Dzsihádista hálózatok szövik be Európát, a radikális iszlám nézetei hódítanak a vendégmunkások leszármazottai körében. Szüleiket még a II. világháború utáni konjunktúra és gazdasági csoda, a befogadó országok vezetése és egy jobb élet reménye csábította a kontinensre – írja a szombat.org.
Theo van Gogh gyilkosa, a toulouse-i zsidó iskola előtti vérengzés elkövetője, a Charlie Hebdo szerkesztőségének lemészárolói, a párizsi kóser szupermarket és a koppenhágai zsinagóga magányos merénylői, a főnökét lefejező lyoni férfi, a párizsi terroristák, a madridi, londoni és brüsszeli robbantók, stb. egytől-egyig bevándorlók európai földön született, nevelkedett és (papíron legalábbis) teljes egyenjogúságot élvező gyermekei/unokái voltak – áll az elemzésben.
Az iszlámista ideológia motiválta terrortámadások, a bevándorolt muszlimok által elkövetett köztörvényes bűncselekmények mértékének növekedése, a muszlimok lakta negyedek slumosodása, a körükben tapasztalható társadalmi elégedetlenség és szegregáció, s legutóbb az Európába bezúduló, s itt letelepedni szándékozó – túlnyomórészt muzulmán vallású – menekültek/bevándorlók befogadásának dilemmája mind az iszlám és Európa viszonyának kérdésköréhez vezet bennünket – áll az összeállításban.
Az elkülönülésnek, szembenállásnak vannak vallási és kulturális vetületei, de ugyanúgy politikai, gazdasági és társadalmi dimenzió is – írják.
A moszlim lakosság a nagyvárosokban koncentrálódik
19-20 millióra tehető a jelenlegi muszlim népesség száma az Európai Unióban, akik a lakosság 6%-át képviselik.[1]
Számarányuk 10% alatt van Berlinben (9%) és Hamburgban (6,4%).
10 és 20% között van Bécsben (12,5%), Londonban (12,4%, de itt egyes városrészekben, mint Newham és Tower Hamlets arányuk meghaladja a 30%-ot), Párizsban (15%), Koppenhágában (12,6%) és Rotterdamban (13%).
20% feletti muszlim népességet számláló városok: Birmingham (21,8%), Amszterdam (24%,) Malmö (25%) és Stockholm (20%).[2]
30% felett: Marseille (33%), Brüsszel (33%), s Roubaix-ben (Franciaország) arányuk már meghaladja az 50%-ot, tehát többségbe kerültek.[3]
A közösség
Ami közös ezekben a muszlim közösségekben, hogy túlnyomó részt gazdasági okokból kerültek Európába a volt gyarmati országokból az 50-es, 60-as években. A II. világháborút követő újraépítés generálta munkaerőhiány kielégítésére vendégmunkásként érkeztek, hogy pénzt keressenek, s azt hazautalják. Kezdetekben sem a migránsok, sem a befogadó államok nem gondoltak arra, hogy véglegesen letelepednének a kontinensen –írja a lap.
A teljes cikket itt olvashatja el.
Forrás és Fotó: szombat.org
Facebook
Twitter
YouTube
RSS