Íme, a relativizált szólásszabadság: a La Repubblica szerint Olaszországban már majdnem olyan rossz a helyzet, mint Magyarországon

Látogatást tett múlt héten Olaszországban a Médiaszabadság Gyorshadtest (MFRR), miután az országból a sajtószabadságra nézve állításuk szerint rossz hírek érkeztek – írja a Mandiner. A látogatást nyomtatott kiadásában elemezte a La Repubblica is, amely szerint Olaszország a sajtószabadság listáján veszélyesen közel áll olyan országokhoz, mint Lengyelország és Magyarország.

Szerzőjük, Matteo Pucciarelli úgy fogalmaz: „az MFRR konzorcium két olaszországi napja nem sikerült jól”. Elmondása szerint a látogatásra már számítottak, mert „Rómából csak rossz hírek érkeztek a sajtószabadság frontján”, ennek ellenére viszont „a jobbközép [a kormányzó koalíció] egyetlen képviselője sem kívánt találkozni sem intézményes, sem pártvonalról az európai delegációval”, amelyekben nemzetközi sajtószakmai szervezetek képviselői foglaltak helyet. Így aztán a delegáció kénytelen volt arra a következtetésre jutni, hogy „precedens nélküli” politikai beavatkozások zajlanak az olasz közmédiában; ugyan még felosztani nem sikerült a pártok között a közszolgálati sajtóorgánumokat, de befolyásolásuk mértéke igencsak megnőtt. A delegáció emellett kárhoztatta az Agi olasz hírügynökség tervezett eladását Antonio Angelucci legás szenátornak, „a kormány támadásait a hozzá nem igazodó lapokkal szemben, mint a La Repubblica, a Domani vagy az Il Fatto quotidiano”, valamint az újságírók egyre gyakoribbá váló megfélemlítését és azt a törvénymódosítást, amely az újságírók bebörtönzését is lehetővé teszi.

Nem véletlenül zuhant Olaszország a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság-listáján öt helyet

– kesereg a lap, megjegyezve, hogy ezzel Olaszország

veszélyesen közel végzett olyan országokhoz, mint Lengyelország és Magyarország.

Érdekes a fenti kijelentés, miután például Brüsszelben a szólásszabadságot úgy értelmezik, hogy bizonyos véleményeket el lehet mondani, és ahhoz minden támogatást megadnak, bizonyos más véleményeket pedig tiltani akarnak. Kiváló példa volt erre a brüsszeli Nemzeti Konzervativizmus Konferencia betiltása. Amennyiben valaki a békéről szeretne értekezni és a konzervatív táborhoz tartozik, máris diktatúrát és szélsőjobboldalt kiállt a progresszív nyugati tábor. Hiszen Nyugat-Európában az emberek szabadon leírhatják a gondolataikat, nem korlátozzák mondjuk egy német polgár szólásszabadságát. Vagy mégis?

Nemrég a Tagesschau összeállítást készített arról, miért ilyen népszerű Magyarország a német kivándorlók körében, valamint bemutatták a svájci Ignaz Bearthot, aki kivándorlóknak szóló tanácsadó csatornát működtet, és rendezvényeket is szervez, elsősorban a Németországból érkezőknek. Arra a kérdésre, hogy mi a jobb Magyarországon, Bearth azt válaszolta:

A demokrácia, a szólásszabadság.

Az amerikai külügy 2023-as Magyarország-jelentése szerint galád módon korlátozzuk, hogy kisgyermekek hozzáférjenek az LMBTQ-irodalomhoz, ezáltal a kicsik nem lesznek olyan nyitottak a haladásra, mint az amerikai demokraták. Továbbá a jelentés nehezményezi, hogy a külföldről finanszírozott „civil” szervezeteket szuverenitási veszélyforrásnak tekinti, „megbélyegzi” a magyar kormány. Érdekesség, hogy az Egyesült Államokbanaz Amerikai Zsidó Bizottság felmérése szerint a válaszadók 74 százaléka komoly problémának tartja az ottani antiszemitizmust, 56 százalék szerint pedig romlott a helyzet az elmúlt években. Újra kéne definiálni a demokrácia, az elfogadás, illetve a szólásszabadság fogalmait, mert kezd súlytalanná válni mindaz, ami a nyugati demokráciát megalapozta.

Forrás: Mandiner; Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán