázis” – amely nem csupán a bűnelkövetők, de az áldozatok vonatkozásában is rendelkezésre áll – nem csak arra szolgálhatna, hogy pró és kontra bunkósbotként használják. Az ENSZ Faji Megkülönböztetés Elleni Bizottsága többször is felhívta a figyelmet: az etnikai adatok nyilvántartása arra is alkalmas lehet, hogy a bűnüldözésben, a büntetőeljárásokban és a büntetés-végrehajtásban megnyilvánuló diszkriminációról pontosabb képet kaphassunk.

Az elemző azt is megemlítette, hogy a kérdésre, „ki a cigány?”, ma is csak nagymértékben szubjektív válaszok adhatók. A sokszor példaként felhozott Egyesült Államokban az afroamerikaiak önminősítése és a külső minősítés az esetek 90 százalékában megegyezik. Nálunk jóval kisebb arányban van cigány identitásuk azoknak, akiket a környezetük cigánynak tart. A származással kapcsolatos kérdésnek a puszta felvetése is rendkívül taszító történelmi asszociációkat ébreszthet.

Filippov Gábor szerint két kérdést kell egy valódi szakmai vitában minden kétséget kizáróan eldönteni. Létezik-e olyan objektív és következetesen alkalmazható szempontrendszer, amely alapján meg lehet határozni az etnikai hátteret? Ha létezik, levonhatók-e ilyen adatokból olyan tanulságok, amelyek a „hagyományos” szociológiai vizsgálatokból nem?

Forrás: Népszabadság