Itt van Lázár “szekszárdi” beszédének folytatása

A bejegyzésben idézetteket változtatás nélkül közöljük:

“Azért állok itt, mert kínomban nem tudtam mást kitalálni. (…) Az államapparátusból egy értelmes gondolat nem jött ki, hogy mit kellene csinálni. Nem erről a három fiatalemberről beszélek, aki segíti a munkámat, hanem az állami bürokráciáról, aminek rengeteg olyan pontja lett volna, kijöhetett volna rengeteg dolog, ami segíthette volna a munkámat. De nem jött ki semmi sem. Én tulajdonképpen egy puccs szervezésében vagyok, amiben az építész kamarával, a mérnök kamarával, a nagyvárosi polgármesterekkel, még ráadásul egy külső- a big fourból egy nagy – tanácsadó céget is megbíztunk a bürokrácia áttekintése, az iparkereskedelmi kamara naprendszerének áttekintése kapcsán, mert enélkül ez nem születik meg. Mert azt kell, hogy lássák, hogy a közegellenállás nem akármi. (…) Nem csak az a kérdés, hogy van-e jó szöveg, – mert egyelőre abban még álljuk a versenyképességet úgy gondolom, vagy legalábbis igyekszünk -, hanem az a kérdés, hogy ebből mi lesz? Lesz-e ebből megvalósulás? Én azt tudom mondani, hogy igen, lesz.”

“Ma Magyarországon annál nagyobb kárt okozni, mint hogy nem az épül, amit akarnánk, hanem az épül, amit az európai uniós források lehetővé tesznek, ennél nagyobb kárt okozni nem is nagyon lehetne. Most részben magam ellen beszélek, mert ezeknek a forrásoknak a kiosztása nálam van. Most képzeljék el, azt a lehetetlen helyzetet, 8200 milliárd forintot kellett volna 2007 és 2013 között kiosztani. 8200 milliárd forintból 2007 és 11 között kiment 980, csak az elmúlt évben kiment 1800, előtte 1700, idén kiment 2400. Tehát az utolsó két évben kell a forrásnak majdnem felét kitolni, hogy ne vesszen kárba. Ez nyilvánvalóan kapkodáshoz vezet. Kérdezem én, hogy az a csatornázás, amit még el sem kezdtek, de október 31-re befejeznek – valószínűleg vízelvezetés – én nem nagyon értek hozzá, de azért távolról vannak kételyeim, hogy hogyan fog majd megvalósulni és utána mi lesz, hogyan lehet majd az utakat helyreállítani ilyen visszatömörítéssel, vagy nem tudom a szakkifejezéseket használni, csak egyszerű paraszti logikával azért ez nem megnyugtató szerintem. De még egyelőre senki nem tudja, hogy a most összecsapott beruházásoknak mi lesz majd a következménye a következő 2-3 évben, mennyit kell majd javítani, mennyi helytállási kötelezettség lesz, stb., stb. Ezt most nagyon elkapkodtuk. Most az volt a legfontosabb feladat, hogy a pénz ki legyen tolva, de a következő 7 évben nem ezt szeretnénk.”

“Az Európai Unió elveinek helyi implementációja, valamint az idő szűke, és a beruházónak a fölkészületlensége meg időnként fantáziátlansága, hogy mit kezdjen a saját településével, vagy saját államával – most a közösségi beruházásokról beszélek – ez óriási problémákat okozott. És van egy másik kérdés, ami Magyarországon a köztudatba nem épül be – és ez valószínű, hogy alapvetően kulturális probléma – az pedig a fönntarthatóságnak a kérdése.”

“Meghatározta az állam, hogy 15%-ot lehet terület kisajátításra, vagy terület megszerzésére fordítani az EU-s forrásból. Most kérdezzék meg, hogy az autópálya építésnél vajon, hogy ha ez volt benn a kiírásban, hogy 15%-ot lehet erre fordítani, akkor vajon hány helyen vettek 8%-ért földet? Hát, sehol se. Mindenütt a 15%-ra mentek az ügyvédek, meg annak a megmanipulálására. És ez mindenütt az autópálya minőségéből vett el adott esetben, vagy az építésből, de ugyanabból a kasszából ment. Mindenre van pénz, csak arra nem, amit meg akarunk csinálni, nem az előkészítésére, nem a kivitelezésére, hanem a pénznek a beszerzésére, vagy a pénznek a lenyúlására, beszéljünk világosan. Szerintem ezen a rendszeren érdemben és nagyságrendjében jelentősen kell korrigálni.” 

“Nincs meg Magyarországon az a fajta együttműködési kultúra az állam és a kormány oldaláról, amely arról szólna, hogy a különböző szakmáknak a szempontjait hogyan lehet horizontális együttműködésben, nem alá-fölé rendeltségben, nem kiszolgáltatottságban megvalósítani. Ez egy nagyon nagy hiányosság.”  

“Nehogy azt gondolják, hogy ez a jogszabály tömeg, amiben élünk az véletlenül jött létre. Én azt tanultam meg egy év alatt, amióta miniszter vagyok, hogy ezeken a jogszabályokon keresztül érdekcsoportok érvényesítik a saját maguk szempontjait. Most nem a törvényekről beszélek csak, hanem ott is kézzel fogható, és a törvények talán a legtranszparensebbek ebből a szempontból, hanem egy kormányrendelet vagy végrehajtási rendelet az, amikor föláll egy építész Kecskemétről, és megkérdezi tőlem, hogy – és a pofámról égett le a bőr és kinyílt alattam a talaj – mondjam már meg azt, hogy kistéglából miért nem lehet kéményt építeni, három éve miért hozott a Fidesz-kormány olyan szabályt, hogy csak két meghatározott típusból lehet kéményt építeni ebben az országban? Hogy ez miért van? És két napi nyomozás után megtudtam, hogy ki volt az a két külföldi cég, akik ezt a jogalkotásban elérte. A pofámról égett le a bőr, a föld kinyílt a lábam alatt, hogy ilyen pofátlanságra képesek vagyunk. Ez valamikor 2011-12-ben történt. Pontosan ezen a jogszabályi szinten történnek izgalmas dolgok adott esetben, amire már mindenki legyint, mert a miniszter sohasem olvassa el, amikor aláírja, félreértés ne essék, mert ez nem az ő szintje.”

“Katalogizálni kell a fogalmakat, egyértelmű fogalomrendszer legyen, egyszerűsíteni kell a fogalmakat, borzasztó nyelvezete van a jogszabályoknak: érthetetlen mondatstruktúrák, érthetetlen szövegek, amelyek emberi fogyasztásra teljességgel alkalmatlanok. Ez részben az európai unió nyelve, azért van így, hogy minél kevesebben értsék, részben a magyar jogalkotóknak, a magyar törvényhozóknak is megvan az a trükkje, hogy a nyelvbonyolultság az önmagában szakmákat hoz létre. A törvény értelmezésére főosztályokat kell alkalmazni a minisztériumban, hogy mit ír a törvény a törvényhozóknak, ez önmagában katasztrófa. Valami egészen megdöbbentő vadhajtások születnek ebből. Ennek a nyelvi egyszerűsítés és a nyelvi törődés volna az értelmes eszköze, ami az életben zajlik, de a jogszabályok világában ez lehetetlen. Ez is részben az említett kapkodásnak az eredménye, de van szándékoltság is: tehát a szavak mögött nagyon komoly szándékok rejlenek.”

Forrás: Berkecz Balázs blogja