Hölvényi György: A Szentatya beállt a jelen és a múlt, a hívő és a nem hívő kereszteződésébe

Mi kereszténydemokraták megkérdőjelezhetetlenül az értékalapú nyugati világhoz és a római gyökerű kereszténységhez tartozunk – felelte a kormány szellemi holdudvarában dúló kelet-nyugati értékvitáról feltett kérdésünkre Hölvényi György kereszténydemokrata politikus, volt egyházügyi államtitkár, az Európai Parlament néppárti képviselője. A PestiSrácok.hu-nak adott karácsonyi interjúban a katolikus, közismerten vallásos politikust arra is megkértük, mondja el, mivel bátorítaná így ünnep idején az Istent kereső embereket. Hölvényi beszélt Ferenc pápa strasbourgi felszólalásáról is, amelyet a kommunistáktól a szélsőjobboldalig majdnem minden képviselő megilletődve és állva tapsolt meg. És vallja: Európa túljutott az erkölcsi mélyponton és a XXI. század – ha odatesszük magunkat –  az erkölcsi megújulás százada lehet. Az uniós képviselő szerint nem igaz, hogy a keresztény Európa eszményét az orosz ortodoxok őrzik. Szerinte el kell vonatkoztatni Moszkva állami deklarációitól, s ha csupán az orosz társadalom lelkiségét tekintjük, aligha hihető, hogy azt kellene követnünk. Hölvényi György nyíltan értékelte azt a kőkemény kormánykritikát is, amelyet Erdő Péter bíboros és a KDNP fogalmazott meg nemrég.

HUTH GERGELY – PestiSrácok.hu

Tavaly azt mondta, egyházügyi államtitkár nem lehet prédikátor. Azóta a választóktól más feladatot kapott. A hitét megélő emberként így már igazán adhatna tanácsot azoknak, akik szeretnék megérteni az ünnep lényegét, de vacillálnak, ólomlábaik visszatartják őket, mondjuk az éjféli misétől!

Azt tavaly is mondtam, hogy ilyenkor mindenki próbáljon csendben lenni, elmélyülni. Ez a hívők és nem hívők karácsonyára egyformán vonatkozik. Észre kell vennünk, hogy nem csak egy kellemes családi együttlétről, az ajándékok kibontásáról van szó, hiszen ez az egész ünnep nem lenne, ha Jézus Krisztus nem született volna meg. A születés tényén nem lehet vitatkozni. A kereszténység egyik legnagyobb ünnepén kereső emberként is találhatunk kincseket. De ennek is az előszobája a csend, amiről beszéltem. Van egy világvallás, amely a legnagyobb, és amely azt mondja, hogy félre kell tenni a korlátainkat, gyengeségeinket, problémáinkat és el kell hinnünk, hogy a szeretet megtestesül és a szeretetnél nincs fontosabb érték.

Ferenc pápa Strasborugban, az Európai Parlamentben, november végén keményen odaszólt a gyermeket nem vállaló, csak a pénz körül forgó Európának, amelynek szerinte “sürgősen újra fel kell fedeznie önmagát, lelkiségét.” Mondhatnánk, nem mondott újat, de mégis szokatlanul nagy hatása volt a beszédnek. Ez a kritika a télfát állító, Betlehem-szétverő Nyugatnak szól, vagy a Ká-Ká-régió is érdemel belőle?

Persze van egy kis igazság a keleti erények kidomborításában, de mégiscsak egy kultúrkörhöz tartozunk a Nyugattal és mi sem állunk jobban a hagyomány- és vallástiszteletben, mint ők. Sok nagyon szép, ma is élő hagyomány, mélyen megélt hit Nyugatról jön, miközben az értékek kiüresedése egész Európát jellemzi. Attól nem vagyunk jobbak, hogy errefelé többet beszélünk Istenről. Az értékteremtés egyéni döntések sokasága és nagyfokú alázat kell hozzá.

Ferenc pápa november 25-i strasborugi látogatása. A Szentatyát nem lehet balra beskatulyázni… – Fotó : EP

Rátérve Ferenc pápára: ő nemcsak az elöregedésről és az értékvesztésről beszélt. Életem egyik legnagyobb élménye volt, hogy képviselőként végighallgathattam a Szentatya felszólalását, amint az Európai Parlamentben szembesített bennünket avval, amire büszkék lehetünk. Európa értékeivel, a család és a szolidaritás eszményével. Történelmi beszéd volt, a Szentatya beállt a jelen és a múlt, a hívő és a nem hívő kereszteződésébe. Mindenki számára hitelesen és mélyen tudott üzeneteket megfogalmazni. Az egész parlament, a kommunistáktól a szélsőjobbig – talán két-három képviselőt leszámítva – felállva tapsolt. Ez a beszéd nem Európa múltjáról, hanem lehetséges jövőjéről szólt. Az embert vissza kell helyezni a politikai cselekvés középpontjába, ez a titok.

