A magyar válogatott az Európa-bajnokságon a hajrában nyert Portugália ellen, a 90. percben győzte le Izlandot, majd a 93. percben Oroszországot. A negyeddöntőben egyenlített a nagy esélyes Spanyolország ellen, és végül tizenegyesekkel maradt alul, úgy, hogy az első négy büntetőjét belőtte. Belgium ellen megszerezheti az ötödik helyet és a világbajnoki indulást. Az U17-es nemzeti csapatról beszélünk. A legjobb, hogy a szövetségi kapitány Preisinger Sándor látja a hibákat. Nagy a lemaradásunk, de mentalitásban, küzdésben felvesszük a versenyt mindenkivel, van mire építeni.
Rossz szokásunk túlértékelni az utánpótlás-eredményeket és túl nagy terhet rakni egy-egy tehetségre, de nem lehet szó nélkül elmenni amellett, mit mutatott, mutat az U17-es magyar futball-válogatott az írországi Európa-bajnokságon. Első, talán legkomolyabb bravúrját már az első csoportmeccsén elérte (ahogyan Gera Zoltánék Ausztria ellen 2016-ban), amikor 1–0-ra legyőzte a jóval esélyesebb, utánpótlásszinten (is) hagyományosan erős Portugáliát. Bár a portugál csapat végig fölényben játszott, a szervezetten futballozó, gyors kontrákra építő nemzeti csapat meglepte az ellenfelet. A mindent eldöntő gól a 80. percben született.
Ez azért is fontos, mert a következő, Izland elleni mérkőzést a 90. percben nyerte meg az együttes, a kispesti Németh András tizenegyesével. Ezzel már továbbjutott a válogatott, de azért az oroszokat is legyőzte: Németh ezen a meccsen a 94. (!) percben szerezte meg a második gólját. Az összefoglalót itt lehet megnézni.
A 3–2-es győzelem után a negyeddöntőben a favorit Spanyolország következett. Volt miben bíznunk, hiszen csapatunk komoly tartásról és küzdeni tudásról tett tanúbizonyságot: mindhárom csoportmeccsét a hajrában nyerte meg, okos taktikával, csapatmunkára építve. Bár a spanyol válogatott a várakozásnak megfelelően hétfőn este komoly fölényben futballozott és hamar megszerezte a vezetést, nemzeti csapatunk csak a pillanatára várt. Ez a szünet után érkezett: az egyik kontránk végén Ominger Gergő csavart a kint álló spanyol kapus mellett a kapuba (1–1). Hiába szorította be ezután a fiatalokat a rivális, a magyar csapat hősiesen védekezett, következhettek a tizenegyesek. Az már tipikus futballsors, hogy a nyolc hibátlan büntető után éppen egyik legjobbunk, Németh hibázta el a sajátját.
Érthető, hogy fiatal játékosaink összetörtek, többen megkönnyezték a kiesést. Sírni nemcsak a győztesnek szabad – ócska, hazug közhely ez. Ha valaki egy válogatott mezében képviselheti a hazáját, majd tizenegyesekkel esik ki egy jóval erősebb ellenfél ellen, akkor otromba dolog számonkérni a könnyeket.
Preisinger: Van lemaradásunk, de az erősségeinkre lehet építeni
Külön szimpatikus, hogy a válogatottat az Európa-bajnokságra kivezető Preisinger Sándor nem keresett kifogásokat, inkább visszarántott mindenkit a földre: „Tisztában kell lenni a magyar utánpótlásfutball nemzetközi helyzetével, az Európa-bajnokság negyeddöntőjébe jutott többi ország lényegesen előrébb tart, mint mi – mondta az M4-nek. –
Ezt lehet szépíteni, de a képzésünk és a genetikánk tekintetében van némi hátrányunk, ám ahogy korábban az A-válogatottnál Dárdai Pál is világossá tette – és azt gondolom, ez a megfelelő irányvonal a gondolkodásban –, amiben a magyar játékos erős, azt kell meglátni, azt kell továbbfejleszteni és abból kell egy rendszert gyúrni.
Innentől csapatszinten ellensúlyozni tudjuk az egyéni hátrányokat. Ezt képzéssel is lehet, de mindent nem.”
Az egykori gólkirály szerint fejben nagyon megerősödött a csapat, ezt a mutatott játék és az eredmények is bizonyítják:
Az, hogy a vége miként alakult, talán a szerencsére fogható, de inkább úgy fogalmaznék: elképzelhető, hogy még nem tettünk eleget, hogy meglegyen a repülőjegyünk Brazíliába.
Az esély adott. Mivel a csapat három győztes csoportmeccsével tagja a két legjobb negyeddöntős vesztesnek, jöhet az ötödik helyért megrendezett, Belgium elleni meccs. Ha a magyar csapat nyer, kijut az őszi, brazíliai világbajnokságra. Nem kell hangsúlyoznunk, milyen szép siker lenne ez, ahogyan azt sem, hogy ezúttal sem a mi csapatunk lesz az esélyes.
Bárhogy is legyen, ebben az együttesben futballozik néhány olyan játékos, aki jó menedzseléssel, megfelelő képzéssel, szerénységgel és céltudatossággal a jövő válogatottjának is meghatározó tagja lehet. Ott lebeghet előttük Szoboszlai Dominik példája: jó lenne, ha azt követnék, és nem a sok elkallódott magyar tehetség útját. Preisinger meg mintha Dárdai útját járná. Aláírnánk.
Fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS