Heti Válasz: nem a politika, hanem a hirdetők győzték le az Origo stábját

Nem a politika, hanem a piac, a Google-re és a Facebookra menekülő hirdetők győzték le az Origo stábját – írja a Heti Válasz, amely a holnap megjelenő számában foglalkozik majd bővebben az Origo-botrány eddig ismeretlen összefüggéseivel. A hetilap úgy tudja, Vaszily Miklós igazgató belső körben már hónapokkal ezelőtt – bőven a Lázár- és Rogán-ügyek felhabzását megelőzve – egyértelművé tette, hogy a Telekom hosszú távon csak akkor finanszírozza a portált, ha kereskedelmibb felületté válik. A Heti Válasz szerint az Origo június eleji főszerkesztőváltása nem a sajtószabadság végéről szól. Inkább azt igazolja, hogy az online sajtó pénzügyileg még a nyomtatottnál is kiszolgáltatottabb.

SZARVAS SZILVESZTER – PestiSrácok.hu

Az Origo-botrány eddig ismeretlen összefüggéseire világít rá holnap megjelenő számában a Heti Válasz, amely portálján már ma megszellőztette információit. A hetilap szerint az Origo Média és Kommunikációs Szolgáltató Zrt. 2008 óta évről évre negatív adózott eredményeket produkált, az eredménytelensége gigantikus. “Az elmúlt bő két hétben a magyar média e számok ismertetése nélkül volt képes írni az Origo főszerkesztőjének kirúgásáról” – írja a Heti Válasz. Ugyan mindehhez azt is hozzáteszi, hogy aligha csoda, ha egy közéleti portál főszerkesztőváltásánál felmerül a politikai befolyásolás gyanúja – a pártok és a sajtó ugyanis sosem voltak hermetikusan elkülönítve egymástól. “A szavazatvásárlós bajai videó óta tudjuk, hogy a hvg.hu munkatársai az MSZP székházából kaptak muníciót a botránykeltéshez, és nyilván az is életszerű, hogy fideszes politikusok telefonálgatnak, ha a kormány szélessávúinternet-terjesztési partnerének (Magyar Telekom) lapja (Origo) kellemetlen írásokat közöl Lázár János utazási szokásairól vagy Rogán Antal ingatlanjairól. Ennél szomorúbb tény azonban, hogy hiába (volt) az egyik legtartalmasabb hírportál az Origo, a lap – jelenlegi formájában – politikai nyomásgyakorlás nélkül is végstádiumba jutott“ – vélekedik a Heti Válasz.

A hetilap kifejti, pénzügyi értelemben jóval kiszolgáltatottabbak az online híroldalak, mint a nyomtatott sajtó, míg ugyanis a print lapokért fizetnek a vásárlók, a netes médiumok ingyen kínálják az információkat, tehát a kiadásokat a reklámbevételekből kellene fedezni. Csakhogy a Magyar Reklámszövetség 2013-as adatai szerint a hirdetők a 175 milliárd forintos reklámtorta mindössze 22,2 százalékát költik el az interneten, ezen belül pedig olyan nemzetközi cégek szívják fel a költések jelentős részét, mint a Google, a YouTube és a Facebook. (Mindezt úgy, hogy a Facebooknak nincs is magyar vállalata, az itteni Google-leány pedig mindössze tucatnyi bejelentett munkavállalóval dolgoztat.)

“Ilyen körülmények között háromféle módon lehet életben tartani nagy online hírszerkesztőségeket. Először is segíthet az állam egy nagyobb hirdetési kontingenssel – ezzel a lehetőséggel él az Index. Másodszor megjelenhetnek amerikai nagybácsik, akik üzleten kívüli célok által meghatározott támogatásban részesítenek egy-egy újságíróstábot. Erre a legnyilvánvalóbb példa Magyarországon a 444.hu, melybe nemrég szállt be kisebbségi – de a kiadó alapszabálya és tevékenysége tekintetében vétójoggal rendelkező – tulajdonosként a Soros György által elindított Media Development Investment Fund (MDIF) egyik cége. Az állami és a külföldi (alapítványi) finanszírozás lehetősége persze nem minden online médiumnak adatott meg. Az Origónak például a legkevésbé sem, így a kiadónak egy harmadik életben maradási stratégiát kellett választania” – írja a Heti Válasz. A hetilap úgy tudja, Vaszily Miklós igazgató belső körben már hónapokkal ezelőtt – bőven a Lázár- és Rogán-ügyek felhabzását megelőzve – egyértelművé tette, hogy a Telekom hosszú távon csak akkor finanszírozza a portált, ha kereskedelmibb felületté válik. A cél tehát az lett, hogy a látogatók ne csak olvassanak, hanem vásároljanak is (nyilván Telekom-alkalmazásokat), illetve a bevett hirdetők mellett be lehessen vonni a kisebb reklámozókat is.

Összegezve a Heti Válasz úgy vélekedik az Origo-botrányról, hogy a politika önmagában nem tudta volna legyőzni az Origo stábját, a piac (tehát a Google-re és a Facebookra menekülő hirdetők) viszont igen.