“Horror a Balatonon”, “nincs munkaerő, egekben az árak”, “drága a lángos”, “szar úszik a Balatonon” – csak néhány azok közül a szalagcímek és negatív reklámnak beillő álhírek közül, amikkel a ballib média bombázza a Balatont, gyakorlatilag minden nyári szezon kezdetén. Ezek a valótlanságtól hemzsegő vagy részigazságokat taglaló médiatartalmak torz képet festenek a tóról és nem keveset ártanak – vélekedett a PestiSrácok megkeresésére Laposa Bence. “A mi Balatonunk nem ilyen”- mondta a borász, a Balatoni- és a Badacsonyi Kör alapító tagja, aki szerint a helyi embernek néha olyan érzése van, mintha “a horvát tengerpart ügynökei” írták volna az említett cikkeket.
Az idei lejárató hadművelet a “Horror várja a Balatonon” című cikkel indult, amit a napi.hu jegyzett, és persze minden más ellenzéki médium átvett. Megtudhattuk belőle, hogy mivel nincs munkaerő, az egekbe szöktek az árak. És nem elég, hogy az átlagembernek megfizethetetlen a Balaton, mivel ember sincs elég a pultok mögött, a méregdrága “strandkajáért” még órákat sorban is kell állni.
Ezzel a kedves szalagcímmel indult az idei balatoni szezon
Nem keveseket sokkolt, amikor azt olvasták a cikkben, hogy már 1,2 millió forintot is kifizetnének egy szakácsnak, 700 ezret egy pincérnek, de a kutya nem akar a Balatonhoz jönni dolgozni. Ezért sorra zárnak be a büfék, éttermek.
A tó körüli vendéglátók akkor még lenyelték a fricskát, noha azt mondják, a leírtak igencsak távol állnak a valóságtól. Persze van munkaerőhiány, de abból a vendég legfeljebb annyit érez, hogy valamennyivel magasabbak az árak. De az, hogy megfizethetetlen lenne a Balaton és alig lenne nyitvatartó vendéglátóhely, az óriási blődség.
Néhány nap múlva jött a következő, ebben az időszakban megszokott balatoni sorozat az ellenzéki médiában, amikor már 800 forintos lángossal riogattak és megállapították, hogy visszatértek a hűtőtáskás turisták, akik még a sört is inkább otthonról hozzák. Bezzeg a horvát tengerpart olcsóbb és a Balaton szolgáltatásokban is elbújhat szomszédunk tengerparti strandjai mellett.
Idén már májusban sokan érkeztek a Balatonhoz, és fürödtek is egyet a tóban – Fotó: balaton-parti.hu
Vasárnap a 168 óra cikke tette fel az i-re azt a bizonyos pontot és hozta ki a sodrából Laposa Bencét is, aki a ballib horror eposzt keresetlen szavakkal kommentálta a közösségi portálon.
A cikket felesleges elolvasni… az a szörnyű, hogy tőlem is kért riportot az újságíró, szerepel is benne néhány gondolatom – “természetesen” nem megjelölve, bár utólag jobb ez így – kifordítva és negatív kontextusba téve. De a cikk stílusa és tartalma egészen elképesztő… MI EGY MÁSIK BALATONNÁL ÉLÜNK! – írta a neves badacsonyi borász a Facebook oldalán.
Aztán kissé kikarikírozva, de igen csak találóan mutatta be, hogyan működhetnek, mire gondolhatnak a Balatonról hasonló lejárató cikkeket lefirkantó újságírók:
A 168 óra cikkével az a legnagyobb probléma – mondta megkeresésünkre Laposa Bence, aki a Balatoni Körben és a Badacsonyi Körben is fáradhatatlanul dolgozik többekkel a Balaton pozitív megítéléséért, hogy nem a mai Balatont, nem a mi Balatonunkat mutatja be, hanem a két évtizeddel ezelőtti időket.
