Igencsak tanulságos, hogy miként juthattak hatalomra a hazaárulók Lengyelországban. Az elmúlt években azt láthattuk, hogy a lengyel szuverenista politika elfáradt, és – főleg az orosz–ukrán háború nyomása alatt – a nemzeti oldal összezavarodott – olvasható Huth Gergely, Tudatos polgár című sorozatának legújabb cikkében. A PestiSrácok.hu főszerkesztője a Magyar Nemzet hasábjain arról ír, a lengyelek önvédelmi képessége lecsökkent, még a nemzeti médiahálózat kiépítéséről is megfeledkeztek, ellenben ölbe tett kézzel nézték végig, amint a sajtó nagy része a globális világboldogítók kezébe, mi több, konkrétan Soros György alapjainak hálójába kerül.
A lengyel nemzeti oldal szomorú helyzete a 2002-es hazai állapotokra emlékeztet, amikor a derült égből lecsapó választási vereség után a padlóról próbálta felkaparni magát a magyar jobboldal. Ez volt a budavári Dísz téren életre hívott polgári körök korszaka. Emlékezzünk csak Orbán Viktor felhívására:
A haza soha nem lehet ellenzékben. Százszámra alakuljanak polgári körök és társaságok! […] Erőnk csak akkor valódi erő, ha képesek vagyunk megteremteni és megszervezni a polgári Magyarország nyilvánosságát.
A nemzeti felocsúdás fontos állomása volt az is, amikor 2003 első hónapjában szerény körülmények között, de mégis nagy tömegek szívét megdobogtatva és reményeit visszaadva kibontotta szárnyait a Hír TV. Akkorra már javában folyt a leszámolás: a bájosan motyogó Medgyessy Péter háta mögül előbújó komcsi vezetők ÁVH-s lendülettel láttak neki a restaurációnak.
A leszámolás emblematikus jelenete a nemzeti büszkeséget tápláló, nagyszerű Álmok álmodói, világraszóló magyarok című kiállítás megalkotójának, a kisgyermekes Berkecz Máriának a koholt és bizonyítani sem tudott vádak okán történt letartóztatása és barbár megalázása volt. Onnan már nagyon hamar eljutottunk 2006 őszéig, amikor Gergényi Péter leheletétől lett bűzös a pesti utca, és Gyurcsány szemkilövő pribékjeitől kellett rettegnie a magyaroknak. Nihilizmus és az erőszakos hatalomvágy ült tort a nemzeten. Ne feledjük el nekik, soha!
A múlt csütörtöki varsói nagy tüntetés előtt interjút adott Szalai Szilárd kollégámnak és a PestiSrácoknak Jacek Karnowski, a Sieci című, a nemzeti oldalhoz tartozó hetilap főszerkesztője. A szerkesztőség most kapkodva próbál felnőni a feladathoz: online és kísérleti lineáris tévéadást indítottak a kirúgott műsorvezetőkkel, s megpróbálnak bepótolni mindent, amit az elmúlt években naivan az állami médiára és a sors kegyére bíztak. Karnowski igen tanulságos dolgokat mondott, érdemes figyelmesen olvasni:
Fontos tudniuk a magyaroknak, hogy a liberálisok és a baloldaliak mindig hazudnak a választások előtt. Amikor pedig nyernek, brutális megtorlórendszert építenek ki. Lengyelországban jelenleg politikai foglyok vannak, az Európai Unió pedig nemhogy nem tesz semmit, még cinikus módon oda is szúr, mondván: nem avatkoznak bele más országok belügyeibe.
idézi Huth Gergely a PestiSrácok.hu-n megjelent elgondolkodtató interjút, majd írása végén rávilágít a szuverenisták hazai feladataira is:
Nem szeretnénk, ha a 2002-es és 2006-os balsors újra lecsapna ránk. A lengyel szuverenisták bukásának emlékeztető oltásként kell hatnia: a veszély nem múlt el, ha gyengék vagyunk, ellenségeink azonnal rárontanak a nemzetre. Ám a tágan értelmezett kormányoldalnak is el kell végeznie a maga munkáját. Természetesen nem a rendszerváltó politikusokkal, a nemzeti oldal ikonjaival és nagy veteránjaival van probléma, hanem feltörekvő, egzisztenciálisan már-már az örök életre berendezkedő, a magasztos, évszázadok építő vitái során kimunkált eszménket a puszta érdekre és egymás iránti lojalitásra cserélő elitklubokkal. Nekik kell eszükbe vésniük, hogy csak akkor maradunk erősek, ha szélesen megyünk, ha valóban minden magyar számít, és ha az építő kritika, jobbító szándék nyitott fülekre, táborunk tagjai pedig nyitott ajtókra találhatnak. Ha nemcsak mondjuk, de hisszük is, hogy „együtt erő vagyunk, de szerteszét gyöngeség”.
Ha ezt egyszer és mindenkorra megértjük, akkor a Szamuely-féle páncélvonat sosem fog berobogni Varsóból Budapestre, s a haza sem kerül többé ellenzékbe – zárja sorait a főszerkesztő.
A teljes publicisztika ITT, illetve.a nyomtatott lapszámban olvasható el a Magyar Nemzetben.
Fotó: MTI/EPA/PAP/Przemyslaw Piatkowski
Facebook
Twitter
YouTube
RSS