Kalandos év volt Magyarország számára a 2017-es: elméletben Orbán Viktor idén is többször megbukott, de aztán elmúlt. Ellenben oda lett a jogállam, megint megszűnt a sajtószabadság, kiépült a totalitárius diktatúra, az ország csődbe ment a vizes vb miatt, összeomlott a tömegközlekedés a metrófelújítás kezdetével Budapesten. Illetve nem, ám a magyarországi demokratikus ellenzék soraiban időről időre felparázslik a remény, hogy mégsem kell választásokon győzniük, elég lesz valamiféle ellenállhatatlan nemzetközi erő kegyéből beülni a hatalomba. Félkomoly évösszefoglaló következik ezekről a kísérletekről, amikhez annyi reményt fűztek néhányan itthonról.
Már év elején érezhettük, hogy Magyarország nehéz évnek néz elébe, a kormány igazi ellenzékét határon kívül kell keresnünk. Ezt a miniszterelnök a tizenkilencedik alkalommal rendezett évértékelő beszédében is említette. A kormányfő hangsúlyozta, hogy nem lesz egyszerű dolgunk 2017-ben, hiszen rengeteg támadást kell majd kivédenünk Brüsszel felől. Akkor emlékeztetett, „talán elsőként lázadtunk fel, 2010-ben”, majd hozzátette, „hét év alatt felépítette saját politikai-gazdasági rendszerét”, amely „a mi testünkre szabott, a mi ízlésünk szerint való”. 2017-ben is eszerint próbálunk manőverezni, az EU, a civil szervezetek, Soros György, a migráció és a „haladó” nyugati sajtó kereszttüzében.
Egy furcsa házasság – Brüsszel
A szabadság fellegvára, a nyugati világ smaragdtornya ma már leginkább egy olyan feleségre hasonlít, aki őrjöng és az anyjához költözéssel fenyegetőzik, ha a férfi jól érzi magát a barátaival, ha pedig a férj véletlenül hajlandó hazamenni, akkor azonnal házimunkára, virágpiacra járásra és körmei kilakkozására kényszeríti. De a viccet félretéve, az idei év szinte kizárólag arról szólt, hogy Magyarország meghallgatásról meghallgatásra járt a kötelező kvóták árnyékában. Bár hazánk – hála a magyar kormánynak és a még létező józan észnek – állta a sarat, ennek ellenére nem tudtuk elkerülni, hogy ismét belengessék ellenünk a rettegett 7-es cikkelyt, és kötelezettségszegési eljárásokat, pereket indítsanak Magyarország ellen az Európai Bizottságban. A Brüsszeli haladók szerint hazánkban súlyosan leromlott a jogállam, a demokrácia és az alapvető jogok helyzete. A ügyrend rendszerint úgy néz ki, hogy szigorú arcú tanárnénik és köpcös olasz kommunisták felsorolnak egy rakás magyar törvényt, amelyek ezt az állítást nem támasztják alá. Miután ez nem nyert, áttérnek a hallomásokra, majd megszavazzák a javaslatot, ami szerint ezek a törvények – kiegészülve a korrupcióval – rendszerszinten veszélyesek a magyar jogállamra.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Talán nincs is olyan dolog, amivel idén ne fenyegettek volna meg minket: volt már olyan, hogy beszüntetik az uniós források folyósítását, ami érdekes lenne, hiszen az ezekből a pénzekből megvalósuló fejlesztések után rengeteg pénz folyik vissza az EU-ba, na meg a fejlett Nyugatnak sem mindegy, van-e olcsó keleti munkaerő. Elmaradhatatlan a fasisztázás, és az EU-n belüli kispadra küldésről (kétsebességes Európa) is szó volt. A hatalom nem méltóztatott rettegni, sőt, hazánkon kívül még Lengyelországért is kiállt, amikor a jogállamiság megsértése miatt az Európai Bíróság elé rángatta Lengyelországot az Európai Bizottság. A lengyelek bűne az EB szerint a bírósági rendszer fokozatos átalakítása, ami miatt állítólag náluk is veszélybe került a jogállamiság. Érdemes lenne összeszámolni, hányszor hangzott el 2017-ben a szó: „jogállam” – ami persze csak a fedősztorija annak, hogy Brüsszel rossz szemmel nézi, hogy vannak országok, amelyek a saját útjukat (is) próbálják járni, miközben még egy történelmi szövetség is összeköti őket. Az EU-ban sem a „szövetség”, sem pedig a „történelem” nem túl divatos dolog.
A balliberális média persze lelkesen számolt be a büntetésről, és kimondottan szórakoztatónak találta, hogy a Fidesz saját európai pártcsaládjából, az Európai Néppártból szavaztak át képviselők a szankcionálásra.
Akárhogy is nézzük, ettől nem fog megbukni Orbán Viktor, a kormány leváltása továbbra is csak demokratikus úton, négyévente a szavazófülkében lehetséges. Mert ugyebár ez egy demokratikus jogállam, bármennyire is fáj ez sokaknak.
