Tökéletesnek, lemásolásra érdemesnek nevezték a párizsi olimpia szervezői a budapesti Duna Arénát. Igazi gyomros ez azoknak a károgóknak, akik lejárató cikkek és műsorok tucatjait készítettek a vizes világbajnokságról, és azoknak is, akik szerint képtelen ez az ország egy olimpia megrendezésére.
Amikor Magyarország átvállalta a 2017-es vizes világbajnokság megrendezését, csupán két dolog volt biztos.
Az egyik, hogy a szervezők mindent megtesznek majd a vébé sikeréért. A másik pedig, hogy az ellenzék és az ellenzéki média minden erejével támadni fogja azt.
Nem kell emiatt hazaárulást kiáltani, a politika mindig is így működött, más kérdés, hogy a minimális objektívitás és szakmaiság feltételeinek azért illene megfelelni. De nem Magyarországon.
Durván / Forrás: Index
Ennek megfelelően napról-napra jelentek meg az újabb hírek a hihetetlen túlköltésről, az elbaltázott beruházásokról, a késlekedésről, az életveszélyről. Arról, hogy biztosan nem fog sikerülni, leégünk, ahogyan az olimpiával is leégtünk volna, hiszen mi mindig leszereplünk. (Főleg a polgári kormányok alatt, akkor mindig minden különösen rossz).
Aztán mégsem úgy alakult, a vébé idején már az ellenzéki média is kapcsolt, látszott, hogy minden tökéletesen működik, így az újságok, tévék és portálok is átváltottak szurkolói üzemmódra. Jobbára megszűntek a lejárató cikkek, a munkát elvégezték, végzik azóta is. Ezen, meg azon az oldalon is.
Ettől függetlenül jó ha tudjuk: bár a vizes világbajnokság óriási siker volt, igazából mégsem volt az, hiszen csak magyarkodás, kicsi szurkolás, táltos, tánc, érmek, Himnusz, miegymás zűrzavaros kavalkádját láthattuk. Éppen ezért a Duna Aréna sem sikerült túl jóra, hiszen nem sikerülhetett túl jóra, lehet, hogy annak látszik, lehet, hogy külföldről is álmélkodtak, de ez csak valami összeesküvés lehet. Porhintés.
Mint azok a nemzetközi díjak, amiket a vizes világbajnokság kapott.
A Fidesz francia ügynökei Budapesten?
Nyilván azokat a francia szakembereket is lefizette valaki, akik most a 2024-es párizsi olimpia szervezőbizottságának tagjaiként Budapesten tanulmányozzák a Duna Aréna épületét, részletes tervezését és kivitelezési módszerét, mert szerintük ez ma a világ legjobb versenyuszodája. Tessék?
A győztes dél-afrikai Chad le Clos és a második helyezett Cseh László a férfi 200 méteres pillangóúszás döntője után a 17. vizes világbajnokságon a Duna Arénában Fotó: Horváth Péter GYula
Valószínűleg teljesen tájékozatlanok lehetnek, élükön bizonyos Anthony Piqueras-szal, aki nem átallotta azt tódítani, hogy (csak idézem, ne engem támadjanak):
„a Duna Aréna minden jövőben épülő, így a párizsi olimpia vizes versenyeinek otthont adó uszodának a mintája lehet”.
Ez? Ez az izé? Ráadásul még azt is hozzátette: „Példa arra is, miként hasznosulhat egy sportlétesítmény a hazai nagyközönség és a sportolók számára egyaránt”.
Az nem lehet! Példa? Nagyközönség? Hiszen ez az aréna az, amely azzal vált híressé, hogy azonnal és menthetetlenül beázott.
Ez az a létesítmény, amit senki sem használhat, egyedül Hosszú Katinka és esetleg Bástya elvtárs!
Duna Aréna / Fotó: Horváth Péter Gyula
Nem tudjuk, mivel itatták le a már amúgy is gyanús (hiszen francia!) Piqueras-t, de még a „fenntarthatóságot” is felemlegette, mondván: „a fenntarthatóság, amely a Duna Aréna tervezésekor és építésekor követelmény volt, alapvető szempont a franciaországi játékok előkészítésekor is.”
Gyurta: Ne mondjunk le az olimpiáról!
Ha már olimpia. Gyurta Dániel, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportolói bizottságának magyar tagja (aki – és ez nálunk sajnos még mindig unikum – olimpiai győzelmét tizenötmillió magyarnak ajánlotta) szerdai beszédében felemlegette a 2024-es budapesti játékok kipukkasztott álmát.
Gyurta szerint a vizes vébé sikere és maga a Duna Aréna is azt bizonyítja, álmodhattunk volna nagyobbat is.
Nem csak ő gondolja így. A legjobb bizonyíték, ha a győztes odajön a visszalépőhöz, és megkéri: segítsen.
„Remélem, hogy Budapest mielőbb újra ott lehet a pályázó városok között” – mondta Gyurta. Zárszónak tökéletes, azzal együtt, hogy egy olimpia megrendezéséhez a teljes társadalom támogatása szükséges. Párbeszéd, kutatások – lejáratás helyett.
Fotók: Horváth Péter Gyula, címlap-gif: Youtube.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS