Történelmi vereséget szenvedett a Barcelona a Paris Saint-Germain otthonában a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének odavágóján. A francia együttes kedd este 4–0-ra nyert a motiválatlannak tűnő katalán csapat ellen, amelyet egészen egyszerűen lefutballozott a pályáról. Iniestáék ideje lejárt? Nem hinnénk.
Lionel Messi már nem csinál nyarat? Talán az argentin még mindig a világ (egyik) legjobb játékosa, de úgy tűnik, már nem emelkedik ki félistenként a mezőnyből. Vagyis már csak ritkábban. Ez pedig láthatóan frusztrálja.
Amíg korábban az volt zsenialitásának lényege, hogy egyszerűen képtelenség volt tőle elvenni a labdát, a keddi Bajnokok Ligája-mérkőzésen önmaga karikatúrájának tűnt. Próbált cselezni, ide-oda forogni, kereste a réseket, a területeket, de semmi sem jött össze, végül mindig szerelték.
Az euro-százmilliókból összerakott francia együttes (mert ez sem lényegtelen szempont, nem egy zseniális edző vezette középcsapatról beszélünk) – talán legjobb védője, Thiago Silva nélkül – egyszerűen levette a pályáról. Nem csak őt, a gólzsák Luis Suárez jóformán labdába sem ért, az MSN-nek becézett csatártrió tagjai közül egyedül Neymart lehetett dicsérni, de őt is csak az akarása, sebessége miatt. A brazilnak az elmúlt hónapokban a helyzetkihasználással akadnak problémái, de aki hozzáállását kritizálja, az csak nézi, nem látja a futballt.
A történelmi siker után viszont a győztes csapatot illik inkább dicsérni. A Barcelonát utoljára Jupp Heynckes Bayern Münchenje verte el 4–0-ra, de azt a vereséget nem lehet ehhez hasonlítani.
Ott a Bayernnek minden összejött (hasonló szerencsével kedden a PSG öt-hat góllal is győzhetett volna), Messi félig sérülten játszott, a csapat edzője, Tito Vilanova pedig a halálos korral küzdött – sajnos végül elbukott a harcban. Most viszont semmi ilyesmire nem lehet hivatkozni.
A PSG lefutballozta a spanyol/katalán csapatot, amelyben a zseniális Andrés Iniesta láthatatlan volt, Messi elkedvtelenedett, a nyáron igazolt André Gomes sokadszor is súlytalan volt (a vitathatatlanul ígéretes portugálnak nem találták meg a posztját), a védelem pedig… Nos, a Barcelona védelme olyan volt, amilyen máskor. Nyomás alatt szétesett. Hiányzott a “kisfőnök” Javier Mascherano, a fiatal Umtiti rosszabbik arcát mutatta, de a vezér Gerard Piqué is leszerepelt. Nem újkeletű problémáról van szó, bár Piqué kezd felnőni, a fáradhatatlan ikont, Carles Puyolt visszavonulása óta sem sikerült pótolni.
Közben a PSG álommeccset játszott. A Manchester Unitedhez igazoló Zlatan Ibrahimovic fojtogató öleléséből kiszabaduló Edinson Cavani zseniális szezont fut, a svéd távozása után végre ismét befejező csatár lehet, és ezen a poszton az egyik legjobb a világon. Kedden Angel Di María is szebbik arcát mutatta és két zseniális gólt tekert, a Matuidi, Draxler, Verrati, Rabiot középpályával pedig szétfutotta a Barcelonát. És akkor nem beszéltünk a hátsó négyesről, a Meunier, Marquinhos, Kimpembe, Kurzawa sor hibátlanul teljesített, és ez annál nagyobb szó, hogy viszonylag ismeretlen játékosokról van szó. Egyedül a brazil Marquinhos számít rutinosabb futballistának, így még inkább kiemelhetjük a franciák edzőjét, a spanyol Unai Emery remekül összerakta a csapatot.
Nem engedik kilépni Guardiola árnyékából
Sokan – sokadszor – temetik a Barcelonát és edzőjét, Luis Enrique-t. Szegény, hiába nyert meg már első évében mindent – a BL-t is – a spanyol csapattal, azóta is célpont. A szurkolók – és főleg a számos divatdrukker – örökké Pep Guardiolát és az ő űrfutballját sírja vissza.
Nem törődve azzal, hogy az egyszeri, megismételhetetlen csoda volt, egy csúcsformáját futó Messivel, egy pótolhatatlan Xavival és Puyollal, egy tökéletessé csiszolt, a csapatra szabott taktikával.
Nem beszélve arról, hogy végül azt a Barcelonát is kifektették, annak a zseniálisan összerakott, hihetetlen dominanciára képes Barcelonának is megtalálták az ellenszerét. José Mourinho Interének győzelme azóta is felejthetetlen. Ha elküldik az edzőt, ha nem, azt a korszakot hiába várják vissza. A lesajnált Luis Enrique-t is meg lehet érteni, a saját útját járja, a saját játékosaival. Guardiola csapatának Xavi volt a központja. Az ő utódját Puyolhoz hasonlóan egyelőre nem sikerült megtalálni. Ha ehhez hozzátesszük, hogy mindketten saját nevelések voltak, még távolibbnak tűnik az az időszak.
Mi történt kedden? A meccsel kapcsolatban érdemes elolvasni a világ egyik legelismertebb futballszakírójának, Jonathan Wilsonnak a véleményét (amelyet az NSO.hu-tól kölcsönöztem): „A Barcelona egyik problémája az, hogy ha a középpályája erős nyomás alá kerül, a támadósora – bármilyen elképesztően tehetséges játékosokból álljon is – nem fog eleget dolgozni ahhoz, hogy visszaszerezze a labdát. Ez a nagy különbség Pep Guardiola és Luis Enrique Barcelonája között. Nyilván ennek előnye is van, hisz a csatársor játéka átütőbb lehet, jobban fel tudja törni egyéni kiválóságával az ellenfelek védelmét, kevésbé lesz tanácstalan Guardiola gárdájánál. A hátránya: teljesen széteshet a csapatjáték, mint ez most Párizsban is történt” – elemzett.
Ennek köszönhető, hogy ha a triónak megy, akkor a Barcelona gálázik, ha viszont megfojtják a középpályát, akkor – főleg ha olyan csapattal állnak szemben, ahol mindenki csúcsformáját hozza – akár egy példátlanul súlyos vereségbe is belefuthatnak. (Megtette ezt korábban a Celta Vigo is a Barcelonával). A zseniális támadósor pedig most tényleg nem védekezett. Suárez kivette egy szabadnapot, Messi sértődötten megállt, ha elveszítette a labdát, de ezúttal Neymart sem láttuk annyit visszafutni, ahogyan számos mérkőzésen megteszi.
Leírhatjuk, innen hihetetlen csoda kellene a Barcelona továbbjutásához. Nem is az ő formájukról van só. Biztosra vehetjük, hogy a visszavágón egy másik csapatot látunk, viszont a PSG ugyanaz lesz. Nehezen elképzelhető, hogy ez az együttes ne szerezzen egyetlen gólt sem a visszavágón és a négygólos vereség sem valószínű. Így vagy úgy, történelmi mérkőzést láthattunk. Mindig felemelő figyelni, ha egy együttes kihozza magából a legtöbbet, és nem hagy esélyt a másiknak, amelyben – hibák ide, kritikák oda – világklasszisok sora játszik.
Bár sokan már most visszavonultatnák Andrés Iniestát, ez azért még korainak tűnik. Néhány hónapja mindenki lelkendezve dicsérte, amikor régi formáját idézve tért vissza a csapatba. Egy elbaltázott mérkőzés után balgaság lenne leírni, ráadásul a Barcelona-szurkolók számára (és a zseniális futballisták kedvelőinek) van egy rossz hírem:
ő is pótolhatlan játékos.
BAJNOKOK LIGÁJA, NYOLCADDÖNTŐ, 1. MÉRKŐZÉS
PSG (francia)–BARCELONA (spanyol) 4–0 (2–0)
BENFICA (portugál)–DORTMUND (német) 1–0 (0–0)
Fotó: Dailystar.co.uk
Facebook
Twitter
YouTube
RSS