Cicaharcosok klubja, avagy a magyarországi baloldal
Sajnos léteznek autoimmun betegségek, amelyek azért veszélyesek, mert ilyenkor a szervezet immunrendszere rejtélyes okoknál fogva önmaga ellen fordul. A tünetek lehetnek tartósak, véglegesek, vagy alkalmiak, de bárhogy is legyen, nagyon sok kellemetlenséget tudnak okozni az ember életében. Valami ilyesmi a magyarországi baloldal is, amely egyszerre dolgozik hazája, saját maga és lehetséges szövetségesei ellen. A baloldali politikusokban egyébként az a legrosszabb, hogy Orbán Viktorhoz és a Fideszhez képest határozzák meg magukat: saját ötleteket, saját egyéniséget és álláspontot nem tudnak felmutatni, ők nem az országért, hanem a jelenlegi magyar kormány ellen mennek harcba, viszont nem igazán tudják, mit kezdenének akkor, ha valami véletlen folytán ők kerülnének hatalomra. Sokat persze nem kockáztatnak ezzel a felületes hozzáállással.
Fekete-Győr András; Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Gyermekded lelkük egyébként abból is jól érzékelhető, hogy logikus érvek, felkészültség helyett sokat járnak Brüsszelbe árulkodni, illetve – ahogy a Hollik–Soproni-vita esetében is jól láttuk – álmokat, ideákat, meséket és üres ígéreteket vonultatnak fel a tények, a tapasztalat és a gyakorlat ellen, ami A Gyűrűk Urából ismert tökéletes hobbit társadalom helyett kivétel nélkül meszesgödrökben nyeri el végső formáját.
Bezzegország – a haladó nyugati sajtó
A sajtó mindig is szeretett a korszellem, a világban zajló nagy változások élcsapataként tündökölni, így nem meglepő, hogy az ezekkel szemben fellépő magyar kormány kiemelt ellenfelük. Egy regionális szinten is közepes méretű ország indokolatlanul sokat szerepelt a nyugati sajtó véleményrovataiban, de ami kellemes meglepetés, hogy nem csak egyoldalúan és elítélő hangsúllyal. Az alt-right gyűjtőnéven szereplő, töredezett mozgalmak felületein Magyarországot sokszor Kánaánként ábrázolják, ami pont ugyanakkora túlzás, mint mikor a NYT vezércikkében a világ utolsó diktatúráinak egyikeként mutatják be.
A külföldi sajtóban a legfontosabb témák között szerepelt például, hogy „hazánk teret ad az Oroszország befolyási övezetének kiterjesztésére irányuló törekvéseknek”, de rendszeresen téma volt Orbán Viktor és a „civilek” helyzete is, de többször elhangzott az is, hogy Magyarország és Lengyelország „nacionalista kormányzata” bizonyos ágazatokban egyre inkább ellenségként tekint a külföldi befektetésekre, és megpróbálja erősíteni a belföldi ellenőrzést. Ezeken túl sok szó esett az Orbán Viktor által épített „diktatúráról”, állást foglaltak a CEU ügyében, de minden egyebet is szidtak, amit lehetett. A legaktívabb külföldi lapok között volt idén a Financial Times, A Die Welt, a Politico, a Spiegel Online, a Frankfurter Allgemeine Zeitung, a The Wall Street Journal… Nem soroljuk föl az összeset, pokolian hosszú a lista.
Kézműves, vegán buliforradalom, vagyis a civil szervezetek
A kormány ellen hőbörgő „civil” szervezetek viszonylag új jelenségnek számítanak hazánkban, bár ha külföldre nézünk, akkor láthatjuk, a jelenség maga kicsit sem új, Izrael évek óta harcol a frontvonalak mögött tevékenykedő ötödik hadoszlopokkal, ami egy ilyen-olyan intenzitással, de folyamatos háborúban álló országban a túlélés része. Magyarországon a hasonló veszélyeket rejtő migrációs válság során léptek ki a fényre az „ellenség” támogatói.
Fotó: MTI/Kovács Tamás
A hisztit csak erősítette az idei civil törvény, amely előírja, hogy azoknak a szervezeteknek, amelyek egy évben 7,2 millió forintnál nagyobb támogatást kapnak külföldi forrásból, regisztrálniuk kell, és „külföldről támogatott szervezetként” kell feltüntetniük magukat. Ahelyett, hogy megköszönték volna, hogy nem nyilvánítják őket nem kívánatos szervezetnek, mint mondjuk Oroszországban, vagy nem lehetetlenítik el őket, mint Amerikában, tüntetéssorozatot indítottak, amelyeken körülbelül annyian voltak, mint a Jobbik év végi, szánalomba fulladt Lendvay utcai tüntetésén.
A külföldről eltartott „civilek” egy része bejelentette: bojkottálják a törvényt, és minden jogi fórumon megvédik igazukat. A TASZ szerint a törvény sérti a szólásszabadságot, az egyesülési szabadságot és megengedhetetlen módon különböztet meg egyes civil szervezeteket. Augusztusban aztán hivatalosan is panaszt tett több magyarországi civil szervezet az Orbán-kormány átláthatósági törvénye ellen mondván, a törvény sérti a jó hírnévhez és a magánszférához való jogot. De inkább arról lehet szó, hogy nem szeretnék, ha kitudódna, honnan kapják a támogatásokat.
Emlékezetes pillanatok is voltak a pezsgő civil életben: a Hősök terére például a Civilizáció nevű csoport a kormány által benyújtott friss civiltörvény és a felsőoktatási törvény módosítása miatt egy civil szívet formált, és közösen sírt, hogy ezzel is utaljon arra, a szeretet kinek az oldalán áll. De az idei év felejthetetlen civil jelenségei között említhetjük a Komáromy Gergő–Gulyás Marci-féle festékdobálást, vagy a Kossuth téren összetákolt Agórát is.
Bizonyos baloldali politikusok egyébként nagyon szeretik a civil szervezeteket, és nagy örömmel működnek velük együtt. Szerencsére még így is csak egy komédiára hasonlít az egész mintsem valódi kormányváltó erőre. Mindenesetre a dolgok néha összemosódnak, amit ők amúgy is nagyon szeretnek, legalább annyira, mint a gluténmentes vegán avocado pörköltet.
Fontos megjegyezni, hogy valószínűleg csak az időjárás tehet róla, hogy nem buktatták meg Orbán Viktort.
Öreg ember nem gyorsvonat – Soros György
Az amerikai tőzsdespekuláns, Soros György egy terjedelmes sivalkodásba burkolta hadüzenetét a magyar miniszterelnöknek, Orbán Viktornak és minden olyan európai nemzetnek, amelyik szuverén államként tekint önmagára. E sivalkodás közben Magyarországot és Lengyelországot állította be legyőzendő ellenségnek.
Fotó: Napi.hu
Soros persze nem újdonság, a civil szervezetek kapcsán is fel szokott vetődni a neve, mert a fentebb említett nyafogók némi pénzért cserébe szívesen szimpatizálnak a tőzsdespekulánssal. Nemrég azonban Soros ténylegesen is háborút hirdetett Magyarország ellen, amikor júniusban unalmas és hosszadalmas cikkben fejtette ki álláspontját arról, amit a világról gondol. Írásában közölte: „az uniós intézményeknek mostantól együtt kell működniük az alulról induló kezdeményezésekkel”, de azt is írta, hogy szerinte „olyan Európáról (kellene beszélnünk), amelyben a tagállamoknak szélesebb demokratikus mozgástér jut, mint most. Ma az államok inkább a saját szuverenitásukat erősítik, minthogy még többet adnának fel belőle. Cikkében felhívta a figyelmet a civil szervezeteknek nevezett politikai mozgalmak fontosságára is, amelyek véleménye szerint „a lengyel Jog és Igazságosság uralmával, valamint Orbán Viktor miniszterelnök kormánypártjával szemben szállnak síkra”.
Így tehát sikerült a milliárdost előcsalogatni a rejtekhelyéről, Soros videóüzenetben próbálta tagadni a magyar kormány ellene felhozott vádjait (Soros-terv). A felvételen egy kedves, megtört öregurat láthattunk, aki nagyon aggódik Magyarországért, és saját bevallása szerint nagyon sokat gondol rá. Ez utóbbi állítást egyébként simán el is hihetjük, csak éppen az aggodalom minősége és mértéke más.
Soros György már akkor bebizonyította, hogy bizonyos országok jó barátja, amikor bedöntötte az angol jegybankot, hajléktalanságba és szegénységbe kényszerítve ezzel családokat, de a migránsok Európába költöztetésnek is nagy támogatója, ami pedig köztudottan kompatibilis a keresztény európai lakosság értékrendjével. Ja, nem. A Soros György elleni háború egyik elemeként egyébként a klasszikus „antiszemita kártya” is előkerült, hiszen a kormányra megpróbálták ráhúzni az antiszemitizmust, de ez nem sikerült, ugyanis kimondottan jó kapcsolatot ápolunk éppen Izraellel.
A magyar emberek egyébként láthatóan komolyan veszik a migráció és a nemzetközi spekuláns jelentette fenyegetést, hiszen rekordszámú ember küldte vissza a Soros György tevékenységével kapcsolatos nemzeti konzultációs íveket, amivel a kormány felhatalmazást kapott az önvédelemre.
A PestiSrácok.hu kiadójánál egyébként kapható egy remek könyv a tőzsdespekuláns tevékenységéről, amely szerkesztőségünktől közvetlenül is beszerezhető.
Vezető kép: Politico Europe
Facebook
Twitter
YouTube
RSS