Istenem, adj nekünk egy lengyel Orbánt! – ezzel a fő transzparenssel vonult végig a Civil Összefogás Fórum (CÖF) meghívására Budapestre látogató ezerötszáz fős lengyel vendégsereg. Miközben az utat meghirdető Gazteta Polska főszerkesztőjével, Tomasz Sakiewicz-cel a Bem tér és az óbudai Katyni mártírok emlékparkja között vonulva beszélgettünk, a tömeg a felváltva skandálta, hogy Viktor Orbán, illetve Polak Weiger, dwa bratanki, és sorra felhangzottak a vonatúton magyarul betanult Kossuth-nóták. Sakiewicz visszautasítja a vádat, hogy mozgalmuk szélsőséges lenne, Orbán Viktor érdemei közé sorolja, hogy segítette a keresztény-konzervatív sajtó és civil szféra megerősödését, viszont óvja a magyar miniszterelnököt a túlságosan szorosra font orosz kapcsolatoktól. Utóbbiról azt gondolja, “olykor az orvosság keserűbb, mint a betegség”.
HUTH GERGELY – PestiSrácok.hu
– A magyar ellenzék szerint önök, azaz a Gazeta Polska Klubok és a köré csoportosuló civil szervezetek szélsőségesek, és Orbán Viktort Lengyelországban csak a szélsőségesek támogatják. Mit szól ehhez?
– Ha így lenne, akkor az egy nagyon rossz hír lenne az egész emberiség számára, mert azt jelentené, hogy barátságot csak szélsőségesek tudnak kötni. Természetesen ez egyáltalán nem igaz. Lengyelországban Orbán Viktort szinte mindenki támogatja, úgy a (Kaczinsky-féle – a szerk) Jog és Igazságosság, mint a kormánypártok és Donald Tusk hívei. A társadalom harminc százaléka azonosítja magát a Gazeta Polska által képviselt értékekkel, nehéz azt mondani, hogy ez valamiféle szélsőséges közeg. Önként támogatjuk Orbán Viktort és keressük a kapcsolatot a patrióta magyar civilekkel. Erre az útra is a saját költségünkön jöttünk el.
– Hova tegyük a Jog és Igazságosságot, a Gazeta Polska Klubokat, illetve a katyni repülőgép-katasztrófa emlékét ápoló Solidarni Mozgalmat?
– Követjük a keresztény hagyományt, tiszteljük saját nemzetünket, ragaszkodunk a hagyományos értelemben vett családhoz. Külföldön azokkal szövetkezünk, akik ugyanezeket az értékeket képviselik.
– A legendás Szolidaritás Szakszervezet politikai örökségén elég sokan próbálnak osztozni Lengyelországban. Azon a sálon, amit az előbb kaptam önöktől rajta van a Szolidaritás jelvénye. Ön szerint ki a Szolidaritás méltó örököse?
– A történelmi Szolidaritás nagyjai velünk működnek együtt, többen a Gazeta Polska Klubok aktív tagjai és vezetői. Az antikommunista eszmét mi képviseljük Lengyelországban.
– Hogyan érintette, hogy Magyarországon egy még a diktatúrában szovjet katonai főiskolán tanult szakszervezeti vezető tette rá a kezét a Szolidaritás nevére és jelképeire, majd ezzel a névvel csatlakoztak Bajnai Gordon pártjához?
– Klasszikus kommunista trükk, ha valamit nem tudnak tönkretenni, akkor megpróbálják megszerezni azt. Nem azzal kell foglalkozni, hogy mit csinál ez a Kónya nevű úr, hanem hogy ki lehet az – akár külföldi – megbízója.
– Orbán Viktor újabban Vlagyimir Putyinnal is igyekszik jó kapcsolatot ápolni, éppen azért, hogy pénzt szerezzen – hogy az önök egyik itt látható transzparensét idézzem – az unió szocialista nagyuraival vívott harcához. Ebben is támogatja Orbánt?
– Ilyenkor érdemes megszívlelni azt a közmondást, hogy az orvosság olykor keserűbb, mint a betegség. Érdekes ez a helyzet, hiszen az unió szocialista vezetői és Putyin között is erős szövetség kötődött. Persze ettől még maximálisan támogatjuk Orbán Viktor miniszterelnököt az EU vezetőivel folytatott küzdelmében.
– Miért írták ki ilyen nagy betűkkel, hogy “Istenem, adj nekünk egy lengyel Orbánt”?
– Orbán Viktort tiszteljük, amiért eredményesen harcol a nemzeti tudat erősítéséért és sikert aratott a patrióta Európáért folyó csatáiban. Nagyon bátor tettének tartom, hogy nem félt megerősíteni a patrióta-nemzeti médiát és civil életet. Példaértékű, ahogy Orbán Viktor képes volt változtatni az erőviszonyokon és örvendetes, hogy a magyar médiapiacon már két jobboldali tévét és újságot is magáénak tudhat a nemzeti-konzervatív oldal
– A katasztrofális hóviharban a rendőrségre az utakon volt szükség, és ezért az összes ünnepi programot lefújták. Ám még ennek tudatában is felemásra sikerült a látogatásuk. A CÖF ugyan most is itt van, de önök Orbán Viktorral is szerettek volna találkozni, akinek időközben Brüsszelbe kellett utaznia. Végül a Parlamentbe sem engedték be önöket és Tarlós István sem jön ide, a Katyni mártírok emlékművéhez, hogy elhelyezze a megígért koszorúját, holott most (tizenhatodikán – a szerk.) süt a nap és itt Budapesten nulla centiméteres a hó.
– Vendég vagyok, ezért eszembe sem jut ezt kommentálni. Legközelebb, ha lenne szabad tanácsot adnom, azt javasolnám, hogy bízzanak bennünk jobban, és ha kell, akár segítséget is kérhetnek tőlünk, mert jó szervezők vagyunk. Mindazonáltal butaság lenne megsértődni az időjárásra.
(Az interjúkészítés idején Sakiewicz még nem sejthette, miféle horrorút vár rájuk hazafelé – a MÁV jóvoltából.)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS