Hivatalosan is megkezdődött a XXIII. téli olimpia pénteken a dél-koreai Phjongcshangban, a látványos előadás leglényegesebb pontja a két koreai ország egyelőre szimbolikus egymásra találása volt: az észak-koreai és dél-koreai játékos együtt vitték az olimpiai lángot. Az viszont egy kicsit furcsa volt, hogy miért is éneklik John Lennon amúgy nagyszerű Imagine-jét, amelyben egy országhatárok nélküli világról énekel. Korea értelmében értjük, de az olimpiákon még mindig országok szerepelnek…
„>Mi a faszért dobolnak ennyit?<; >Ez olyan, mint a vizes vébé< – véleményezték a tévé mellett elhaladó kollégák a megnyitó-ünnepséget” – írta az Index a téli olimpia megnyitójáról. Mi ennél azért több tiszteletet adnánk, még akkor is, ha ezekről a ceremóniákról, mint műfajról nyilván megvan a saját véleményünk. És az is biztos, hogy furcsa olimpia lesz ez is, nem volt nehéz erre gondolni, amikor a legnépesebb (a cinikusok hozzátehetik, hogy a „legtisztább”) csapattal felvonuló amerikaiak jellegzetesen amerikai vigyorgását néztük, hiszen oda lehetett képzelni a versenyről eltiltott oroszokat is. Akik nyilván nem nagyon mosolyogtak, és akik (ez is fontos) az államilag támogatott doppingot amúgy azóta sem tudták hitelesen cáfolni.
Nem csak emiatt érezzük úgy, hogy a politika ezúttal is rátehénkedett az olimpiára, hiszen tulajdonképpen egy sztálinista rezsim képviselője vitte el az egész pénteki show-t.
Kim Yo Jong, a pufók diktátor, Kim Dzsongun legfiatalabb húga ugyanis a várakozásoknak megfelelően pénteken Dél-Koreába érkezett, az Észak-Koreát uraló Kim-család első tagjaként. A copfos leányzót kár lenne félreismerni, a dél-koreai sajtó szerint nagybátyja likvidálása után ő irányítja az észak-koreai államvédelmet. Talán előre menekül. Értjük a szándékot, de mindenképp egy kegyetlen diktatúráról beszélünk, szóval ennek is kettős üzenete van.
A mieink a zászlóvivő Nagy Konrád vezetésével a tervek szerint a 89. nemzetként érkeztek meg, de a csúcspont a végére érkezett. Az észak-koreai és dél-koreai sportolók együtt vitték fel a lángot. Ez ugyanúgy szimbolikus volt, mint az, hogy az énekesek John Lennon: Imagine-jét énekelték el. Azt a dalt, amelyben egy vallások és országok nélküli világot éltet. Értjük, hogy ez Koreára utal, de azért felmerül egy kérdés:
határok nélkül mi szükség van az olimpiára?
Innen most már legyen a sporté a főszerep. A mieinktől már szombaton érkezhet egy-egy gyönyörű eredmény, hiszen rövidpályás gyorskorcsolyázóink is elkezdik az olimpiát.
Fotók: MTI/AFP
Facebook
Twitter
YouTube
RSS