Az osztatlan siker oka az is lehet – amit a strasbourgi beszédet követő sajtóinterjúban is felvetettek az újságírók – hogy Ferenc pápát Nyugaton egyre inkább szokás egy szocdem punknak beállítani.

Nem, erről szó sincs. Mélyen megérintő beszéd volt. Ferencet nem lehet balra vagy jobbra beskatulyázni. Az ő tanítása, hogy az egyén csak összefogva lehet boldog és sikeres. És ez a Biblia tanítása is.

Legutóbb Brüsszelben olyan panaszokat hallottam, hogy az új parlamentben már a néppártiak sem a régiek. Mondják, az európai szalonjobb új, harmincas generációjának nem sok köze van a kereszténydemokráciához.

Miért, például a magyar jobbközpen ez másként van? Attól, hogy ők nem elkötelezett kereszténydemokraták, nem feltétlenül rossz emberek. Tudomásul kell vennünk, hogy egy 28 országot összefogó néppártban sokféle ember tömörül. És ha valamit nem sikerül velük megértetnünk, az nem az ő hibájuk, hanem a mi hibánk. Én egy szót írtam ki az Európai Parlamentben, a szobám falára: Megérteni és megértetni. Ez a munkánk lényege. Nem kell frusztrálódnunk, hanem tudnunk kell, mit akarunk.

Azért azt csak nem tagadja, hogy az idén hivatalba lépett magyar néppárti delegációnak sokkal kevesebb levegő jut, mint az előzőnek?

Nem ilyen rémes a helyzet, fontos vitákban mindig mellénk állnak. Érdemi, hiteles vitát folytatni a kereszténydemokráciáról, értő fülekre találni csak ebben a frakcióban lehet. És csak itt figyelnek oda az egyházak társadalmi szerepére. Ami ugyebár nem klerikalizmust jelent, hanem annak a szociológiai ténynek a figyelembe vételét, hogy az egyházaknak fontos értékteremtő, -megtartó, jövőbe mutató funkciója van, amit mások nem tudnak betölteni. Az Európai Néppártban értékként tekintenek az egyházakra és nem ellenségként, mint mások. Nekünk a magyar delegációban egyik legfontosabb feladatunk, hogy a mi hazai újító és sokszor viták kereszttüzében álló politikánkat igyekezzünk megértetni politikai ellenfeleinkkel, de  néha frakciótársainkkal is.

Egyes Fidesz-körüli think-thankekben már-már vallásos meggyőződéssel mondják, hogy a kereszténység lángjának őrzője nem a Nyugat, hanem Moszkva és az ortodoxok. Ezt mennyire osztja?

Szerintem az orosz ortodox egyház ugyanúgy keresésben van, mint a nyugatiak, és attól, hogy ott állami deklarációkkal úgymond segítik az egyház munkáját, még nem biztos, hogy több értéket tudnak felmutatni. Sőt, ez a beavatkozás hosszabb távon még problémás lehet. Mindeközben a nyugati kereszténységnek van egy Ferenc pápája. A Szentatya a biztosíték, hogy a Nyugat végre a jövőbe nézhet. Ha ebben a megújulásban az ortodox egyház valamiféle szerepet tud vállalni, az persze jó, de javaslom: előbb mindenki a saját háza táján söprögessen.

Amit felvetettem, nem egy belterjes vita. Ha a témát bedobjuk egy internetes fórumon, tuti, hogy a magát jobboldalinak valló kommentelők jó része lefitymálja a Nyugatot és az értékek őrzőjeként Oroszországot élteti. Az új ideológia, ami azt illeti, beágyazódott.

Nekik is azt üzenem, vonatkoztassanak el az orosz kereszténybarát állami deklarációktól és figyeljék meg, hogy mi van valójában az orosz társadalomban. Nem hiszem, hogy az utóbbit kéne – akár a lelkiség terén – buzgón beérnünk. Az erkölcsi megújulás kelet-nyugati relációban minimum kétirányú.

Csak azt nem értem, hogy ha ennyire vidám a helyzet, miért nem önök, a Fidesz-KDNP európai képviselői a Néppárt nagy nemzetközi kedvencei? Hiszen a magyar kormány – a családtámogatástól a vasárnapi zárva tartásig – annyit tett a kereszténydemokrata víziók érvényesítéséért…

Nem igaz, hogy nem néznek fel ránk. Nagyon sok mindent megtettünk a kétharmad erejével, amiről más kereszténydemokraták álmodni sem mernek. Igenis sokszor irigykednek ránk. Annyiban valóban nehéz a helyzetünk, hogy járatlan utakon haladunk. Ha a folyamatos pergőtűzben nem is látszik, a külföldi barátaink ezekben az ügyekben igenis mellettünk állnak. Más kérdés, hogy erősebb a hangja az ellenfeleinknek, akik régóta összekeverik a politikai érdekérvényesítést és a közönséges nemzetárulást. Teljességgel példátlan a magyar baloldal viselkedése. Egészen változatos módon, de heti rendszerességgel jelentik fel a hazájukat. A jelenségre nyugati politológusok is felfigyeltek, és ténykérdés, hogy egy szlovák, vagy román ellenzéki sosem viselkedne úgy, ahogyan a magyar “progresszív” baloldal.

Vajon miért kell látnunk, hogy miközben például a szabadon választott nemiséget hirdető gender mainstreaming mozgalom eurómilliókból építi a nemzetközi hálózatát, a keresztény vonalon nyomuló közéletformáló civilek a kanyarban sincsenek? Pedig mögöttük elméletileg ott állhatna a kétezer éves egyház hatalmas szervezete?

A genderharcosok azért ilyen hangosak, mert ők most próbálják kiépíteni a saját struktúráikat. A velük szemben álló, keresztény alapon szerveződő mozgalmak ott vannak az egyetemeken, felveszik a kesztyűt, de ténykérdés, hogy a médiában háttérbe szorulnak. A gender mainstreaming tulajdonképpen a médiaelit kreációja. Persze, hogy aki oda akar tartozni, főként Nyugaton, lelkesen vallania is kell az új eszmét. Mindemellett nagyon megnyugtató volt például az ENSZ legutóbbi közgyűlésére szervezett családjogi konferencián részt vennem, ahol megmutatkozott a mellettünk álló erő.

Ön szerint tehát túljutottunk a mélyponton, amikor Németországban kizárták a kamarából a heteró énjüket kereső melegeket felkaroló pszichiátereket, vagy éppen Magyarországon meg akarták tiltani az óvodákban az Anya és Apa kifejezés használatát…

Hölvényi György – Fotók: PS/Mészáros Péter

Igen, ma már tényleg a XXI. században vagyunk, ami az erkölcsi megújulás százada is lehet. Ezért persze sokat kell tennünk.  Közös, nem egy elit réteg által kreált, érthető és szerethető jövőképet kell alkotnunk, ami az egyénnek jövőt ad. Családra szükség van, gyerekre szükség van, mivel az élet jele, azt szolgálja. Mindenki, hangsúlyozom mindenki élni akar. A XXI. század elejének egyik legnagyobb kihívása a család szerepének és helyének  újbóli megtalálása.

Azért az ünnep ellenére se tegyük félre az elmúlt napok-hetek meglepő fejleményét. A KDNP-nek megjött a hangja és csak úgy záporoznak a kritikák a kormányra. A kereszténydemokraták szárnypróbálgatása netán összefügg a kormány szellemi holdudvarában dúló kelet-nyugati értékvitával?

Nem kell ezt túldimenzionálni, bár kétségtelen, hogy mi kereszténydemokraták megkérdőjelezhetetlenül az értékalapú nyugati világhoz és a római gyökerű kereszténységhez tartozunk, legyen az katolikus, vagy protestáns. Persze Magyarország geopolitikai helyzetéből fakadóan ez a realitás, hogy a keleti kapukat is nyitva kell tartani.

Mondjuk az elég konkrét dolog, hogy kihagyták a KDNP-t az új egyházügyi törvény előkészítéséből.

Semjén Zsolt nem a pártért, hanem az egyházakért aggódott és nyilván az ő felrázó nyilatkozata után nem lehet az egyházak nélkül egyházügyi törvényt csinálni, módosítani.

Erdő Péter bíboros is igen szokatlan hangon kritizálta a kormányt, hogy az ne zavarja meg a vallásszabadság gyakorlását és az egyházi intézmények működését. Egyházvezető a rendszerváltás óta nem kritizált meg ilyen keményen jobboldali kormányt.

Erdő Péter a Magyar Katolikus Egyházért felel, az egyházat márpedig nem lehet kihagyni egy őket érintő jogalkotásból. Én ezt szakállamtitkárként mindig is vallottam, és a kormány hitelességét fenyegetné, ha ezt az elvet semmibe vennék. Egyébként nem hiszem, hogy rosszindulat húzódik az európai bíróság döntése miatt szükséges törvénymódosítás kivitelezése mögött, inkább félreértésnek igyekszem tekinteni, amely szerencsére még orvosolható.

Hölvényi György kereszténydemokrata politikus, az Európai Parlament néppárti képviselőjének hivatalos honlapja ITT olvasható el.