“Megbukott a Balaton-parti üzleti modell” – árulkodó már a cím is, ami már messze túlmutat a “nincs semmilyen munkaerő, ezért kong a Balaton” problémán, amit az elmúlt hetekben már bőségesen ecseteltek. Mintha nagyítóval kutatták volna fel azokat a helyeket, ahol virágzik a retró, a zsírban tocsogó lángos és hekk, no meg a cukortól ragadó papírvékony palacsinta. Ocsúzzák a szolgáltatásokat, mintha ma sem szólna másról a balatoni nyár, mint a pancsolásról és a strandi büfék szokványkínálatából: hekk, lángos sajttal-tejföllel, sült kolbász, hideg sör. És az is olyan drága, hogy alig akad, aki megvegye: inkább otthonról hoznak pörköltet, házi szörpöt a vízpartra.
Fejlődik a balatoni gasztronómia, de még ma is nagy az igény a lángosra – Fotó: onlinebalaton.hu
Ha valaki körbejárja a tavat, persze talál hagyományos, évtizedekkel ezelőtti ízeket kínáló büféket, mert erre is van igény. De egyre több a minőségi ételt kínáló vendéglátóhely, és nem az újhullámos büfékre gondolok. Bőven akad klasszikus étterem, ahol nem mirelit fagyasztott húst és kolbászt sütnek, hanem helyi, jó minőségű alapanyagokat használnak. Pontosan ez az, amiben hatalmasat léptünk előre, hogy évről évre nagyobb a választék, és az is megtalálja a kedvére valót, aki egy könnyű tésztára, salátára vágyik, ahogy az is, aki egy lángosra. Ezek mellett megjelentek a “fine dining” típusú éttermek és azok a borteraszok, ahonnan a gasztronómia szerelmesei nem távoznak csalódva – mondta Laposa Bence.
Hozzátette, nagy büszkeségük, hogy a közelmúltban megjelent a Balatoni Kör kiadásában a balatoni gasztrotérkép is, ami 40 olyan helyet mutat be, ahol a vendég jó minőséggel találkozik. Ezen kívül a Magyar Konyha is előrukkolt egy különszámmal, összesen 400, figyelemre méltó balatoni vendéglátó hellyel.
A balatoni gasztrotérkép 40 olyan helyet sorol fel a tó körül, ahol kiváló a vendéglátás – Fotó: I love Balaton
Kőbányán is van bőven lepukkant büfé, és Budapest szívében sem 300 forint a lángos
Laposa Bence szerint azt a fajta rossz indulatot nehéz szó nélkül elviselni, ami kifejezetten arra utazik, hogy a valóság egy szeletével ferdítsen.
A fővárosban sem mindenütt csak a csúcsgasztronómia van jelen, éppúgy lehet lepukkant büféket találni Kőbányán vagy Kispesten. A gasztroújságírók nyilván nem oda fognak menni, és nem ezek alapján a helyek alapján jellemzik a budapesti vendéglátást – fogalmazott.
Megjegyezte, hogy az is abszurd, amilyen fennhangon követelik az olcsó lángost olcsó sörrel, mintha az a fővárosinak járna, amikor lejön a Balatonra nyaralni.
Mire fel? Miért gondolja, hogy csak mert leutazott vidékre, a Balatonhoz, akkor az árak feleződnek? Budapesten a jobb lángosozókban sem fog kapni 800 forintnál olcsóbban lángost, amire itt a Balatonnál azt mondják, horror. Budapesten természetes, a Balatonnál felháborító? Hogy is van ez? – tette fel a kérdést.
A Balaton köszöni szépen jól van, sőt!
Laposa Bence is azt mondja, ahogy a többi balatoni vendéglátó, vagy a helyi szakemberek is vélik: a Balaton hatalmasat fejlődött az elmúlt tíz évben. Rengetegen dolgoznak azon egész évben, hogy a Balaton ne egy nyolc hetes “fürdős, pancsikolós” hely legyen, hanem olyan turisztikai desztináció, ahová egész évben, bármikor érdemes elutazni.
Ősszel például a borturizmus és a kerékpáros turizmus hódít a Balatonnál – Fotó: tripsite.com
Már rég nem a szezonhosszabbításon vergődnek, az úgyis véget ér augusztus végével, ahogy elkezdődik az iskola. Hanem azon, hogy a Balaton egész évben vonzó legyen. Sokat tesznek a cél érdekében a vállalkozókon kívül az önkormányzatok is. Egyre több a program, a fesztivál, amelyekből bőven jut minden évszakra elosztva.
Minden hónapnak megvan a maga varázsa. Tavasszal a mandulavirágzásra és az ébredő természetre építenek, ősszel a szüretre és kiváló borokra, valamint a balatoni kerékpárútra, télen pedig, ha szerencsénk van, a befagyott Balaton, a jégkarneválok, a fakutyák és a forralt bor hangulata varázsolja el a tóhoz érkezőket.
A Magyar Turisztikai Ügynökség tudatosan dolgozik együtt az önkormányzatokkal és a balatoni szolgáltatókkal azon, hogy ne csak szlogen legyen az “Egész évben Balaton”. Akciókra fűzik fel és csomagokban hirdetik, reklámozzák az évszakhoz igazodó aktuális kínálatot, a “Nyitott Balatontól a Balaton Télen” programokig.
“Mi a Balaton igazi arcát szeretnénk megmutatni” – mondta Laposa Bence borász, a Balatoni és a Badacsonyi Kör alapító tagja
Mi a Balatonnak ezt az arcát szeretnénk megmutatni, a médiában sajnos erre nem mindenki vevő. Azzal a Balatonnal, amiről például a 168 óra cikke szól, én már évek óta nem találkoztam – jegyezte meg Laposa Bence.
A borász úgy látja, hogy sehol az országban nem ment végre olyan robbanásszerű fejlődés, mint a balatoni régióban. Persze meg lehet keresni nagyítóval a húsz évvel ezelőtti kádári romantikát, és azt, ami abból itt maradt. Csak épp annak a bemutatása nagyon messze van a valós Balaton-képtől.
Halfilé lencsével – egyre szokványosabb balatoni ínyencség a paprikás lisztbe forgatott, kisütött hal helyett a mártásokkal kínált filé – Fotó: Facebook
Évről-évre “ugyanaz a nóta”
Még csak július első hete van. Odébb van a szezon közepe, amikor az ismert kotta szerint újabb lejárató hadjárat indul majd a Balaton ellen. A szezon kezdete indul azzal, hogy nincs munkaerő, retró a kínálat és drága a lángos. Július végére már a strandbelépők árain fognak sápítozni, valamint azon, hogy milyen sokat kell a tűző napon sorban állni. Augusztusra jön a halpusztulás, igaz, hogy általában a negyven fokos meleg miatt, de ez vajmi kevés újságírót érdekel. No meg a szúnyoglárvák lebegése a tó vizén, amit borítékolhatóan idén is lefotóznak majd páran, hogy beküldjék valamelyik tévécsatornának vagy bulvárlapnak azzal a megjegyzéssel, hogy fekália úszik a Balatonon.
Miközben állítólag ilyen szörnyűek errefelé az állapotok, valójában már most teltház van szinte augusztus végéig a balatoni szállodákban, és a kiadó nyaralók közül is a legtöbbet nyár végéig lekötötték. A jobb éttermekben pedig célszerű asztalt foglalni, mert akkora a “kongás”.
A Laposa Birtok Badacsonyban, a szőlőtövek fölé emelkedő borterasszal – Fotó: Facebook
A Balaton köszöni jó van, és már unalmas a nóta…
Vezető kép: Balaton Lake Hungary/tripsite.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS