Karácsony Gergely egyszerre szólal fel a nők elleni erőszak ellen és haverkodik Magyar Péterrel

A főváros savanyú mosolyú főpolgármestere mindig is a gesztusok embere volt. Igaz, ezen túl mást nem is nagyon csinált Budapesten, ha csak nem számítjuk a gyorsan összerakott csődhelyzetet és a telerottyantott gatyát. Szeretett erős témákban megnyilvánulni, de rendkívül gyengén tette mindig. Emlékszünk, amikor a zsidó emberek mellett szólalt föl, történelmi háttértudás nélkül szidta Horthy Miklóst az ötvenes évek történelemkönyveire hivatkozva, majd a köztelevízióban szerinte nem volt nácizmus, amikor jobbikosok zsidó képviselőket listáztak, és a Duna melletti cipőkbe akartak köpködni. Az elvtelenség és az angolnapolitika továbbra se változott, most egyszerre szólal fel a nők elleni erőszak ellen és haverkodik Magyar Péterrel, az övcsatok mesterével.

A régi jó Karigeri, akinek sosem számítanak a tettek, ám a szavak rendkívül fontosak, még akkor is, ha nehezen és összevissza jönnek ki a szájából. A magyar emberek megtanulhatták már, hogy a budapestiek igen nagy hányada vevő a látszatpolitikára – kérdés, hogy meddig – ezt pedig a zuglói ásók nagy ellensége igyekszik is kihasználni. Karácsony áldozatpózban érzi a legjobban magát, vergődés közben pedig könnyes szemmel néz a budapestiekre, és azt harsogja: szavazzatok rám, bántanak. Mivel érteni nem nagyon ért semmihez, ez a menekülőút folyamatos stresszel jár, ami a havonta érkező Fővárosi Közgyűléssel csúcsosodik ki, amikor szó szerint kerülőutakon csempészik be a főpolgármestert a közgyűlésre, nehogy kérdésekkel bántsák szegényt a fránya újságírók.

A nagy tesztek azonban egészen jól sültek el, egy normális világban a sunnyogó, hazudozó és inkompetens vezetők ki sem tölthetnénk a hivatali idejüket, Karácsony azonban kapott még néhány évet, még ha szűken is. Most pedig folytatja, amihez igazán ért. Az új projektek annyira grandiózus terveket tárnak elénk, mint a szokásos graffiti fal, kerékpártámasz és mobilerdő, ami ide-oda hurcolja a városban a jó levegőt, de eközben a főpolgármester megszólal a jó ügy érdekében is. Párhuzamosan emeli fel a hangját a nők érdekében, akiket erőszak ért és közben híres foghíjas mosolyával matekozik Magyar Péterrel a fővárosi ügyeket illetően. Ő az elvek embere, nincs mese, ezt ki is mondja: